Európában egyedülálló kincset találtak a Bakonyban

Alig akarták elhinni a magyar bauxitkutatás történetének egyik legjelentősebb fölfedezését.

– Ezt a reménytelen bakonyi tájat a bakonyi vadregény legmélyét szállták meg 1959 nyarán a kutatók. Miben reménykedtek, miféle szenvedély hajtotta őket? – erről nem beszélnek. Szakszerűen hallgatnak és szűkszavúan válaszolnak:

– Három nagy kutatási terület mellett, amelyeket már működő bauxitbányák közelében telepítettünk, negyediknek fölvettük Fenyőfő–Bakonyszentlászló határát. Ezen a területen dolomit van, ami a bauxit gyakori feküje, erre telepedett a geológiai őskorban a bauxit. Mi a peremvidéket vettük célba s a dolomit dőlési irányába haladtunk.

Ez így, ezekben az egyszerű és hűvös mondatokban roppant egyszerűen hangzik. A valóságban izgalmas regényfejezet, a „magyar ezüst” regényének izgalmas fejezete. Kemény, kalandos, merész vállalkozás.

A bauxitgyanús területen, Fenyőfő határában védett jegenyefenyő-erdő fekszik, s bár a tengerszint felett való magassága alig 250 méter, majdnem megközelíthetetlen. Út, villany, víz nincs, az engedély Is úgy szólt, hogy a fúróhelyek telepítésénél egyetlen védett fát sem szabad kivágni. Tekintettel arra. hogy a mai napig több, mint ezeregyszáz fúrást hajtottak végre, ennek a kikötésnek a végrehajtása nem volt könnyű feladata Az erdőben kis telepet építettek, hevenyészett Irodát, anyagbunkereket, szálláshelyet. A műszaki személyzetet Hallmbáról hozták, a segédmunkásokat a környéken toborozták.

– Nem is kellett toborozni, jöttek maguktól. Erről a nagyon szegény vidékről Győrbe, Dudarra. Veszprémbe, Zircre jártak dolgozni.

– Miért is rossz a budapesti közlekedés?

– Istállóba kényszerült hat gyermekével a szívbeteg anya

– Így hiúsult meg a Fradi kupagyőzelme

– Zöldségest kértek, talponállót kaptak

– Emberölő szekta garázdálkodott az Alföldön

– Alberték esélyt sem adtak Ausztriának

– A téeszelnök kijárási tilalmat hirdetett

– Összevonták a két falut, hogy végrehajthassák a nagy tervet

– „A régi világ? A muzsikálható, gavalléros magyar világ? Az ma már úgysincs”

– „Szocialista haladás”: rá sem lehetett ismerni a palóc falura

Az Ilyesfajta munkának mindig vannak lázas nagy napjai. A fenyőfői erdei telepen először egy szovjet gyártmányú magfúrógép dolgozott, a végén már hat A két fiatal geológus – életük első hagy vállalkozása – kiköltözött a telepre, s onnan csak 1959 karácsonyán telepedtek át Bakonyszentlászlóra, ahol út, víz, villany, vasút és telefon van. Albérletben laktak, Köteles Károly oda is házasodott az első évben.

Időközben előkerült Puskás János, Köteles szabadságon van.
– Mikor mutatkozott az első eredmény?
– 1959. szeptember 3-án. A hármas számú fúráson dolgoztunk. A munka szakadatlanul tartott, napi három műszakban. A fúrások mélysége ötven-kétszázötven méter.

Minden fél méter után ki kell emelni a fúrót, a magtartalmat megvizsgálni. Aznap éjjel a fúró elhagyta a kilencven méteres mélységet, amikor jelentették, hogy elszökött a víz. A víz fúrás közben nagyon fontos az öblítés miatt, de ott nem volt víz. A faluból hordtuk lajtokban, tartálykocsikban. Riasztottuk a gépkocsivezetőket s az úttalan erdei utakon, mély homokban és mély sötétségben elindultunk vízért. Folytattuk a fúrást.

Kilencven méter után az első fúróminta bauxitot jelzett. Egy fúró havonta átlag négyszáz méter mélységet jár meg. Most minden meggyorsult. A fúró minden fél méteren bauxitot hozott fel. Egy mintaládába, amelyben a magot laboratóriumi vizsgálatra küldik, huszonöt folyóméter anyag fér.
– Másnap elfogyott a láda. Deszkát kértünk a fűrésztelepről és magunk ácsoltunk ládákat Elfogytak az új ládák is, de a fúró még mindig bauxitot hozott fel. A telepen óriási izgalom uralkodott.

Százötven méter után a fúró ismét törmelékes talajban haladt a bauxitlencse elfogyott. Kilencventől százötven méterig azonban bauxit feküdt. Ez a hatvan méter átmérőjű lencse azt jelentette, hogy megtalálták Európa eddig ismert legvastagabb bauxitrétegét.
– Másutt mennyi?
– Halimbán harminc-negyven, Iszkaszentgyörgyön tíz-tizenöt
– Mi történt akkor?
– Berohantam Bakonyszentlászlóra, hogy jelentsem a felfedezést a vállalatnak és a minisztériumnak. Három órán keresztül nem kaptam kapcsolást, majd egyszerűen bezárt a falusi posta. Csak másnap adhattam hírt arról, hogy megvan a bauxit. De még senki sem hitte.

Az első szakértők, akik a helyszínre érkeztek, hitetlenül morzsolták a fúrómintát:
– Ez nem bauxit, hanem agyag.
– Ez pedig príma bauxit.

Azután megérkezett a laboratóriumi vizsgálat eredménye. Kétharmad tartalmú, tehát igen magasfokú, nemes bauxitot fedeztek fel, amelynek 50-52 százalékos alumíniumoxid és 5-10 százalékos szilíciumoxid tartalma volt. A kettő aránya adja a bauxit modul-értékét. A szélső érték 72 százalékos volt.

Ez azonban csak három fúrás volt s a térképen ma több mint ezerszáz fúráshelyet jelölnek meg. Olyan a térkép, mint egy morfinista bőre, aki agyonszurkálja magát injekciós tűkkel. Ezek a tűszúrások azonban nem zsongó kábulatot idéztek elő, hanem új reményeket és új fáradalmakat.

– Nyáron a táj gyönyörű, a fenyőerdőben tiszta balzsam a levegő. Közel van a Cuha-patak szurdokos völgye, a bakonyi peremvidék legszebb tája. De télen hófúvásban, csontig ható szelekben gyalogolni az erdőbe és vékony deszkabódékban dolgozni, az már más...

Mégis folytatták, még öt és háromnegyed évig. A műszakiak együtt a geológusokkal. Közben meghalt a műszaki vezető: Tolnai Gyula, de az utóda, Kardos Lajos folytatta a Halimbáról érkezett, tapasztalt főfúrómesterrel, Kerekes Antallal és Libis Jánossal, aki már itt lett fúrómester. A talaj nem adta meg magát könnyen.

– Már télre járt az idő, amikor a hetes fúráson beszorult a fúró. Három. napig mentettük s bár jelentős mélységet ért el, nem találtunk semmit, holott az első fúrások irányát követtük s minden geológiai tapasztalat szerint kellett volna újabb bauxitlencsét találnunk. A sikeres mentés után kilenc és fél méterrel távolabb telepítettük a fúrót és megtaláltuk a második lencsét. Talán ez volt a döntő fordulat. Ezután újabb fúrógépeket kaptunk s a felderítés helyébe lépett a kutatómunka.

Mintegy három és fél négyzetkilométer területet úgyszólván méterről méterre átfúrtak, átkutattak. Azon a területen, amelyet most a tudományos zárójelentéssel átadtak, hatszázötven fúrást végeztek s a fúrók 51 000 folyóméter – ötvenegy kilométer mélységben kutatták át a Bakony mélyét. Az eredmény: egy előforduláson tizenhárom lelőhely, tizenhárom bauxitlencse.

Karácsonykor áttelepültek Bakonyszentlászlóra s megkísérelték a fúrást a község határában. Kisült, hogy Bakonyszentlászló térségében sűrűbbek az előfordulások, mint Fenyőfőn.

– 1964. december 31-re kellett volna elkészülni az összefoglaló jelentéssel. Az egész munkában ez volt az egyetlen, amivel elkéstünk, csak 1965 szeptemberében tehettük le az asztalra. Mert tovább kutattunk és kutatunk Réde, Veszprémvarsány felé, valamint Fenyőfőtől délkeletre. A nyári kutatások miatt elkéstünk a jelentéssel, de most itt van.

Behoznak egy másfél arasz vastag könyvet. Komor és nehéz, mint egy középkori kódex, de megnyugtatnak, hogy ez csak az első kötet. A teljes jelentés négy ekkora kötetre rúg, 1815 gépelt oldalt tartalmaz, hatvan szelvényrajzot, térképet és ábrát. A jelentésen 16 geológus és technikus dolgozott, 5 topográfus, 7 fúrószakember, 6 rajzoló s még mintegy húsz ember.

A rajzokból kiderül, hogy a hatalmas, változó vastagságú bauxitlap valamely geológiai katasztrófa következtében összetört, különböző mélységekbe süllyedt. Némelyik lencsét külszíni fejtéssel is fel lehet majd tárni, némelyiket 250 méter mély lejtaknával, s ami a bányaművelés szempontjából nagy jelentőségű, a leletnek több mint a fele a karsztvíz szintje fölött helyezkedik el, tehát lehetővé teszi a száraz művelést.

A két fiatal geológus első vállalkozása egyben életük első nagy sikerét hozta. Vajon milyen jutalmat kaptak a hatévi erdei életért, a süvöltő fagyokban, a tavaszi-őszi. sárban végzett munkáért? Vizy Béla Igazgató felel helyettük: – A múlt évben kaptak 1500-2000 forintot.

Puskás János hozzáteszi: – A másikat francia kutatóktól. Azt mondták, mi vagyunk a világ legprecízebb bauxitkutatói, ők ilyen fokú precizitásra nem áldoznának pénzt. Amikor bebizonyítottuk előttük, hogy a mi precizitásunk nem drága, sőt evvel a precizitással milliókat takarítunk meg, némán kezet ráztak velünk.

Magam sem tehetek mást.

Baróti Géza (1965, szeptember 26., 7. oldal)

1938-ban ezen a napon nem jelent meg a Magyar Nemzet.

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!