Cseh Katalin a céghálójához köthető pályázatok kapcsán politikai és erkölcsi bűnöket követhetett el, de ami talán még ennél is rosszabb, hogy vélhetően és feltételezhetően korrupció áll a pályázatok mögött.
Ezért merül fel a kérdés: vajon mit szól Cseh Katalin európai parlamenti képviselő viselt dolgaihoz a Momentum?
Első megközelítésben persze arra gondoltam: ugyan miért várnánk el bármilyen reakciót Fekete-Győrék részéről, hiszen akik arra képesek, hogy a magyar olimpiai álom szétrombolásával lépjenek be a magyar pártpolitikai életbe, azok előtt miféle morális határok lehetnek?
Nagyjából semmilyenek.
Csakhogy van itt egy bökkenő: az mégpedig, hogy a Momentum egyik, állandóan hangoztatott vesszőparipája éppen a korrupció elleni kérlelhetetlen és állhatatos, kíméletlen fellépés. S persze támadásaik középpontjában ki is állhatna, ha nem a kormány, amelyik állítólag nyakig elmerült a korrupció szörnyűséges mocsarában.
Szemben velük, akik a megtestesült tisztaság, hófehérség, akikre a korrupciónak még az árnyéka sem vetülhetett és nem is fog vetülni.
Vagyis, mi ennek a lényege? Az, hogy a Momentum egyik legfontosabba arc poeticája, legfőbb ismérve és jellemzője a korrupciómentesség és a korrupció elleni kíméletlen küzdelem.
Azonban ez egy nagy veszéllyel jár a Momentum dicsőséges generációjára.
Azzal mégpedig, hogy ha netán mégis folt esik rajtuk e témakörben, akkor egy csapásra hiteltelenné válnak a széles közvélemény előtt.
És hát, ó mily fájó, egy igen nagy folt éktelenkedik a Momentum általuk eleddig patyolatfehérnek hazudott ruháján. Nagy ez a folt, mert éppen a pártjuk üdvöskéje, az európai parlamenti frontharcosa, a magyarellenességben élenjáró Cseh Katalin ejtette rajta.
Ez már önmagában nagy gáz a Momentum számára.
De még mindig menthető lehetne-lehetett volna a helyzet, ha élnek a másik lehetőséggel: azzal, hogy valóban következetesen fellépnek a korrupció minden jelensége ellen, történjék az bármelyik párt esetében, sőt horribile dictu, történjék ez a saját pártjukon belül.
Hiszen az elmúlt napokban már többen idézték Fekete-Győr András, ismertebb nevén „Fegya” hírhedt Hír TV-beli nyilatkozatát, amelyben a nagyszerű Földi-Kovács Andrea kérdezte arról, hogy amennyiben a Momentum egyik képviselője jutna jogosulatlanul vagy a politikai kapcsolatai révén uniós támogatáshoz, őt is elszámoltatnák-e, az elnök szó szerint így válaszolt: „Hát hogyne! Természetesen! Természetesen! Én nem vagyok hajlandó egy olyan országban élni – az elmúlt harminc évben kénytelen voltam –, ahol következménye semminek nem volt! Lehetett lopni szabadon a közpénzt, lehetett csalni és hazudni, de ennek véget kell vetni! Magyarország nem lehet többé következmények nélküli ország!”
Nos, „mélyen megtisztelő”, hogy Fegyőr az én régi, szállóigévé vált mondásomat idézi be (hogy hivatkozás nélkül, bánja kánya). De ha már beidézte, akkor feleljen is meg az abban foglalt követelménynek, vagy ne idézze a mondásomat. Harmadik megoldás nincs.
A vak is látja azonban, hogy ismét mellébeszélnek: egy következmények nélküli párt maradnak.
Egyébként emlékeznek még arra, amikor Gyurcsányt még sportminiszterként cégeivel kapcsolatos viselt dolgairól kérdezték a parlamentben, hogy törvényesen járt-e el, mit is válaszolt? „Naná! Mi az hogy! Nagyon is! Törvényesen és tisztességesen!”
Azt hiszem, Fegyőr és a Momentum kapcsán ott tartunk, ahol a part és Gyurcsány szakad.
Borítókép: Havran Zoltán
