Európa a három meghatározó nagyhatalom, az Egyesült Államok, Oroszország és Kína háromszögében vergődik – és a jelenlegi háborús válsághelyzetben még a középhatalmi státusa is veszélyben van.
Ilyenkor, ezekben az időkben volna-lenne szükség kiemelkedő képességű vezetőkre, akik megtalálják a legmegfelelőbb, legarányosabb és leginkább kivitelezhető geopolitikai-külpolitikai stratégiát. Olyan vezetőkre, akik a nagyhatalmak őrlőfogai között nem marcangolódnak szét teljesen.
Háborús helyzetekben van szükség a Churcillekre (bár őt azért nagy fenntartással említem, főleg közép-európai szemszögből), de még inkább a Helmut Kohlokra, Helmut Schmidtekre, De Gaulle-okra vagy Adenauerekre és talán Chiracokra.
Vagyis nagy államférfiakra, akik képesek megvédeni Európa érdekeit.
És kik irányítják ma Európát?
Ma, amikor a legnagyobb szükség lenne a bölcsességre, államférfiúi megfontoltságra és mértéktartásra, történelmi távlatok ismeretére?
Megmondom, de ebben nem lesz köszönet…
Ursula von der Leyen német politikus, aki sokáig nem volt más, mint az egyébként Európának rengeteg kárt okozó Angela Merkel bábfigurája, végrehajtója, jó esetben bizalmi embere. Őt még a németek is jelentéktelen, karakter nélküli politikusnak tartották és tartják, ám végül – nem kevés merkeli támogatással, nem kevés kavarással – 2019 őszén ő lett az Európai Bizottság elnöke. Elődje, az iszákos és isiászos Jean-Claude Juncker legalább a maga nemében karakter volt, hozzá képest Von der Leyen asszonyt arról ismerhetjük meg, hogy általában nem tud vagy nem akar markáns álláspontot megfogalmazni szinte semmilyen kérdésben. Viszont például a pandémiás válság kezelésében leszerepelt, a nagy vakcinagyártó cégekkel kapcsolatos uniós szerződések a mai napig feltáratlanok, az egészségügyi biztos, Stella Kyrikiades vakcinabeszerzési botrányos ügyei is a levegőben lógnak. Von der Leyen asszony súlytalansága megmutatkozott a nemzetközi tárgyalások során is, amikor előfordult, hogy több alkalommal szinte levegőnek tekintették.
De vegyünk két alelnököt, akik fontos ügyekért felelősek. Az egyikük Vera Jourová, aki az értékekért és átláthatóságért felelős biztos is egyben, s akiről rögtön az juthat eszünkbe, hogy korrupciós ügyekben Prágában letartóztatták, majd később felmentették, de ennél is fontosabb, hogy Soros Györgyhöz, alias Gyuri bácsihoz ezer szálon kötődik, nyugodtan mondhatjuk, hogy nagyjából a dollármilliárdos és világmegváltó bábja, előretolt bástyája az unió bizottságában. Vera Jourová – nyilvánvalóan Soros „szellemében” – kőkeményen támadta és támadja Magyarországot a szokásos jogállami vádaskodással, s ő volt az, aki tavaly ősszel kijelentette, hogy be kell avatkozni a magyar belpolitikába, azért, hogy végül egy igazán „európai”, progresszív, föderalista és globalista kormány kerüljön hatalomra 2022-ben.
És itt van a másik alelnök, Frans Timmermans, aki büszkén hivatkozott arra többször is, hogy Sorossal a viszonya már-már barátinak mondható. Timmermans az, aki Popper, Soros nyílt társadalom vízióját totálisan a magáévá tette, számos előadásában kifejtette, hogy a nemzetállamok korszakának vége, mindenkinek el kell fogadnia, hogy néhány évtized múlva Európa vegyes etnikumú, vegyes vallású és kultúrájú országokból fog állni, amíg el nem jön a világtársadalom érája.
Nos, ez a Timmermans, aki egyébként a zöld jövőért felel a bizottságban, a háború kirobbanása után egészen „felelős” és „megfontolt”, államférfiúi javaslattal állt elő. Közölte, hogy a Putyin elleni harc érdekében az európai polgárok csavarják le a fűtést. Átlátva javaslata „nehézségeit”, így fogalmazott:
„Nehéz lesz. Rohadt nehéz lesz, de lehetséges. Meg tudjuk csinálni, akár gyorsan is. Csak egy kis bátorság és karakánság kell hozzá. Ha valamikor, hát most jött el az ideje. Személyes döntésünk, hogy mennyi energiát használunk, meghatározza, milyen erős reakciót adhatunk Oroszországnak.”
Javasolja ezt akkor, amikor Európa a gázszükségletének 40–43 százalékát fedezi orosz gázból, míg az olajszükséglete negyedét. Ha ezt az őrült ötletet megvalósítanánk, és ennek következtében Putyin is letekerné a gáz- és olajcsapokat Európa felé, akkor 80 év után újra megtanulhatná Európa, hogy mi az a szenvedés.
Nem folytatom. Csak egyet teszek ehhez hozzá még adalékként, mégpedig a még a bizottságnál is bornírtabb Európai Parlament „felelős” balliberális képviselőinek a legújabb ötletét. A baloldali többség ugyanis a háborús helyzetre való tekintettel arról szavazott a napokban, hogy szükség lenne a parlament épületében gendersemleges mellékhelyiségekre is, mert ezek nélkül mégsem élet az élet…
Még szerencse, hogy egyes tagállamok vezetői ehhez képest józanabb és normálisabb politikát próbálnak folytatni – az uniós elit ellenében is, ha másképp nem megy.
Már a háború előtt is világos volt, hogy az uniót másod- és harmadrangú, és ráadásul a globális elitnek elkötelezett hasznos idióták „vezetik”. Ez háború idején egyenesen életveszélyes dolog.
Mit tegyünk tehát, ha egyszer vége lesz a háborúnak?
Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Európai Unió tagországai állam- és kormányfőinek az ukrajnai háborúval kapcsolatos intézkedésekkel foglalkozó rendkívüli csúcstalálkozójának tanácskozásán Versailles-ban (Fotó: MTI/EPA pool/Ian Langsdon)
