Ez derült égből villámcsapás volt mindazok számára, akik bíztak a klub megújulásának lehetőségében.
Jómagam az elmúlt hónapokban több írásomban is hangot adtam annak, hogy Duchatelet, a belga tulajdonos sok mindent akarhat itt Magyarországon, de minden jel arra utal, hogy egyet biztosan nem: azt, hogy az Újpest valaha is legalább megközelítse azt a szintet, amelyen akkor játszott a csapat, amikor a legendás Törőcsik András, Törő ejtette ámulatba az újpesti szurkolókat, köztük engem is, de nemcsak minket és a magyar szurkolókat, hanem bizony a világot is.
Valahogy nagyon szimbolikus ez, szomorúan szimbolikus: Duchatelet kezében marad a klub, s elmegy a klub talán valaha volt legnagyobb tehetsége, virtuóza, zsenije.
Ezek a gyász pillanatai.
És jómagam, aki sokat bíráltam, sokszor keményen Roger Duchatelet tevékenységét, most semmi rosszat nem mondhatok róla: benne valóban megérlelődött a klub eladásának szándéka, a hírek szerint már készítette elő hazatérését hazájába, Belgiumba. Vélhetően elérte és megérintette őt sokunk vágya, hogy távozzon, érzékelte, hogy fogy körülötte a levegő, s talán ez vezette a döntésre, hogy távozik. (Persze ne tartsanak teljesen naivnak: feltételezem ezt, de lehet, hogy a tulajdonos döntésében más, sokkal „pragmatikusabb” szempontok játszottak közre – ezt nem tudhatom.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!