Macron kudarcai

Emmanuel Macron biztatónak tűnő célkitűzései közé tartozott, hogy kivívja, eléri az Európai Unió stratégiai szuverenitását.

Nos, fájdalommal megállapíthatjuk: a francia uniós elnökség fél éve során – amely a napokban telik le – ebből az elképzelésből semmit nem sikerült megvalósítania. Ellenkezőleg: a geopolitikai alávetettség állapotába került az Európai Unió.

Mégpedig három szereplő alávetettjévé vált: az Egyesült Államoké, a NATO-é és az ezek mögött egyfajta „mentorként”, durvábban szólva irányítóként ott álló globális elité, angol fogalommal a deep state-é.

Marcon nemes céljait alapjaiban keresztülszelte a február 24-én kitört orosz–ukrán háború, azonban korántsincs arról szó, hogy az unió ettől kezdve teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került volna a fent említett hatalmak által. Ugyanis, ahogyan egykoron, 2003-ban még volt annyi kurázsi franciákban és németekben, hogy az USA nemzetközi jogokat felrúgó, ráadásul hazugságokon alapuló Irak elleni támadásának „nem feküdt be” – vagy legalábbis részben nem tette ezt meg –, most gyakorlatilag minden lépést külső hatalmak elvárásainak megfelelően tesz meg. Ezek közé tartozik elsősorban a felesleges és önsorsrontó szankciók sora, különös tekintettel az olajembargóra, a „levegőben lógó” gázembargóról már nem is beszélve, valamint arra az érthetetlen igyekezetre, ahogyan újra és újra fegyvereket szállítanak uniós országok Ukrajnának, különös tekintettel sajnos a lengyelekre és a németekre.

De általában is, képtelenek felfogni az amerikaiaktól és a globális elittől, a Klaus Schwab vezetett Világgazdasági Fórumban tömörülő gigacégektől eltérő érdekeiket ebben a háborúban, képtelenek az önérdekeik felismerésére, s ebben egyaránt benne van Macron is és persze a teljesen bizonytalan és sok tekintetben önállótlan Olaf Scholz német kancellár is.

A napokban ezt a paradoxon helyzetet jellemezte a Mandiner hasábjain N. S. Lyons amerikai külpolitikai szakértő. Idézem: „Érdekes, hogy itt a stratégiai autonómiáról folytatott viták épp akkor ívelnek fel, amikor az európai integráció – akár félelemből, akár dühből, de – minden stratégiai autonómiáját feladta azért, hogy alárendelje magát az Egyesült Államoknak. Persze ez csak a betetőzése annak a már több évtizede tartó folyamatnak, amelyben Európa megengedte, hogy a NATO tulajdonképpen egyet jelentsen azzal, hogy Európa védelme teljes mértékben Amerikától függ. S ez nemcsak a szűk értelemben vett katonai védelem terén van így, hanem többek között a gazdaság stratégiai jelentőségű ágazatainak, a határoknak, valamint a kultúrának és az értékeknek a védelmével összefüggésben is.”

Pontos mondatok, csak annyit teszek hozzá: utoljára még éppen Macron nagy elődje, Charles de Gaulle volt az, aki a hatvanas években azért nem akarta felvenni Nagy-Britanniát az unióba, mert azzal, úgy vélte, az Egyesült Államok teszi be a lábát Európába, mint nagyhatalom. Más kérdés, hogy a háború után már a nyugat-európai egyesülési folyamat is amerikai inspirációra indult el…

De túl Macron európai szuverenitást célzó kudarcán, most egy újabb kudarc is érte: a francia elnökség végéig mindenáron el akarta érni, hogy mind a 27 tagállam egyezzen meg a globális minimális társasági adó 15 százalékra emelésében. Ezt azonban mi – ismét csak egyedül, de nagyon helyesen! – megvétóztuk. Macron úgy érzi, beleköptünk a levesébe, ezért máris úgy nyilatkozott, hogy mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy Magyarország visszavonja a vétóját. Sőt fenyegetőleg hozzátette: készek elmenni a kompromisszumok határáig, de csak addig.

És ha kitartunk, mit fog tenni Macron, a mi „nagy barátunk”? – kérdezhetnénk.

A nagy kombinátor Macron válasza már körvonalazódik: ez pedig nem más, mint Magyarország kihagyásával a többi 26 ország az úgynevezett megerősített együttműködés keretei között megállapodik a 15 százalékos adó bevezetéséről. Ezt egyébként Clément Beaune, a franci Európa-ügyi államtitkár jelentette be.

Figyeljünk fel erre a fogalomra: megerősített együttműködés. Ez lehet az unió legújabb fegyvere velünk, magyarokkal szemben más témákban – például Oroszország elleni szankciók – is!

Csak annyit mondhatok: Óvakodjatok Macrontól, aki csak addig barát, amíg az érdekei úgy kívánják!

Borítókép: Emmanuel Macron francia elnök a párizsi államfői rezidencia, az Élysée-palota előtt 2022. június 13-án,  a nemzetgyűlési választások első fordulójának másnapján. A rekordalacsony, 47 százalékos részvétel mellett tartott szavazást Macron és centrista szövetségesei Ensemble! (Együtt!) elnevezésű koalíciója nyerte a Jean-Luc Mélenchon vezette NUPES baloldali összefogással szemben. A második fordulót június 26-án rendezik (Fotó: MTI/AP/Michel Euler)