Ha Horn Gyuláról sétányt nevezhetnek el a fővárosban, akkor nem vesszük komolyan a rendszerváltást Magyarországon. Ezt illene eldöntenünk. Sőt ha nem teszünk a fővárosi posztkommunisták és balliberálisok kezdeményezése ellen semmit, akkor valójában az alaptörvénnyel megyünk szembe.

Mélyen egyetértek ugyanis ifj. Lomnici Zoltán CÖF-ös harcostársammal abban, hogy a hatályos jogszabályok szerint nem lehet közterületet elnevezni olyan személyről, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett.

Lomnici pontosan leírta a Magyar Nemzetben:

Magyarország alaptörvénye rögzíti, hogy nem tekinthető elévültnek azoknak a törvényben meghatározott, a pártállam nevében, érdekében vagy egyetértésével a kommunista diktatúrában Magyarország ellen vagy személyek ellen elkövetett súlyos bűncselekményeknek a büntethetősége, amelyeket az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény figyelmen kívül hagyásával politikai okból nem üldöztek, mindez azonban nem jelenti azt, hogy az 1956-os események megtorlásában betöltött szerepe kitörölhető a magyar történelemből és emlékezetből.

Én jómagam annyit tennék, hozzá, hogy a hatályos alaptörvényünk preambulumában, mely a Nemzeti Hitvallás címet viseli, a következő megállapítás szerepel:

Egyetértünk az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki.

Tehát még egyszer: a mai szabadságunk gyökerei az 1956-os forradalomban rejlenek!

Horn Gyula pedig pufajkás volt, karhatalmista 1956 őszén, tevőlegesen részt vett a forradalom erőszakos leverésében.

Horn Gyula tehát a magyar nemzeti szabadságért és függetlenségünkért vívott forradalmunk ellensége volt, így, közvetve tehát, az 1989–1990-es rendszerváltás ellensége!

Sokan mondják: és még csak meg sem bánta soha azt, amit akkor tett.

Én ehhez annyit teszek hozzá: természetesen fontos lett volna, ha megbánja karhatalmista múltját, mert akkor emberileg tett volna valamit azért, hogy megbocsáthassuk neki akkori bűneit, valamint a kádári diktatúrában való tevőleges, aktív, politikai vezetőként való részvételét. De még ebben az esetben sem lenne méltó arra, hogy demokráciánk és szabadságunk 32. évében sétányt vagy utcát nevezzünk el róla!