Újabban ciklikusan elő-előáll valaki Horn Gyulával. Pár esztendeje Szabó Zsolt MSZP-s néptribun ajánlotta figyelmünkbe, mekkora korszakos tett volt Gyulától, amikor 1989-ben föltekerte a nyugati határsorompót. Annak dacára állt elő ezzel, hogy alighanem maga is tudta: másképpen volt az a sorompós sztori, mint ahogyan a szocialista történetírás megörökítette. Még a nyitás szándékát sem a pufajkás, hanem Németh Miklós akkori kormányfő terjesztette elő Mihail Gorbacsovnál, majd ugyanő tájékoztatta erről Helmut Kohl kancellárt is. Horn csak úgy jött a képbe, hogy ő szaladt be a hírrel a televízió stúdiójába. Elvitte a show-t, ő lett „a határnyitó”. (Megjegyzem, Németországban a mai napig Németh Miklóst tekintik a nyitás hősének – dacára annak, hogy a kerítésátvágásnál már Horn fotóztatta magát a sajtóban.) 

Pár éve a sajtkukac Ujhelyi István javasolta: kapjon az Országházban egy termet „a huszadik század egyik legkomolyabb, legnagyobb hatással bíró magyar államférfiúja”. Azzal érvelt: több mint kétszáz különféle helyiség van a Házban, miért ne lehetne az egyik Horn-terem.

Orbánék helyében én a büfébe beleegyeztem volna…

Borítókép: Illusztráció. Horn Gyulát ábrázoló portré az MSZP egykori elnökének tiszteletére rendezett emlékkonferencián a XI. kerületi Villányi úti Konferencia-központban 2018. szeptember 12-én (Fotó: MTI/Mohai Balázs)