Létrejött egy új embertípus, a homo globalicus, akinek egyik igazán jellegzetes alakja nem más, mint Korányi Dávid.
Az ilyen emberekből, mint ő, egyre több futkározik az utcákon New Yorktól Szöulon, Londonon, Párizson, Berlinen, Genfen, Amszterdamon, természetesen Brüsszelen és Strasbourgon, Ottawán, Tokión keresztül egészen Varsóig és Budapestig.
Ezekre az emberekre az a jellemző, hogy nem tartoznak igazán sehová, kozmopoliták, akik leginkább a globalizálódott világ központi helyein szeretnek leledzeni, de ezeket a helyeiket – mondhatnám: állomáshelyeiket – gyakran és könnyedén változtatják: röpködnek a világban, ha kell, ha nem kell, akkor pedig home office-ban dolgoznak sok-sok globális cégnek és szervezetnek. Ugyanolyan nyelven beszélnek, ugyanazokat eszik mindenhol, ugyanúgy öltözködnek és ugyanúgy gondolkodnak.
Ezenkívül egyvalami nagyon fontos bennük: nem kötődnek semmilyen országhoz, a nemzeti érzést még hírből sem hallották, vagy ha igen, akkor valószínűleg az jut az eszükbe róla, mint a totálisan globalista és klímahisztérikus német alkancellár, a (sötét)zöld Robert Habeck, aki egy korábbi írásában kifejtette, hogy ha a német patriotizmusról hall, akkor leginkább hányinger jön rá.
Nos az ilyen embereket, mint Korányi Dávid, nagyon-nagyon szeretik a globalista elit tagjai, a Soros Györgyök, a Klaus Schwabok, a Frans Timmermansok, Emmanuel Macronok, Daniel Freundok, Timothy Garton Ashek, Anthony Faucik és Bill Gatesek, Gerald Knausok és Dobrev Klárák – a régi jó Gyurcsányról, a mi Ferinkről már nem is beszélve. Egyébként hozzá hasonló embernek vélem például Cseh Katalint és férjét, Berg Dánielt is, nem beszélve arról az R. Kelemen Dánielről, aki Soros köreihez tartozik, s ő volt az, aki néhány évvel ezelőtt cikket írt arról a Foreign Affairsban (a Külkapcsolatok Tanácsának lapjában), hogy az Orbán-kormányt az EU-nak nemcsak politikailag, hanem pénzügyileg is meg kell büntetni és meg kell regulázni a legkeményebb eszközökkel. (Mint uniós „szakértő”, azóta is ezen dolgozik.)
