Nem akartam már többet írni az Újpest FC-ről azok után, hogy ez év június 20-án mégsem történt meg a futballcsapat megvásárlása Roderick Duchatelet úrtól, a klub 2011 óta tulajdonosától. A kínai és a magyar befektetők a nehéz nemzetközi helyzetre való hivatkozással visszaléptek az üzlettől.
És akkor megírtam: ez katasztrófa az Újpest jövője szempontjából.
Nincs ember, nincs befektető Magyarországon, aki meg akarná menteni a nagynevű klubot, amely nélkül, illetve a valódi – és nem csak névleges – Fradi–Újpest összecsapások nélkül valami mindig hiányozni fog a magyar futballból. A hagyomány ugyanis összetart, egybefog, megvéd: ilyen a két csapat rivalizálása. Ha ez eltűnik, az még a jelenlegi, biztató tendenciák ellenére is veszteség, méghozzá érzékeny veszteség az NBI-ben.
Hiába, mondhatnám cinikusan, mégiscsak szegény ez az ország, nincsenek gazdag vállalkozóink… Azok csak Romániában találhatók, illetve Szerbiában: érdekes módon akadt egy szerb nagyvállalkozó, aki a roppant tehetséges fiatal sakkozó, szponzorálását elvállalta, mert meglátta benne a lehetőséget, nyilvánvalóan az üzleti lehetőséget. A dolog érdekessége, hogy ez a szerb vállalkozó a románokkal karöltve hajtotta végre a műveletet, amelynek a végén Rapport nem szerb, hanem román színekben fog versenyezni, és egyszer tán világbajnok is lesz.
De hát nálunk más a helyzet: nagy a nyomor – mondhatnám ismét tömör cinizmussal. Vagy tán a nagyvállalkozói rétegünkből hiányzik valami mentalitás? Egyébként természetesen nem hinném, hogy feltétlenül a pénz hiányozna. Éppen ezért felfogni nem tudom, hogy az Újpest a maga még mindig létező patinájával miért nem tud üzleti lehetőségként feltűnni mondjuk egy kevéssé ismert, marketingszempontból kevésbé vonzó csapathoz képest az ország bármely részén, amelyekbe mégis képesek befektetni vállalkozók.
Tehát június 20-án minden eldőlt, irány az NB II!
Amiért még egyszer, ígérem, utoljára írok az Újpest gyalázatos kálváriájáról, az egy rövid hír, ami tragikomikusan és szimbolikusan megmutatja azt, hogy mi történt és mi történik Újpesten az elhalás utolsó hónapjaiban.
Idézem a hírt, és nem kommentálom, mert magáért – Duchatelet úr sajnálatosan egyoldalú hozzáállásáról – beszél.
Blikk: „Az Újpest NBI-es labdarúgócsapata a honlapján jelentette be a nigériai csatár, Peter Ambrose [jegyezzék meg ezt a nevet! – egy percig…] szerződtetését. Az afrikai játékosnak nyár óta nem volt csapata [!], így ingyen szerezték meg a lilák [na ez aztán az üzlet, á la Duchatelet!]. A 20 éves, 173 centiméteres támadó az előző idényben a Balikesirspor [?] együttesében futballozott, amely úgy lett utolsó a 19 csapatos török másodosztályban, hogy a közvetlenül előtte végző Menemenspor huszonhat ponttal (!) előzte meg. A Balikesirspor a 36 bajnokijából 30-at elveszített a 2021–2022-es szezonban. Ambrose tizenkét meccsen [ennyit játszott a 36-ból, bizonyára mert nagyon tehetséges] egy gólt szerzett és egy gólpasszt [na, így azért mégiscsak más…] adott.
És képzeljék, még nyilatkozott is: „Úgy gondolom, nagyon fontos szintlépés a karrieremben [miben?...], hogy Újpestre kerülhettem.” Ebben a „karrierben” egyébként ez tényleg nagyon nagy lépés, igaza van.
Igazán mondom: ezek után nincs mit mondanom Duchatelet úrról. Se kedvem, se hangulatom hozzá.
Béke poraidra, Újpest! Örökre megőrzünk emlékezetünkben!
Borítókép: Roderick Duchatelet, az Újpest FC elnöke, tulajdonosa (Fotó: MTI/Illyés Tibor)
