Szuverenitásunk elvesztését, mozgásterünk leszűkülését eredményezte volna az euró bevezetése, a kormány nem tudta volna saját érdekeink mentén kormányozni Magyarországot. Röviden és tömören ennyi a véleménye a közös valutában rejlő potenciálról Amerika egyik ismert közgazdasági szakemberének. A University of Pennsylvanián tanító Jeremy Siegel azt tanácsolja, Magyarország továbbra is tartsa távol magát az eurótól. A forint devalvációja ugyan magával hozhat néhány negatív következményt, a végeredményt tekintve viszont versenyképesebbé teheti hazánkat, és tőkebeáramlással járhat, tette hozzá.
A szakember kizártnak tartja a pénzügyi föderációvá alakuló Európai Egyesült Államok létrejöttét, mégpedig azért, mert azt csupán felülről irányítva, komoly háborús kockázat mellett lehetne felépíteni. Éppen ezért megalapozatlan illúziónak nevezte a németek erre irányuló kezdeményezését. – Az Egyesült Államokban egy központi banki és adórendszert hoztak létre, és mindenki egy nyelven beszél. Európában jelen pillanatban egyik feltétel sem adott – állítja Siegel. A határok lebontásával, a munkaerő és a tőke szabad áramlásával minden uniós tagállam nyert, a hatalmas gazdasági különbségek miatt viszont a közös valuta bevezetése elhibázott lépés volt.
A közgazdász szerint az euró annak ellenére végveszélyben van, hogy az erős eurózónatagoknak előnyöket hozott a bevezetése. Ő maga is a valuta megmentését szorgalmazza, hisz annak megszűnése beláthatatlan következményekkel járna. Nagy hibának tartja, hogy a görög helyzetet ilyen mértékig hagyták elfajulni. Úgy véli, a görögök példáját lassan a portugálok és a spanyolok is követhetik, és ezen országok polgárai lassan elkezdik menekíteni a pénzüket a nemzeti bankokból a német pénzintézetek felé.
Az EKB lehet az utolsó mentsvár
A professzor biztosra veszi, hogy az Európai Központi Bank (EKB) hamarosan leértékeli az eurót, és folyamatosan csökkenteni fogja az irányadó kamatszintet, aminek következtében az európai valuta értéke a dolláréra esik. A stratégia mentén az EKB fedezetet nyújt majd az övezeti bankbetétekre, ahogy azt az amerikai jegybank is megtette a Lehman Brothers összeomlását követően. Mindez belső fogyasztásnövekedést és inflációt idéz majd elő Németországban, és a német boom magával húzza a déli államokat is. – Az euró leértékelésével emelkedik az infláció, ami az exportnak kedvez majd. A versenyképesség növelése és az államadósságok kezelése felé egyetlen reális út vezet: az infláció. Ez lehet az utolsó mentsvár Európa számára – fogalmaz egyértelműen a szakember.
Többsebességes Európára váltanak
A magyar közgazdászok megosztottak Siegel állításai kapcsán. Mellár Tamás a görög példán mutatta be, mi történik, ha egy olyan országban is bevezetik az erős közös valutát, mely nem áll készen erre. „Bizony szerencsés dolog, hogy Magyarország nem hozta be az eurót, a forint leértékelésével ugyanakkor minden bizonnyal előidézhető lenne versenyképesség-javulás. Hazánk helyzetét viszont nehezíti, hogy mi devizában adósodtunk el.” A pénzügyi föderációt a magyar közgazdász szerint csak azon államok között lenne értelme létrehozni, melyek közel azonos fejlettségű gazdasággal bírnak. Megjegyezte, a jelenlegi eurózónából többen is ki fognak lépni a következő években, és a bent maradók is csak akkor lesznek képesek fenntartani a rendszert, ha lezajlik majd a jövedelmeknek a nemzeti össztermékek 10-15 százalékát elérő szintű újraelosztása. Így alakul majd ki a 2-3 sebességes Európa.
Az MTA doktora cáfolta azt a feltételezést, miszerint végveszélyben lenne az euró. Ennek legfőbb oka, hogy Németország képtelen lenne visszatérni a márkához, így ragaszkodik a közös pénzhez. Azt azonban ő is megerősítette, hogy a görögök nem bíznak a bankjaikban, és elkezdték külföldi pénzintézetekbe menekíteni befektetéseiket. „Ez a folyamat felgyorsítja a krízist. Elképzelhetőnek tartom egyébként, hogy spanyolok és a portugálok is más bankokba helyezik át a pénzüket, az olaszok esetében viszont ez a veszély nem áll fenn. Előbbi két nemzet polgárai tanulni fognak a görögök példájából, így ez az új válság nem lesz olyan megrázó, mint a görögök által előidézett első.”
Arról a Siegel-i gondolatról, miszerint hamarosan bekövetkezik az euró leértékelése, és ettől Európa versenyképesebbé válik, Mellár Tamás realitásként beszélt. Hozzátette: Európa elkövetett egy hibát. Az unió sokáig kemény monetáris politikát folytatott, az Európai Központi Bank pedig nem akart oly módon beszállni a kríziskezelésbe, mint a Fed az Egyesült Államokban. Az EKB ugyanakkor ma már állampapírokat vásárol, és lassan az amerikai jegybank útjára lép. Jelen helyzetben nem is maradt más választása, és a francia nyomás hatására hangsúlyosabban részt fog vállalni a kríziskezelésben.
Bod: Európai biztosítási alap kell
Bod Péter Ákos ezzel kapcsolatban úgy érvelt, az EKB korábban is nyújtott hatalmas mennyiségű hitelt a bankoknak, bár ezt megelőzően sokáig valóban nemzetállami körbe „száműzte” a válság pénzügyi kezelését. Azt viszont leszögezte, hogy a központi banknak nem feladata a többi pénzintézet megmentése. Erre fel kellene állítani egy közös biztosítási alapot, melynek munkáját egy európai bankfelügyeleti szerv segíthetné. Ez lenne a legolcsóbb megoldás, és a közgazdász szerint 3 éven belül meg is húzza ezt a lépést az EU.
Az egykori jegybankelnök az euró válsága kapcsán szembement Jeremy Siegellel, és sikeres pénznemnek nevezte a valutát. Az elmúlt 11 évben mindössze kétszázalékos inflációs rátát felmutató közös pénz Bod szerint tökéletes tartalékvaluta a dollár mögött, és egyáltalán nincs végveszélyben. A szlovákok és a szlovénok példáját felhozva úgy vélte, hazánk számára is üdvös lenne, ha végre egy erős valutaövezethez tartoznánk. Ezt még inkább alátámasztja, hogy a hazai ingatlanbérlők vagy beszállítók egy része már most is euróban fizet. Annak leértékelését nem tartaná megfelelő megoldásnak, mert megfogalmazása szerint az infláció a szegény ember adója. Sokan nem tudnák ellentételezni a devalvációt, és az ország versenyképességét is csak átmenetileg növelné a forint értékvesztése.
Hangsúlyozta, hogy a pénzügyi fegyelem, a fegyelmező erő korábban is hiányzott Magyarországon, ez vezetett a 70-es évektől a rendszerváltás környékéig elhúzódó első nagy eladósodási hullámra. „Akkor mindenki azt remélte, ekkora mélyrepülés még egyszer nem következhet be az országban. Hát, bekövetkezett.”
Három út
Az eurózóna válságára három lehetséges kilábalási lehetőséget vázolt fel. Az első a már sokat emlegetett föderális berendezkedés lenne, mely közgazdaságilag kivitelezhető ugyan, politikailag azonban semmiképp sem. A második a szigorú reformok útja, melyek végrehajtása során a jelenlegi eurózóna gyengébb láncszemei kihullanának, és egy homogénebb pénzügyi szövetség verne gyökeret.
A harmadik lehetőség mentén az uniós tagországok folyamatosan „konvergálnának”, így lépésről lépésre lehetne enyhíteni a politikai ellenőrzésen. Utóbbi megoldás viszont Bod Péter szerint azt eredményezné, hogy a tagállamok lassan „elnémetesednének”, ez pedig nem évek, inkább évtizedek kérdése. Azt, hogy melyik megoldás mellett teszik le a voksukat a tagállamok, a jövő zenéje.
Bod véleménye szerint nem kell ahhoz gazdasági válság, hogy a déli országok lakossága kimenekítse a pénzét az ottani bankokból. A pánik pszichológiai eredetű, nem kell mögötte komoly pénzügyi okot keresni. Azzal azonban szerinte is komolyan számolni kell, hogy a bajba jutott országok polgárai közül egyre többen keresnek menedéket megtakarításaik számára az északi bankokban. Ennek megakadályozására lenne szükség egy közös bankfelügyelet felállítására.
