– Őket egyébként is rendszeresen ellenőrzik. Akkor mégis miért van szükség a komplex felülvizsgálatra?
– A komplex felülvizsgálat 2008. január 1-jén kezdődött, a szocialista kormány idején. Vagyis komplex felülvizsgálat egyébként is volt, csak mi előrébb hoztuk a korábbi úgynevezett III-as, vagyis a legkevésbé munkaképtelen csoportba tartozó emberek felülvizsgálatát.
– Korózs Lajos szerint az általuk bevezetett rendszer és a mai felülvizsgálatok gyakorlata köszönő viszonyban sincs egymással. Éppen ezért hasonlította az eljárást – nagy felháborodást keltve – a nácik módszereihez.
– Ők a rendszert megalkották, de nem indították el a rehabilitációs foglalkoztatást, és annyira ügyetlenek voltak, hogy az európai uniós pénzeket sem tudták lehívni. Vagyis a rendszert nem töltötték meg tartalommal. A komplex felülvizsgálat lényege egyébként az, hogy nemcsak az egészségi állapotot nézik, hanem azt is, hogy milyen az illető szociális helyzete, és milyen munkalehetőségek vannak az adott térségben. Az orvosi felülvizsgálat módszerét pedig nem a politika találja ki, hanem az Egészségügyi Világszervezet. A „mengelézés” egyébként Korózs Lajost és az azóta is hallgató, bocsánatot nem kérő szocialistákat minősíti.
– Sokan mégis azt hangsúlyozzák, hogy évek óta rokkantnyugdíjas, féllábú embereket küldenek vissza a munkaerőpiacra.
– Egyrészt ez a „sokan” nagyon kevés embert takar. Másrészt hazugság, hogy féllábú embereket munkába állítunk.
– Hány százalékkal több embernek utasították el az egyes ellátásokra irányuló kérelmét?
– Csaknem annyinak, mint tavaly: a vizsgáltak 18,3 százaléka nem kap ellátást, ez egyébként fél százalékkal kevesebb, mint 2011-ben. Ezzel szemben a korábbi I-es és II-es, vagyis a legsúlyosabb kategóriába kerülők aránya fél százalékkal több, mint tavaly: 16 százalék.
Az interjút teljes terjedelmében a Magyar Nemzet pénteki számában olvashatja.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!