Niilo Jääskinen főtanácsnok több olyan ügyben tette közzé szakvéleményét, amelyek közös vonása, hogy azokat az Európai Bizottság indította az EU Bírósága előtt vasúti témában több tagország – Magyarország mellett Spanyolország, Ausztria, Németország, illetve Portugália – ellen. Az előkészítő szerepet betöltő kijelölt főtanácsnok indítványa nem köti az ügyet később elbíráló bíróságot, ám a gyakorlati tapasztalatok szerint viszonylag ritkán fordul elő, hogy az ítélet lényegesen eltérjen az indítvány tartalmától.
A főtanácsnok úgy véli, hogy Magyarország nem teljesítette az egyik uniós irányelvből fakadó kötelezettségét: nem határozott meg olyan feltételeket, amelyek biztosítanák a pályahálózat-működtetők pénzügyi egyensúlyát, és nem fogadott el olyan intézkedéseket, amelyek az infrastruktúra működtetéséhez és használatához kapcsolódó költségek és díjak csökkentésére ösztönöznek. Jääskinen szerint Magyarország nem biztosította a pályahálózat-üzemeltetők által beszedett díjak, valamint a vasúti hálózat rendelkezésre bocsátásához közvetlenül kapcsolódó költségek egyenlőségét.
Nem értett azonban egyet a főtanácsnok az uniós javaslattevő-végrehajtó testület azon álláspontjával, hogy a történeti vasúttársaságok – a MÁV és a GySEV – által biztosított forgalomirányításba a menetvonal-kijelölés, vagyis az infrastruktúra elosztása is beletartozik, amit egy független szervezetnek kellene gyakorolnia. Jääskinen álláspontja ezzel szemben az, hogy a forgalomirányítás – mivel nem tartozik az alapvető funkciók közé – a vasúttársaságokra bízható. Ezen felül szerinte a MÁV és a GySEV semmilyen versenyelőnyre nem tesz szert azáltal, hogy forgalomirányítóként tájékoztatást kap az infrastruktúra-elosztási döntésekről.
