A tanácstagok egyetértettek abban, hogy a beérkezett júniusi és júliusi inflációs adatok az előzetesen vártnál magasabbak voltak (júniusban 5,6, júliusban 5,8 százalék), amely a feldolgozott élelmiszerárak növekedése és a jövedéki adó évközi emelése miatt következett be. Több tag jelezte, hogy az inflációs folyamatok szempontjából felfelé mutató kockázatot jelent az év során még várható költségvetési kiigazítás, a vártnál magasabb világpiaci olajár és a kibontakozóban lévő nemzetközi élelmiszerár-sokk. Utóbbi az elmúlt hónapok során a feldolgozatlan élelmiszerek árának alakulásában is visszatükröződött. A fogyasztói árakat érintő sorozatos indirektadó-emelések következtében az árindex 2013-ban is számottevően meghaladhatja a középtávú cél értékét, amely 3 százalék.
A testület tagjai között konszenzus volt abban, hogy a második negyedéves GDP-adat a konjunktúrafolyamatok romlását tükrözi, az újabb negyedéves visszaesés alapján a magyar gazdaság technikai értelemben recesszióba került, a kibocsátás az idén és jövőre is elmarad potenciális szintjétől.
Ugyanakkor megosztott volt a tanács a recesszió okainak megítélésében. Egyes tagok úgy vélték, hogy a romló külső növekedési kilátások mellett elsősorban a szigorú hitelezési feltételek fogják vissza a növekedés lehetőségeit, ezzel szemben mások arra mutattak rá, hogy a rossz konjunktúra-kilátásokon túlmenően a nehezen kiszámítható üzleti környezet és a gazdasági szabályozás is jelentősen hozzájárul az aktivitás visszafogásához.
A tagok megítélése szerint az ország kockázati megítélése jelentős mértékben, huzamosabb ideje javuló tendenciát mutat. Ugyanakkor egyes tagok hangsúlyozták, hogy a javulás elsősorban külső tényezőkre vezethető vissza, a kedvező nemzetközi befektetői hangulat a válságkezeléssel összefüggő bejelentésekre, a tervezett intézkedésekkel kapcsolatos várakozásokra vezethető vissza.
