A 2007–2008-as világgazdasági válság kitörése óta a gazdasági elemzők és közgazdászok egyöntetű véleménye, hogy a nehéz helyzetből az egyik kitörési pont a kutatás-fejlesztési (K+F) ágazat támogatása, és minél nagyobb hozzáadott értékkel készült termékek előállítása lehet. Magyarországon a korábbi kormányzatok is célul tűzték ki, hogy ezen a területen komoly előrelépések legyenek, de eredményeket egy-két fellángoláson kívül nem sikerült felmutatni. A 2010-ben hatalomra került jobbközép kormány egyértelműen a munkaalapú társadalom felé kíván előrelépni, amelynek egyik talapzata a K+F támogatása.
A mostani kormányzatnak először azzal kellett szembenéznie, hogy a korábbi innovációs intézményrendszert hatékonyabbá alakítsa, valamint le kellett zárnia a rendszerből szivárgó pénzek útját is. Az erőfeszítések eredményeként a hazai K+F szektor 2011-ben a rendszerváltás óta nem látott módon teljesített. A sikert mutatja, hogy az ágazatra jutó GDP-arányos ráfordítások elérték az 1,2 százalékot, ami 336 milliárd forintnak felelt meg. A növekedés abból a szempontból is előrelépés, hogy 2011-ben 1,6 százalékkal bővült a GDP.
Szlovákia előtt
Természetesen nem szabad hátradőlni, a kormány is roppant ambiciózus célokat vázolt föl az új nemzeti innovációs stratégiában, amelynek a társadalmi vitája ezekben a hetekben zajlik. A cél, hogy 2020-ban a bruttó nemzeti termék 1,8 százalékát fordítsuk K+F-re, amelynek kétharmad része a vállalkozói szektorra kell, hogy jusson. A tervek megalkotása során jól mérték föl, hogy hazánk uniós szinten jelenleg a mérsékelt innovátorok közé tartozik, bár ha lassan is, de lépkedünk előre, így például mostanra a térségben sikerült Szlovákiát is megelőznünk.
A jövőbeli fejlődési lehetőségeket nagyban meghatározza, hogy a 2014–2020-as uniós költségvetés sorsa hogyan alakul. Az első hírek még arról szóltak, hogy a K+F szektor számára 81 milliárd eurónyi forrás lesz elérhető a következő hétéves periódusban, de könnyen elképzelhető, hogy az alkudozások eredményeképpen akár 20 milliárd euróval is kevesebb juthat erre a területre. Az EU nagyon rossz irányba indul, ha enged a tagállami nyomásnak és a K+F pénzeken próbál majd spórolni, mivel így a hátránya az Egyesült Államokkal, Indiával, Kínával és Japánnal szemben az évtized végére gyakorlatilag behozhatatlanra nőne.
Nem szabad fogadni
Az uniós pénzek elnyerésének egyetlen feltétele a kiválóság, de míg Magyarországon 100 ezer főre 245 kutató jut, addig Nyugat-Európában 560. Ez a különbség is világosan mutatja, hogy egy ilyen környezetben nagyon nehéz versenyezni, amelynek eredményeképpen a 2007–2013 között rendelkezésre álló források 95 százalékát a régi tagállamok nyerték el. Hazánk annyi könnyítést egyébként elért a következő költségvetési periódusra, hogy nyertes pályázatok esetében a kutatók 8000 ezer eurónyi évi fizetéskiegészítést kaphatnak.
Az innovációs stratégia csak akkor lehet sikeres, ha a kormány nem kívánja a következő évekre megkötni a gazdasági szereplők kezét, hogy a K+F területén mely szektorokat kívánja támogatni. Az eddigi nyilatkozatok szerencsére pontosan ebbe az irányba mutatnak, mivel Cséfalvay Zoltán, az NGM parlamenti államtitkára is kijelentette: „Az államnak nem szabad az adófizetők pénzéből fogadást tenni a jövőre.” Ezt támasztja alá, hogy a 2010 óta megjelenő kormányzati stratégiákban a mezőgazdaságtól a Széll Kálmán-tervig említést kap az innováció, és az eddigi számok azt mutatják, hogy ez már nem csak üres szólam.
origo.hu
Jászsági díler bukott le a rendőrök előtt átadás közben
