A Kínai Társadalomtudományi Akadémia Közgazdasági Intézetét vezető Pej Csang-hung a változások szemléltetésére az Economist Intelligence Unit adatait idézi, melyek szerint az elmúlt tíz évben a vállalatok bérköltsége átlagosan megnégyszereződött az országban.
A munkaerő óránkénti költsége 2011-ben 2,9 dollárt tett ki, ez a thaiföldinek másfélszerese, a Fülöp-szigetekinek két és félszerese, az indonéziainak pedig három és félszerese – hasonlítja össze az adatokat a közgazdász. A kiadások egy másik jelentős komponense, az ingatlanárak is meredek emelkedést mutatnak, amit a korábbi években nem létező társadalombiztosítási költségek jelentkezése csak tovább súlyosbít – teszi hozzá Pej.
A folyamat következményeként a termelőipari szereplők egyrészről a fejlett anyaországokba teszik vissza gyártást – mint ahogyan látható ez a hazavándorló amerikai cégek esetében –, a másik oldalról Kína drágulása az alacsonyabb árakat kínáló ASEAN-országok (a Délkelet-ázsiai Országok Szövetsége tagjainak) versenyképességét erősíti, ennek bizonyítéka az azokba áramló működőtőke két számjegyű növekedése.
Kína „világgyáros” szerepét ugyanakkor egyik oldal sem veszélyezteti igazán – véli Pej Csang-hung. Az Egyesült Államokba elsősorban a legfejlettebb technológiákat igénylő iparágak, és jellemzően azoknak is csak a technológiai része vonul vissza. Amerikában ráadásul a kínai közgazdász szerint az ösztönzők hiánya miatt nincs elegendő képzett munkás az ipari lánc középső részein, így emberierőforrás-gondok miatt a termelőipari tevékenység nagyarányú áthelyezése komoly gondokat okozna az érintett cégeknek. A „világgyáros” szerepet az Egyesült Államokon túl az ázsiai régió egyetlen országa sem tudja átvenni, egyszerűen már csak a nagyságbeli különbségek és a piacok és piaci kapcsolatok kiterjedtsége miatt sem.
Pej arra is emlékeztet, a munkaerő-állomány tekintetében Kína még tíz évig előnyös helyzetben van, az ország fejletlenebb, belső és nyugati területein pedig várhatóan még évekig továbbra is viszonylag alacsonyak maradnak a bérek.
Hogy a tíz év elteltével a közgazdász milyen jövőt jósol a kelet-ázsiai országnak, arra nem tér ki a cikk, annak ellenére sem, hogy az említett munkaerő-állományt érintő előnyök elapadására több hazai és nemzetközi kutatóintézet és szervezet is figyelmeztetett. Legutóbb a Nemzetközi Valutaalap (IMF) mutatta ki: a jelenlegi trendek alapján a „világ gyárosának” 2030-ban már 140 millió fős munkaerő-hiánnyal kell megküzdenie.
