Természetesen igaz az a tétel, hogy a veszteségeket valakinek állnia kell. Ha azok túl nagyok, akkor bizony a betétek visszafizetése is veszélybe kerül. A betétbiztosítás pedig annyit ér, amennyit a garanciát nyújtó intézmény, végső soron pedig maga az állam tud nyújtani. Mivel a ciprusi állam önmaga nem képes a jelen helyzetben szükséges terhet teljes mértékben viselni, így a betétesek vesztesége érthető, még ha nem is az őket terhelő körülmények (bankok üzletpolitikája, görög válságkezelés, leminősítések, EKB kivonulása a finanszírozásból) vezettek ehhez az eredményhez. Azt nem tudjuk ugyan, hogy piaci megoldás hiányában vagy ahelyett nyújtotta-e a trojka ezt a drasztikus megoldást a ciprusiaknak.
Azonban a terv egyáltalán nem biztos, hogy működni fog, mivel a ciprusiak bizalma nyilván megingott, jó bankokat, rossz bankokat alapvetően kitéve a betétesek várható rohamának, ami pedig összeomlaszthatja a bankrendszert. A ciprusi parlament ezért is hatalmazta fel a kormányt a tőke és pénzforgalmi korlátozások alkalmazására. Ez azonban hosszú távon nyilvánvalóan nem működőképes. Nem tudni, mikor és mennyire áll helyre a bizalom, hogyan működnek a vállalkozások majd addig is. Az is kérdéses, hogy mennyire ütközik ez a korlátozás majd az EU szabad tőkeáramlásáról szóló elvébe.
