Több mint egyhetes vajúdás után, múlt vasárnap éjjel végül megegyezés született a ciprusi bankrendszer megmentését célzó mentőcsomagról. Ennek ellenére a trojka (az IMF, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank alkotta hármas) döntéshozói nem dőlhetnek hátra a jól végzett munka érzésével – írja a ciprusi helyzetről friss elemzésében a Századvég Gazdaságkutató Zrt. szakmai igazgatója. Pál Tamás emlékeztetett arra, hogy a megegyezéshez vezető egy hét során számos kritikát kapott a triumvirátus által szorgalmazott és végül némi módosítással kikényszerített mentőterv. Jelenleg is kérdéses továbbá, hogy Cipruson visszatér-e vajon az élet és a gazdaság a korábbi kerékvágásba, vagy nem fog-e a ciprusi történet rövidesen újra a média címlapjára kerülni. Ahogy azt sem tudhatjuk még – fogalmazott a szakember –, hogy a betétek megsarcolása körüli huzavona milyen nyomott hagyott az európai gazdasági szereplők és a társadalom fejében.
Ciprus az európai térképen az eurózónán belüli maga nem egészen 0,2 százalékos gazdasági súlyával elenyésző szereplő – hívja fel a figyelmet Pál Tamás. Az unió számára ugyanakkor mégis szemet szúróan az ország nemcsak a turisták nyaralóhelyeként, de egyúttal az offshore cégek számára adóparadicsomként is kedvelt célpont volt. A ciprusi bankok a számukra kedvező szabályozási környezetben jelentős nemzetközi pénzügyi és befektetési forgalmat bonyolítottak, a bankrendszer mérete az ország GDP-jének több mint 7-szeresére hízott. A ciprusi gazdaság a 2000-es években az eurózóna átlagát meghaladó növekedést produkált, az államadósság a válság előtt folyamatosan csökkenve a GDP 50 százaléka alá süllyedt. Az ország azonban erősen integrálódott a görög gazdaságba, így az ottani válság visszavetette Ciprus gazdaságát is. Bankrendszere pedig jelentős veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni a görög államkötvények leírása és az oda irányuló hitelezés miatt – írja az elemzőintézet szakmai igazgatója.
Mindeközben a ciprusi államadósság is növekedésnek indult, mára elérte az uniós átlagot, mintegy 84 százalékra rúg. Az első görög mentőcsomagot követően a hitelminősítők villámgyorsan leminősítették Ciprust, a korábbi A+, AA- kategóriából 1 év alatt bóvliba süllyesztve az állampapírokat. Ez a bankrendszer problémáit felnagyította, nemcsak a ciprusi papírokon elszenvedett újabb veszteségek miatt, hanem azért is, mivel az EKB a továbbiakban a ciprusi államkötvényeket nem fogadta el fedezetként a szokványos likviditásnyújtó műveleteihez. Ezért megfelelő fedezet hiányában a ciprusi bankok csak minimális értékben jutnak forráshoz az EKB-tól – írja az elemző. Az ország bankrendszere tavaly nyár óta így az EKB vészhelyzeti likviditási eszközére (Emergency Liquidity Assistance, ELA) van utalva. Ez most 9,1 milliárd euró értékű és ennek megszüntetését helyezte az EKB kilátásba, amennyiben Ciprus nem fogadja el a trojka feltételeit. A finanszírozás megszüntetése azonnali bankcsődöket és minden bizonnyal az ország bankrendszerének összeomlását eredményezné, ami után az ország eurózóna-tagsága már nemigen lenne megtartható. A mentőcsomag méretéből következtetni lehet a baj mértékére, a ciprusi GDP 90-100 százalékára rúghat az az összeg, amely a bankmentéshez szükséges. Ezt a ciprusi állam képtelen maga előteremteni.
A trojka tehát gyakorlatilag ultimátumot adott az országnak, amiben az EKB vezető szerepet játszott, miszerint határidőt szabott annak, hogy meddig hajlandó fenntartani a finanszírozást – áll az elemzésben. Az EKB persze, mint minden jegybank, csak szolvens bankokat finanszírozhat, de olyan tervre bólintott rá, amelynek pénzügyi stabilitási kockázatai vannak, aminek a biztosításáért felelős. Természetesen érthető, hogy az Európai Bizottság az uniós szabványba nem illeszkedő adórendszer egyszer és mindenkorra való felszámolását akarja elérni, mivel nem lehet indokolni offshore pénzek kimentését más európai országok adófizetőinek a pénzéből. De ehhez egy független intézmény, az EKB aktív részvétele is kellett, ami – tekintve a terv pénzügyi stabilitási veszélyeit – felveti azt a kérdést, hogy nem esik-e csorba az EKB függetlenségébe vetett bizalmon, ami a monetáris rendszer egyik alappillére.
Természetesen igaz az a tétel, hogy a veszteségeket valakinek állnia kell. Ha azok túl nagyok, akkor bizony a betétek visszafizetése is veszélybe kerül. A betétbiztosítás pedig annyit ér, amennyit a garanciát nyújtó intézmény, végső soron pedig maga az állam tud nyújtani. Mivel a ciprusi állam önmaga nem képes a jelen helyzetben szükséges terhet teljes mértékben viselni, így a betétesek vesztesége érthető, még ha nem is az őket terhelő körülmények (bankok üzletpolitikája, görög válságkezelés, leminősítések, EKB kivonulása a finanszírozásból) vezettek ehhez az eredményhez. Azt nem tudjuk ugyan, hogy piaci megoldás hiányában vagy ahelyett nyújtotta-e a trojka ezt a drasztikus megoldást a ciprusiaknak.
Azonban a terv egyáltalán nem biztos, hogy működni fog, mivel a ciprusiak bizalma nyilván megingott, jó bankokat, rossz bankokat alapvetően kitéve a betétesek várható rohamának, ami pedig összeomlaszthatja a bankrendszert. A ciprusi parlament ezért is hatalmazta fel a kormányt a tőke és pénzforgalmi korlátozások alkalmazására. Ez azonban hosszú távon nyilvánvalóan nem működőképes. Nem tudni, mikor és mennyire áll helyre a bizalom, hogyan működnek a vállalkozások majd addig is. Az is kérdéses, hogy mennyire ütközik ez a korlátozás majd az EU szabad tőkeáramlásáról szóló elvébe.
