Ha az innováció a válasz, akkor vajon mi a kérdés? Ez a témakör foglalkoztatja az utóbbi években, főként a 2007 óta tartó pénzügyi és gazdasági válság által sújtott nyugat-európai és észak-amerikai gazdasági közvéleményt. Sokan már korábban is félve figyelték azt a folyamatot, miszerint Kína, India és más feltörekvő országok jelentős összegeket fektettek az oktatási-kutatási rendszereikbe, amelynek eredményeképpen gyors ütemben zárkóztak föl vagy esetleg hagyták el a korábbi innovációs nagyhatalmakat.
Az Európai Unió már a 2000-es évek elején azt a célt tűzte ki, hogy tíz éven belül a világ legversenyképesebb régiója lesz, azonban pár évvel ezelőtt ezt már 2020-ra tolták ki. A déli uniós tagállamok sokasodó problémái és az EU-n belüli ellentétek növekedése miatt nem nehéz megjósolni, hogy ebből a vállalásból sem lesz semmi, éppen ezért érdemes a tagállamoknak a saját úton elindulniuk. Magyarországon 2010 óta az innováció intézményrendszerében és finanszírozásában komoly változások történtek, ráadásul ezt egy krízisekkel terhes időszakban sikerült végrehajtani.
Hazánk kicsi és nyitott gazdasággal rendelkezik, amit jól bizonyít az Ernst&Young legfrissebb felmérése, miszerint Magyarország a világ kilencedik legglobalizáltabb gazdasága. Éppen ezért az innováció fejlesztése nemcsak azt a célt szolgálja, hogy a gazdaság teljesítményét adott esetben növelje, hanem a mostani szint megőrzése is elsőrendű szempont. Helyzetünket javítja, hogy exportunk egyötöde magas hozzáadott értékű terméket juttat a nemzetközi piacokra.
Bár óriási áttörésről nem beszélhetünk, de a hazai innovációs átalakítások révén 2011-ben a GDP 1,2 százalékát adta a k+f szektor, amire 1993 óta nem volt példa, ráadásul ezt bővülő gazdasági teljesítmény mellett sikerült elérni. A legnagyobb változás, hogy Magyarország a GDP-arányos kockázati-tőkebefektetéseket tekintve 2011-ben az unióban az ötödik helyen végzett, a közép-európai régióban az elsők voltunk. Ez az érték 124 százalékos bővülés volt 2010-hez képest, azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy ennek hatása csak 2015–2020 között lesz majd látható.
2020-ra a k+f ráfordításokat Magyarország a GDP 1,8 százalékára emelné, azonban a puszta arányokat valódi tartalommal kell megtölteni. A legfontosabb szempont, hogy olyan termékeket és szolgáltatásokat hozzunk létre és támogassunk, amelyek a piacon, nemzetközi versenyben is megállják a helyüket. Könnyen elképzelhető, hogy egy abszolút értékben alacsonyabb ráfordítás nagyobb értékét fog majd képviselni a jövőben.
A tervek megvalósítását mindenképpen segítheti, hogy a következő ciklus uniós költségvetése legalább 400 milliárd forintnyi forrást juttathat a kutatás-fejlesztési szektorba. Ezen eszközök eléréséhez a legjobbnak kell lenni, amihez a megfelelő környezet kialakítása napjainkban is zajlik. Ennek legfőbb eleme, hogy minél kevesebb közvetlen támogatás érkezzen a szektorba, mert az teljes mértékben visszaveti a fejlesztési készséget és nem készít fel a versenyre. A feladat összetett, azonban az elmúlt időszak apróbb sikerei is mutatják, hogy érdemes erre indulni
Január végén az MNO arról írt, hogy sorsfordító hetek előtt állt a hazai és az európai innovációs politika, mivel az uniós költségvetésről szóló vitában akár az alkudozások vesztese is lehetett volna ez a terület, ami nagyban rontotta volna a kontinens jövőbeli versenyképességét, de szerencsére ez nem következett be.
2012 novemberében portálunk annak a véleményének adott hangot, hogy az innovációs stratégia csak akkor lehet sikeres, ha a kormány nem kívánja a következő évekre megkötni a gazdasági szereplők kezét, hogy a k+f területén mely szektorokat kívánja támogatni. Az addigi nyilatkozatok szerencsére pontosan ebbe az irányba mutattak, mivel Cséfalvay is kijelentette: „Az államnak nem szabad az adófizetők pénzéből fogadást tenni a jövőre.” Ezt támasztja alá, hogy a 2010 óta megjelenő kormányzati stratégiákban a mezőgazdaságtól a Széll Kálmán-tervig említést kap az innováció, és az eddigi számok azt mutatják, hogy ez már nem csak üres szólam.
Március 21-én adták át a 2012. évi Magyar Innovációs Nagydíj elismeréseket a parlamentben. Az ünnepségen Cséfalvay rámutatott arra, hogy a versenyképesség egyik legfontosabb eszköze a kutatás-fejlesztés-innováció, amely a válságból kivezető utat is jelentheti. Magyarország a globális versenyben sikeres a kutatás-fejlesztés-innovációban, a magyar export 20 százaléka magas hozzáadott értékű termék, és ez az arány térségi összehasonlításban a legmagasabb – tette hozzá.
