Másként harcol az idővel a földalap és másként a gazdák

A földpályázatok lezárásáig megbízással kiadták „nagyoknak” a bábonymegyeri földeket, a földalap ezzel azonban kihúzta a gyufát a tenderek eredményére váró gazdáknál. A történet végére hamarosan pont kerülhet.

Alaposan felbőszült dunántúli gazdák jelentek meg Bábonymegyer határában virágvasárnap, gazdagyűlésre hívták őket. Egy rövid performansz alatt sérelmüknek adtak hangot a gazdálkodók: évtizedekig műveltek környéki földterületeket, ezeket pedig a földalapkezelő felnyalábolta, és kiadta egy felívelő pályán dolgozó vállalkozónak, Ágh János önkormányzati képviselőnek, illetve családjának, valamint a lajoskomáromi tejfeldolgozónak, miközben más pályázatok elbírálásánál késlekedik. A tiltakozók jelképesen fel is akasztottak egy gazdát, jelképéül annak, hogy a Nemzeti Földalapkezelő „így bánik el” a helyi gazdákkal, akik mai értéken számolva évente néhány százezer forintnyi jövedelemért dolgoznak földjeiken.

A 20-30 fős gazdagyűlésen részt vett a nagyatádi Kiskó Nándor is, aki szintén pályázott több kisebb földre is, de az elbírálás késedelmet szenved, ő abban reménykedik, hogy áprilisra végre lezárul a kálváriája. Tavaly május 31-e ugyanis, amikor beadta a papírokat, régen volt már, a 60 nap pedig azóta többször lejárt. Az összesen négy pályázata közül az egyik mindazonáltal már sikeres volt, kettő sikertelen, de az utolsó eredményre még várnia kell.

– Engem gazdagyűlésre hívtak Bábonymegyerre, de ott elég sok mindenről szó volt – fogalmaz Kiskó Nándor, elmondva többek közt, hogy voltak olyan hangok a helyszínen, amelyek az LMP-t vélték felfedezni a rendezvény mögött, de ő maga a legkevésbé sem a kis ellenzéki párt hívására utazott a Zamárdihoz közeli somogyi településre.

A történetet időben kissé hátrábbról közelítve felsejlik, hogy a helyi gazdák már az ősidők óta ott gazdálkodtak a földjeiken – a jogi viszonyokkal mit sem törődve –, csakhogy néhány éve kiderült, hogy a föld nem a sajátjuk; hiába gondolták talán azt is, hogy állami föld elbirtokolható 15 év műveléssel, ez a jog szerint nem így van. Az akasztós virágvasárnapi jelenet után mindenesetre kitűzték a táblát a település határába: „Bábonymegyeri Gazdatanács által közbirtokosságba vett terület. Helyrajzi szám: 0180. 69,9 hektár. 2013. március 24.”

A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet Szabadföld.hu számára megküldött tájékoztatásából világosan kiderül, mi a helyzet: „a földalap célja, hogy terület ne maradjon parlagon, ezért a nyilvános pályázati eljárás végéig jó gazda módjára ezeket a földeket ideiglenesen művelésbe adja. Ennek köszönhetően az NFA teljesíteni tudja a hasznosítási kötelezettségét, valamint a Magyar Állam sem esik el a földrészletek hasznosítása után járó bevételektől.”

A földalapkezelő tehát a földre természetes módon Magyarország bevételi forrásaként tekint, és „a maga tempójában” dolgozik a pályázatok elbírálásán, a folyamat végéig viszont átmenetileg „menő” családi vállalkozásoknak megbízással kiadják a földet, ne maradjon papíron parlagon. Az állam számára ugyanis biztos bevételi forrást az „itt és most” korszerű és felfelé ívelő gazdálkodó szervezetek jelentik.

Az persze másik kérdés, hogy néhány megvezetett, idősödő gazda hogyan hihette, hogy az állami földeken az idők végezetéig tevékenykedhet és akár fel is vehet rá támogatást. Más eset, hogy többen közülük egy falatka föld bérleti lehetőségéért küzdenek, a földalap gyorsabb döntése megmentené az életüket.