Steven Spielberg dinoszauruszai a 90-es években elképesztő bevételi rekordokat, jelentős kulturális hatást és technológiai paradigmaváltást jelentettek. Az évezred legelején elkészült Jurassic Park III szerényebb bevételei és gyengébb története viszont már jelezte, hogy Spielberg nélkül nem működik olyan jól a dínós látványpékség, és csaknem másfél évtizednek kellett eltelnie, hogy a franchise folytatódjon.

Jurassic Wold: Újjászületés helyett kihalás
A 2015-ös Jurassic World alkotói nem bízták a véletlenre, és a mai korszellemnek megfelelve tulajdonképpen az első film narratív gerincét hasznosították újra (rácsodálkozás a dínókra, aztán jön a futás és a sikítás), de Colin Trevorrow filmjének volt egy szimpatikus metanarratívája, ami egyszerre reflektált öncélúságára és tisztelgett a nagy előd előtt, ami tíz évvel ezelőtt még izgalmas is tudott lenni.
De úgy igazán a két folytatásban, a Bukott birodalomban és a Világuralomban sem tudtak elszakadni a már bejáratott panelektől, sőt utóbbi esetében a régi karakterek visszatérésével mindent felülírt a nosztalgia szándéka.
Az alkotók újító kísérletei felemás sikert arattak, és épp az ötlettelenség szülte megoldásoknak tűntek, főleg az emberi klónozás és a mutánssáska-invázió lógott ki bántóan a dinoszauruszos tematikából. Ugyanakkor még a harmadik rész is egymilliárd dolláros, kasszasikernek minősülő bevétellel büszkélkedhetett, ha másban nem is, legalább ennyiben fel tudott nőni Spielberg dinoszauruszaihoz.
A Jurassic World: Újjászületés nem reboot, hanem közvetlen folytatás: a dinoszauruszok mára visszaszorultak az Atlanti-óceánon fekvő Ile Saint-Hubert szigetcsoportjára, mivel nem bírják elviselni a modern világ éghajlatát és civilizációját. A ParkerGenix vállalat azonban meg akarja szerezni három különleges dinoszaurusz DNS-ét, ezért Zora (Scarlett Johansson), egykori kommandós társaival és a paleontológus dr. Loomisszal (Jonathan Bailey) veszélyes küldetésre indul a tiltott szigetre, akció közben viszont összeakadnak egy segítségre szoruló civil családdal is.