Ennek eredményeként több mint 2 millió, korábban állástalanként nyilvántartott német talált jó és biztos munkahelyet, tisztességes fizetéssel és nagyvonalú juttatásokkal. A munkapiaci helyzet feszesebbé válásával ma már a bérek és a fogyasztás robusztus ütemben növekszik, és a német gazdasági növekedés fő hajtóereje a hazai kereslet – áll a német pénzügyminiszter írásában.
Ugyanez a recept most is működőképes az euróövezetben, a média, a tudományos élet, a nemzetközi szervezetek és a politika számos kritikus szereplőjének „bizonyos mértékű bosszúságára és ámulatára”.
A kiigazítás ambiciózus és néha fájdalmas volt, a kivitelezés azonban rugalmas és alkalmazkodásra képes, az európai biztonsági hálók az ösztönzők és a szolidaritás jól vegyített elegyét kínálták a fájdalmak enyhítése végett – fogalmaz keddi cikkében Schäuble.
Mindössze három év alatt megfeleződtek a közfinanszírozási deficitek az eurógazdaságokban, az egységnyi termékértékre jutó munkaköltség és a versenyképesség gyors kiigazításon megy át, a banki mérlegek javulnak, a folyómérleg-hiányok eltűnőben vannak, az euróövezet pedig kikerült a recesszióból a második negyedévben – írta a német pénzügyminiszter a londoni gazdasági napilapban.
Schäuble szerint a 2000-es évek németországi és az euróövezet legutóbbi kiigazítási folyamatából két fő tanulság vonható le. Az első az, hogy időbe telik, mire a szerkezeti reformok hatni kezdenek. A végrehajtásukért felelősöknek türelemmel kell lenniük, és nem szabad odafigyelniük a „gyors megoldásokat ígérők szirénhangjaira”, sem a sajátos érdekek képviselőinek tiltakozásaira.
A második tanulság az, hogy – legyen bármilyen rossz is a helyzet – le kell küzdeni azt az emberi tulajdonságot, amely hajlamos a jelen állapotokat örökké tartónak gondolni. A rendszerek alkalmazkodnak, a visszaesések elérik mélypontjukat, a folyamatok megfordulnak, vagyis ami elromlott, azt ki lehet javítani. Ma Európa erre a bizonyíték – írta a keddi Financial Timesban a német pénzügyminiszter.
