Oroszország a jövő év közepén akkor is elkezdi a Déli Áramlat tengeri szakaszának az építését, ha addig netán nem születik megegyezés Brüsszel és Moszkva között az úgynevezett harmadik energiacsomagban lefektetett uniós elvek, a harmadik feles hozzáféréshez ragaszkodó szabályozás körül.
Mindezt az MNO kérdésére válaszolva Alekszandr Sziromjatyin, a Gazprom Déli Áramlattal foglalkozó menedzsmentjének helyettes vezetője jelentette ki a déli gázvezetékről a Natural Gas Europe által rendezett ljubljanai konferencián. Ehhez még bizakodva hozzátette, hogy az orosz gázóriás már letette javaslatait az Európai Unió asztalára arra vonatkozóan, hogy a Déli Áramlat miként kerüljön ki az úgynevezett harmadik energiacsomag hatálya alól.
A labda most Brüsszel térfelén pattog, s a Gazprom az Európai Bizottság válaszára vár. S az érintett országokban hiába támogatja a projektet a társadalom többsége, s kezeli kiemelt stratégiai beruházásként Bulgária, Szerbia és Magyarország is, mint az egyébként érezhetően óvatos szlovén felszólalók is érzékeltették, annak mindenképpen harmonizálnia kell az európai joggal. Így ezek az országok arra várnak, hogy Moszkva és Brüsszel megegyezzen e kérdésben.
A megegyezésre ugyanakkor reményt ad, hogy bár ez esetben nincsenek olyan erős lobbisták mögötte, mint Németország, azért a három nagy energiacég, az olasz ENI, a Francia EdF vagy a német Wintershall aligha szálltak volna be a projektbe, ha nem látnának esélyt a megállapodásra az EU-val. Sziromjatyin utalt arra is, hogy a Brüsszelbe elküldött orosz javaslatra informálisan már érkeztek pozitív reagálások.
A Gazprom mindenesetre már előre néz, s úgy számol, hogy húsz év múlva Európának a mai mennyiségnél évente 200 milliárd köbméterrel lesz több importgázra szüksége. Egyrészt a fogyasztás növekedése – Németországban a gáz például az atomerőművek kiváltásának egyik alternatívája –, másrészt az Északi-tengeren lévő mezők fokozatos kimerülése miatt.
Nem tart attól sem a Gazprom, hogy az EU által a Nabucco helyett támogatott TAP komoly vetélytárs lenne, hiszen az legfeljebb Dél-Olaszországot szolgálja ki. Ráadásul, mint azt Sziromjatyin is hangsúlyozta, a legtisztább, leggazdaságosabb és a legelérhetőbb energiaforrásról van szó, s a Déli Áramlat csak erősíti Európa energiabiztonságát.
Moszkva úgy tervez, hogy a vezeték 2015-re eléri a bolgár partokat, 2017 végéig egy szálon a vezeték nemcsak eljut Tarvisióig, de teljes kapacitáson működni is fog. Ezzel párhuzamosan pedig fokozatosan leépítik a szállítást Európa felé az Ukrajnán keresztül haladó vezetékrendszeren. Egyébként is furcsa lenne – jegyzik meg szakértők –, ha Oroszország úgy építene energetikai infrastruktúrát Európa felé, hogy a játékszabályokról csak a projekt befejezése után egyezik meg.
Oroszország tehát hosszú távon számol az európai gázexporttal, amit jelez az is, hogy alapvetően ezután is 20-25 évre szóló szerződéseket kötne. Mint a Gazprom illetékese jelezte, ugyan figyelik az azonnali piac árait, s aláírnak rövidebb időt felölelő megállapodásokat is, a prioritás azonban nem ez.
A Gazprom nem tart attól sem, hogy komoly vetélytársként jelennének meg az európai piacon akár középtávon az amerikai vagy kanadai exportőrök. Mint kérdésünkre Alekszandr Sziromjatyin fogalmazott, erről akkor érdemes egyáltalán beszélni, ha az észak-amerikai palagázból megérkezik az első cseppfolyósított szállítmány. „Ez nem holnap lesz, s egyébként is axiómaként kell kezelni, hogy Európa energiaellátása elképzelhetetlen Oroszország nélkül” – jelentette ki a Gazprom menedzsere.
A cső az orosz szárazföldet elhagyva a tervek szerint mintegy 900 kilométeres szakaszon a Fekete-tenger alatt futna, jelentős részben 2250 méter mélyen, s Várna közelében éri el a bulgáriai partot. Innen Szerbián, Magyarországon, Szlovénián át egy-egy horvátországi és Bosznia-Hercegovina felé tartó leágazással az olasz határig, Tarvisióig tartó szakaszon nyolc kompresszorállomás biztosítja a nyomást, s a földgázvezeték az évi 63 milliárd köbméteres éves teljesítményt fokozatosan érné el. Már ha a tervezett, egyenként 15,7 milliárd köbméteres évi kapacitású négy szál mindegyikét lefektetik. Ez a tervezett mennyiség mindenesetre éves szinten 450 olajjal megtöltött tanker vagy 700 cseppfolyósított gázzal (LNG) teli hajóval, illetve több mint 100 millió tonna szénnel ekvivalens, s mintegy 38 millió európai háztartást tudna ellátni. Az építkezés nagyságára jellemző, hogy összköltségét jelenleg 17 milliárd euróra tervezik, amelyből 10 a tengeri szakasz építése.
