Számos határidőt, eljárást határozott meg a július elején megszavazott első adósmentő jogszabály. Más rendelkezések mellett a törvény eleve azt feltételezte, hogy a bankok egyoldalú kamatemelése tisztességtelen, érvénytelen volt, ám megadta a hitelintézeteknek a lehetőséget, hogy ennek ellenkezőjét bizonyítsák a bíróságon. A pénzügyi szervezetek augusztusban juttathatták el érveiket az igazságszolgáltatáshoz. Az általános szerződési feltételek kapcsán ugyanakkor más tennivalójuk is akadt a bankoknak. A pénzvilág érintett szereplőinek augusztus végéig részletes jelentést kellett tenniük arról, hogy a jogi előírások alapján az egyoldalú szerződésmódosításra lehetőséget adó korábbi szerződéseik mely kikötései tekinthetők tisztességtelennek.
Kérdésünkre a pénzügyi szolgáltatók felügyeletét ellátó Magyar Nemzeti Bank (MNB) részletesen felfedte a hitelintézmények bejelentéseinek legfontosabb elemeit. Ezek szerint pontosan 206 pénzintézet küldte meg a szükséges adatokat. Ez azt is jelenti, hogy az országban működő körülbelül négyszáz szervezet fele nyújtott egyoldalú drágításra is lehetőséget adó devizaalapú vagy forinthitelt a korábbi években. A bankoknak a hajdani megállapodások kikötései közül összességében nagyjából háromezer általános szerződési feltétel tisztességtelen vagy tisztességes voltáról kellett számot adniuk az első adósmentő törvény előírása alapján.
A jogszabály lehetővé tette, hogy a pénzügyi szervezetek kifejthessék álláspontjukat a szóban forgó szerződéses pontokról. Bizonyos esetekben a bankok nem éltek ezzel, körülbelül 2300 kikötésnél pedig úgy ítéltek meg, hogy a korábbi pontok tisztességesek. Több mint 450 feltétel ügyében viszont maguk a hitelintézetek is arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a hajdan megkötött kölcsönszerződéseikben szereplő egyes kitételek, előírások nem állják ki a jogi próbát, azaz tisztességtelennek számítanak.
A felügyeletnek címzett banki adatsorok ezeken kívül más információkat is tartalmaztak: az érintett hitelszerződések azonosítási számát és azt, hogy összességében mekkora követelést támasztottak adósaikkal szemben a pénzintézetek azok alapján a szerződések alapján, amelyekben – a törvény feltételezése szerint – tisztességtelen kikötések is helyet kaptak.
