Blokkolt megújuló energia

A kormány egyelőre nem támogatja napelemek, szélparkok telepítését. A vízenergia használása is tabutéma.

Lendvay Péter, a Magyar Szélenergia Ipari Társaság elnöke úgy gondolja, hogy Magyarország szinte bizonyosan nem érheti el a megújulóenergia-termelési célkitűzéseit, ha a kormányzat továbbra is blokkolja a szélerőművek telepítését és üzembe állítását. Lendvay Pétert annak kapcsán kérdeztük erről, hogy a Multicontact Consulting napokban nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint a magyar energiafelhasználásnak csupán 6,6 százalékát teszi ki a zöldenergia. A megújuló energiára vonatkozó cselekvési terv ugyanakkor 8,3 százalékot irányoz elő 2015-re. Magyarországnak ezen a téren minimum duplájára kell növelnie teljesítményét a következő öt évben ahhoz, hogy 2020-ra elérje a Nemzeti reform programban kitűzött 14,65 százalékos célértéket, amelyet hazánk az Európai Unióval kötött megállapodásban is vállalt. A Multicontact Consulting elemzése megállapítja, a kitűzött cél megvalósításában meghatározó jelentősége lehet a környezeti és energiahatékonysági operatív program (Kehop) keretében a következő öt évben energetikai fejlesztésekre fordítható mintegy 308 milliárd forintnak.

Lendvay Péter elmondta: egyelőre sem a Kehop, sem más kiírás keretében nem pályázhatnak a szélerőművek tulajdonosai, illetve leendő építtetői kormányzati támogatásra.

Ugyanakkor hiába is nyernének pénzt a beadványok készítői, mert az új szélerőművek telepítéséhez az is kellene, hogy a szakhatóságok új kapacitástelepítési pályázatokat írjanak ki. Erre pedig egyelőre nem lehet számítani.

Magyarországon már csaknem egy évtizede nem engedélyezik a hatóságok az új szélerőművek telepítését, holott a hazai villamosenergia-hálózat akár hatszor annyi „zöldáram” befogadására is alkalmas lenne, mint amennyit most termelnek a szélturbinák. Jelenleg mintegy 330 megawattot tesz ki a hazai szélfarmok kapacitása, ám a teljesítményüket akár 2000 megawattra is meg lehetne növelni anélkül, hogy veszélybe kerülne a villamosenergia-hálózat működése. Vagyis nem állja meg a helyét az az érv, hogy azért nem létesülhetnek idehaza újabb szélerőműparkok, mert az időszakos bekapcsolódásuk a villamosenergia-termelésbe, illetve a leállásuk felborítaná a hálózat működését. A szélturbinák be- és kilépését a rendszerbe ugyanis ki lehetne egyenlíteni a hazai erőművek megfelelő szabályozásával, illetőleg az importált és exportált villamosenergia-mennyiség szükség szerinti változtatásával – állítja a szakember.

Az elnök megjegyezte: utoljára 2006-ban adott ki a szakhatóság engedélyt Magyarországon szélerőművek létesítésre, és 2010-re épült meg az utolsó ilyen turbina. Azóta az országban csak az addig elkészült 37 szélfarm működik, 172 toronnyal.

Jelenleg az újratermelődő energiatípusok – nap, szél, geotermális, illetve egyéb „zöld” források – részesedése együttvéve is hét százalék alatti a hazai energiafelhasználásban. Ezen belül a szélenergia részaránya mindössze 1,5 százalék körüli.

– Bár a kormányzat inkább hátráltatja, mint segíti a napelemes áramtermelés elterjedését is, az utóbbi években mégis évről évre megduplázódik idehaza a „napfénypiac”. Egyre több háztartás ugyanis befektetésként kezeli a szolárrendszerek felszereltetését – állítják szakértők. Akik szerint egy-egy lakóházra már 1,5 millió forintból telepíthető kellő számú áramtermelő egység, amelyek akár 25 évig is képesek ellátni a tulajdonost villamos energiával. A tavalyi év végéig 77 megawatt kapacitást telepítettek a felhasználók, és ez a teljesítmény akár idén is megkétszereződhet. Annak ellenére, hogy a kormányzat jelenleg különböző adminisztratív eszközökkel nehezíti és bünteti a napelemek felszerelését. Nehéz egyértelmű okokat találni arra, hogy a kabinet miért nem támogatja a szél- és a napenergia terjedését, de a szakértők szerint ennek egyik legfőbb oka az lehet, hogy a kormány az atomenergia mellett kötelezte el magát. Márpedig a Pakson építendő második blokk szükségességét még a jelenleginél is nehezebb lenne megindokolni, ha hazánkban egyre nagyobb arányban származna megújuló forrásból a villamos energia.

A törekvéseket jól szemlélteti, hogy a kabinet a szolárrendszerekre kilogrammonként 114 forintos környezetvédelmi termékdíjat vetett ki, ami kétszer akkora összeg, mint amekkora például a környezetszennyező akkumulátorokat terheli. Így a környezetbarát műszaki megoldások telepítői nagyobb adót fizetnek, mint az erősen szennyező anyagok használói. Emellett a kormány által jelenleg alkalmazott áramdíj-elszámolási rendszer nem támogatja, hogy a háztartási napenergia-termelő egységek több áramot adjanak, mint az adott felhasználó szükséglete.

Szakértők úgy látják, hogy idehaza politikai okokból a vízenergia-hasznosítás sem fog felfutni. Ennek többek között az az oka, hogy a bős–nagymarosi vízlépcső építésének félbeszakadása óta politikai öngyilkossággal ér fel újabb vízi erőmű építéséről beszélni Magyarországon. Bár a jelek szerint ez a gát idővel leomolhat, mivel az Új Széchenyi-terv után egy újabb kormányzati dokumentumban, a Kvassay Jenő-tervben is felbukkant dunai vízlépcsők építésének ötlete.

Nem tudni ugyanakkor, hogy a kormány a későbbiekben is kizárja-e a támogatásokból a nap és a szél erejének a kiaknázását. Ezen források nélkül pedig kétséges, hogy valóban felpörgethető a zöldenergia-termelés. További lehetőségek vannak azonban a mezőgazdasági hulladék, az erdészetekben kitermelt fa, vagyis a biomassza, illetve a biogáz és a föld hőjének a hasznosítására. Igaz, a geotermális energia kiaknázása ma még viszonylag drága. A termálvizek energetikai célú felhasználását pedig sok helyen az teszi költségessé, hogy a felhasznált vizet vissza kell préselni abba a talajrétegbe, amelyből származik. Így mindent egybevetve kérdéses, hogy az évi hozzávetőleg 60 milliárdos állami támogatás elegendő lesz-e az ország megújulóenergia-termelési kapacitásainak a megkétszerezéséhez – vélik hozzáértők.