Blokkolt megújuló energia

A kormány egyelőre nem támogatja napelemek, szélparkok telepítését. A vízenergia használása is tabutéma.

Az elnök megjegyezte: utoljára 2006-ban adott ki a szakhatóság engedélyt Magyarországon szélerőművek létesítésre, és 2010-re épült meg az utolsó ilyen turbina. Azóta az országban csak az addig elkészült 37 szélfarm működik, 172 toronnyal.

Jelenleg az újratermelődő energiatípusok – nap, szél, geotermális, illetve egyéb „zöld” források – részesedése együttvéve is hét százalék alatti a hazai energiafelhasználásban. Ezen belül a szélenergia részaránya mindössze 1,5 százalék körüli.

– Bár a kormányzat inkább hátráltatja, mint segíti a napelemes áramtermelés elterjedését is, az utóbbi években mégis évről évre megduplázódik idehaza a „napfénypiac”. Egyre több háztartás ugyanis befektetésként kezeli a szolárrendszerek felszereltetését – állítják szakértők. Akik szerint egy-egy lakóházra már 1,5 millió forintból telepíthető kellő számú áramtermelő egység, amelyek akár 25 évig is képesek ellátni a tulajdonost villamos energiával. A tavalyi év végéig 77 megawatt kapacitást telepítettek a felhasználók, és ez a teljesítmény akár idén is megkétszereződhet. Annak ellenére, hogy a kormányzat jelenleg különböző adminisztratív eszközökkel nehezíti és bünteti a napelemek felszerelését. Nehéz egyértelmű okokat találni arra, hogy a kabinet miért nem támogatja a szél- és a napenergia terjedését, de a szakértők szerint ennek egyik legfőbb oka az lehet, hogy a kormány az atomenergia mellett kötelezte el magát. Márpedig a Pakson építendő második blokk szükségességét még a jelenleginél is nehezebb lenne megindokolni, ha hazánkban egyre nagyobb arányban származna megújuló forrásból a villamos energia.

A törekvéseket jól szemlélteti, hogy a kabinet a szolárrendszerekre kilogrammonként 114 forintos környezetvédelmi termékdíjat vetett ki, ami kétszer akkora összeg, mint amekkora például a környezetszennyező akkumulátorokat terheli. Így a környezetbarát műszaki megoldások telepítői nagyobb adót fizetnek, mint az erősen szennyező anyagok használói. Emellett a kormány által jelenleg alkalmazott áramdíj-elszámolási rendszer nem támogatja, hogy a háztartási napenergia-termelő egységek több áramot adjanak, mint az adott felhasználó szükséglete.

Szakértők úgy látják, hogy idehaza politikai okokból a vízenergia-hasznosítás sem fog felfutni. Ennek többek között az az oka, hogy a bős–nagymarosi vízlépcső építésének félbeszakadása óta politikai öngyilkossággal ér fel újabb vízi erőmű építéséről beszélni Magyarországon. Bár a jelek szerint ez a gát idővel leomolhat, mivel az Új Széchenyi-terv után egy újabb kormányzati dokumentumban, a Kvassay Jenő-tervben is felbukkant dunai vízlépcsők építésének ötlete.

Nem tudni ugyanakkor, hogy a kormány a későbbiekben is kizárja-e a támogatásokból a nap és a szél erejének a kiaknázását. Ezen források nélkül pedig kétséges, hogy valóban felpörgethető a zöldenergia-termelés. További lehetőségek vannak azonban a mezőgazdasági hulladék, az erdészetekben kitermelt fa, vagyis a biomassza, illetve a biogáz és a föld hőjének a hasznosítására. Igaz, a geotermális energia kiaknázása ma még viszonylag drága. A termálvizek energetikai célú felhasználását pedig sok helyen az teszi költségessé, hogy a felhasznált vizet vissza kell préselni abba a talajrétegbe, amelyből származik. Így mindent egybevetve kérdéses, hogy az évi hozzávetőleg 60 milliárdos állami támogatás elegendő lesz-e az ország megújulóenergia-termelési kapacitásainak a megkétszerezéséhez – vélik hozzáértők.