A magyar gazdaság az Európai Unió középmezőnyéhez tartozik, de részesedése a világgazdaságból 1 százalék alatt van, ebből kifolyólag nem szabad túlértékelnünk magunkat – mondta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a Világgazdaság Mit ér a vállalat, ha magyar? című szakmai konferenciáján. A tárcavezető rámutatott: a fontos hazai nagyvállalatok közt kevés a magyar hátterű. Például az egyik hetilap nemrég kiadott, vállalkozásokat rangsoroló százas listáján hetvenöt külföldi tulajdonú cég szerepel, magyar pedig csak huszonöt. Ez helytálló adat, a nagyvállalati körben valóban nincs magyar dominancia – szögezte le Varga.
A magyar GDP értéke 31-32 ezermilliárd forint, ebből nagyjából 15 ezermilliárdot állítanak elő az országban működő cégek, a maradék a lakossági fogyasztásnak és a kormányzatnak köszönhető. Mindebből a legfontosabb száz cég részesedése nagyjából 6500-7000 milliárd forint, a magyar tulajdonú társaságok azonban csak 2700-2900 milliárd forintot termelnek, a külföldi hátterűek pedig 3800-3900 milliárdot. Tehát a magyar cégek hozzájárulása ebben a bontásban hozzávetőlegesen 40 százalékos. Mindehhez a tárcavezető azt is hozzátetette, hogy ha a külföldi tulajdonban lévő vállalkozásokat tovább bontjuk, akkor egyértelműen látjuk a német dominanciát is: csak az ő cégeik 1300-1400 milliárd forintot állítanak elő.
Varga azt is kiemelte: a közgazdászok között folyamatos a vita arról, hogy a multik milyen szerepet töltenek be a hazai piacon, jelenlétük miért jó és miért rossz. „Jó, mert tőkét és technológiát, szaktudást hoznak, segítették a magyar beszállítói rendszer kiépülését, bérezésük pedig átlag feletti. Rossz, mert időnként kiviszik a tőkét az országból vagy kivonulnak, néha kizsákmányolják a dolgozókat, és kiszorítják a piacról a magyar cégeket. Erre az elmúlt húsz évben nagyon sok példát láttunk” – hangsúlyozta. Hozzátette, hogy a külföldi cégek megjelenése alapvetően mégis jót tett a magyar vállalatoknak, hiszen azok sok olyan tapasztalatot tudtak átvenni tőlük, amely a termelékenységben, technológiában, vállalatirányításban hasznukra vált. Beszédes mutató, hogy a termelékenység terén a magyar és külföldi tulajdonú cégek között még most is átlagosan háromszoros a különbség.