Nem csak az Eb-részvétel a tét

Sikeres szerepléssel új alapokra kerülhetne a magyar futball finanszírozása.

A sportszakmai siker lehetőségén túl gazdaságilag is jelentős súlya van a magyar labdarúgó-válogatott Norvégia elleni Európa-bajnoki pótselejtezőjének. Csütörtökön és vasárnap eldől minden: ha a nemzeti csapat az oslói és a budapesti találkozón összesítésben felülkerekedik a skandináv riválison, akkor a 300 millió euró (90 milliárd forint) összdíjazású 24 fős elit résztvevőjévé válik. Önmagában a kijutásért nyolcmillió eurót (2,4 milliárd forint) utalhat az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) a magyar tagszervezetnek (a Magyar Labdarúgó-szövetségnek), a franciaországi tornán pedig egy győzelem újabb egymillió, egy döntetlen ötszázezer eurót hozhat a konyhára.

Egyelőre a norvégok elleni pótselejtező sikerében is csak reménykedhetünk, ennél messzebbre tekinteni felesleges, de nem árt tudni, hogy az a csapat, amelyik a csoport harmadik helyén végez az Eb-n, az további egymillió eurót, amelyik megéri a negyeddöntőt, az kétmilliót, az elődöntős hárommilliót kap. A kontinensviadal párizsi fináléjában nemcsak az elsőség a tét, hanem a 12 millió eurós pénzdíj is: 7,5 millió a győztesé, 4,5 millió marad a vesztesnek.

– Szép summa, de a mi esetünkben mindez a pénznél jóval többről szól, gyökeresen megváltozhat ugyanis az emberek labdarúgáshoz való hozzáállása az országban – mondta a Magyar Nemzetnek Szabados Gábor sportközgazdász. Hozzátette: bár az elmúlt években jó néhány botrányos ügy látott napvilágot, a sportágat övező negatív imázst elsősorban a nemzetközi versenyképtelenség táplálja. Biztos benne, teljesen más lenne egy Eb-részvétel esetén a magyar futball hangulata és presztízse: a 20 ezer fős befogadóképességű Groupama Aréna után a 2018-ra elkészülő, 70 ezres új Puskás Ferenc Stadiont is valószínűleg meg tudná tölteni a válogatott.

A szakember emlékeztet: a nemzeti csapatétól jóval elmarad a magyar bajnoki mérkőzések látogatottsága, az NB I-ben már az is előrelépés lenne, ha a jelenlegi 2-3 ezerről 4-5 ezerre emelkedne az átlagos nézőszám. Úgy látja, a szponzorok is nyitottabbakká válnának, s fokozatosan az állami lélegeztetőgép helyére léphetne a piaci alapú finanszírozás. Mint mondta, az nem normális, hogy a tényleges támogatáson túl is egyre többször tölt be piaci funkciót az állam: a közmédia például a reális ár két-háromszorosát fizeti ki a közvetítési jogokért, s ma már olyan állami-önkormányzati vállalatok is feltűnnek szponzorként, mint a Főgáz, a Szerencsejáték vagy a Fővárosi Csatornázási Művek.

Az Európa-bajnokságon részt vevő játékosok várható karrierjével kapcsolatban Szabados Gábor előrebocsátotta: a kezdőcsapatnak hozzávetőleg a fele, akár öt-hat labdarúgó is az európai topligába igazolhatna, ott pedig 8-10-szer annyit kereshet, mint korábban. A legjobbjaink újra az angol Premier League-ben és a német Bundesligában bizonyíthatnának, és nem a futballpiac másod- vagy harmadlagos színterei jelentenék számukra a kitörési pontot.

Mert ahogy korábban már Belgium, Ciprus vagy Izrael is vonzó célpont volt, úgy ma Lengyelországra tekintenek többen előrelépésként. A húzóemberek felértékelődése azért is lenne fontos, mert Dzsudzsák Balázs 19 millió eurós átigazolási csúcsa (2012-ben) nemhogy megdönthetetlennek tűnik, de ma olyan futballistát sem látni, akiért ennek az összegnek a felét vagy a harmadát kifizetné egy külföldi klub. A világverseny súlyáról a sportközgazdász annyit mondott: Muhamed Besic sem azért igazolt tavaly nyáron az angol élvonalbeli Evertonhoz, mert kiemelkedően teljesített a Ferencvárosban, sokkal inkább a bosnyák válogatottbeli – amellyel megjárta a brazíliai világbajnokságot – szereplésének köszönheti a lehetőséget.