Újkori tőkeelosztás zajlik hazánkban

Essősy Zsombor szerint az uniós támogatások adják a növekedés gerincét. Interjú.

– Az elmúlt időszakban el voltak kényeztetve a kis- és közepes vállalkozások finanszírozási téren. A jegybank azonban jövőre kivezeti a növekedési hitelprogramot. Mekkora gondot okoz ez a kkv-szektornak?
– Sokat segített a cégeknek a program: bár sokat vitáztak arról, hogy mennyi volt az új beruházás, két és fél százalékos kamatú hitelhez jutni mindenképpen könnyebbséget jelentett. Számos vállalkozás cserélte le magasabb kamatozású hitelét az olcsóbb jegybanki forrásra, ami segített a költségek csökkentésében, így levegőhöz juthattak a cégek. A program hamarosan kifut, de nem maradnak olcsó forrás nélkül a cégek. Az új, 2014–2020-as uniós támogatási ciklusban ugyanis az EU-s források mintegy tíz százaléka, 800-900 milliárd forint visszatérítendő támogatásként, vagyis hitelként kerül a vállalkozásokhoz. Ezek egy része támogatási konstrukcióban vagy garanciavállalásként ölthet testet. Sok helyen elhangzik, hogy a bankok azoknak a cégeknek adnak hitelt, amelyeknek amúgy is van pénzük, vagyis a pénzintézetek egyfajta fedezetet kérnek a kölcsönért cserébe. A garanciaprogram a fedezet szerepét venné át. Kérdés persze, hogy ezek a kezdeményezések mennyire lesznek képesek pótolni a jegybank növekedési hitelprogramját.

– Egyre súlyosabb munkaerőhiányról számolnak be több ágazatban is. Ezen a területen mik a tapasztalatok?
– A képzett munkaerő hiánya valóban egyre súlyosabb nehézségeket okoz. A jó szakmunkások egy része már külföldön van, értelemszerűen a jobb fizetésért távoztak Magyarországról. De nem csak a fizikai munkát végzőkre jellemző az elvándorlás, sajnos egyre több pénzügyi és külgazdasági szakértő, illetve közgazdász vállal munkát Londonban vagy a világ más pénzügyi központjaiban. A hazai szakképzés sincs a helyzet magaslatán, bár látszik már egyfajta kormányzati törekvés ennek megváltoztatására. Ez azonban nem megy a cégek nélkül. A duális szakképzés esetében a nagy nemzetközi cégek elkezdték a saját munkaerő képzését, miközben a kormány is felismerte ennek a rendszernek az előnyeit, bár még mindig nem lehet általános trendről beszélni.

– A kormányzati törekvés mintha nem lenne összhangban az oktatásra költött összegekkel. A jövő évi költségvetésben például több mint százhúszmilliárd forinttal kevesebbet szánnak a közoktatásra
– Nemcsak a szűkebb finanszírozás okoz gondot, hanem az oktatás egésze. Még mindig túl sok lexikális tudást követel a rendszer a diákoktól, holott a világ más irányba tart. A technológiai fejlődés és az internet térhódítása miatt felértékelődött a készségek és a képességek fejlesztése a „magolós” tantárgyakkal szemben. Sok esetben fontosabb az a tudás, amellyel az információt megszerzem, mint az információ konkrét ismerete. A pisai felmérésekben 34 ország vesz részt, nem jó érzés Magyarországot az utolsók között látni. Mindenképpen nagyobb hangsúlyt kell fektetni az oktatásra, ami persze nem olcsó, és csak közép-, illetve hosszú távon térül meg.

– Mennyire javult a kiszámíthatóság a hazai gazdaságban?
– Tagvállalataink körében még mindig visszatérő kritika a szabályozói környezet változékonysága. Szinte minden hónapra jut egy olyan jogszabályi változás, amely komoly hatással lehet egyes ágazatok működésére. Különösen nehezen alkalmazkodik a piac a visszamenőleges változtatásokhoz, ami nem abba az irányba mutat, hogy kiszámíthatóbb lenne a hazai gazdaság működése. Azt látjuk sok esetben, hogy újkori tőkeelosztás zajlik, iparágak alakulnak át törvénymódosítás hatására, miközben a pénzpiacokon is komoly átcsoportosítások figyelhetők meg, ami nem segíti elő a biztonságérzet kialakulását. Itt komoly felelőssége van a mindenkori kormánynak: többéves nyugalmi időszakra van szükség ahhoz, hogy a cégek valóban elhiggyék, a válság elmúlásával konszolidáltabb időszak következik. Viszonylag gyorsan és könnyen lehet a bizalmat elveszíteni, amit aztán nehézkesen és csak hosszú idő elteltével lehet visszaszerezni. Pedig vannak jó kezdeményezések, mint például a 16 százalékos személyi jövedelemadó kulcsának 15 százalékra csökkentése jövőre, de ez mind kevés, ha nincs kiszámíthatóság, és túlburjánzanak a piacot befolyásoló törvénymódosítások. A kiskereskedelemtől a dohány-nagykereskedelem átalakításáig sok példát lehetne erre mondani.

– A magyar gazdaság, sőt a növekedés egyik alappillére az Európai Uniótól érkező támogatás. Ön szerint sikeresen használtuk fel a brüsszeli pénzeket?
– Nem érdemes arról polemizálni, hogy van-e értelmük az uniós támogatásoknak, vagy sem, s mindenképpen örvendetes, hogy a rendelkezésre álló összegeket sikerült a lehető legnagyobb mértékben lehívnunk. Nem mindegy azonban, hogy mire használjuk fel ezeket a pénzeket, mivel ez alapozza meg a hazai gazdaság későbbi növekedését. Az idei év végén zárul le a korábbi hétéves kifizetési időszak, és a következő években mindenképpen érdemes lesz a mennyiség mellett a minőségre is koncentrálni. Úgy látom, hogy a Miniszterelnökség is hasonlóan vélekedik erről. Nem vagyok híve a pályázati szabályok szigorításának, az egyszerűbb és átláthatóbb rendszer jobban szolgálja a gazdasági szereplők érdekeit. A programok, vagyis a felhasznált pénzek ellenőrzésére azonban sokkal több energiát kell áldozni, még akkor is, ha ez sokba kerül. Visszaélések és csalások esetén nemcsak a programból kell kizárni a vétkes felet, hanem azzal egyidejűleg büntetőeljárást is indítani kell. Szigorúan le kellene csapni, ha például felvetődik a gyanú, hogy drágábban szerezte be a pályázó a gépeket, mint a piaci ár. Az uniós támogatások adják jelenleg a gazdasági növekedés gerincét, és a lehívások aktivitásától függ, hogy két- vagy háromszázalékos lesz a gyarapodás. Szerencsésebb lenne, ha arról beszélgetnénk, hogy az uniós támogatások hatására 5-6 százalékkal nő a gazdaság, és azok nélkül egyedül is képes lenne 2-3 százalékos éves növekedést produkálni. Nagyon fontos, hogy az uniós támogatások esetében olyan cégek részesüljenek a forrásból, amelyek képesek fejlődni, és ne támogasson a rendszer „haldokló” vállalatokat. Ezért van szükség egy hazai középvállalkozói rétegre, amely képes megteremteni a növekedés belső erőforrásait.

– Ezért hozták létre az egyesületet is?
– Elsősorban magyar kis és közepes cégek részvételével indítottuk útjára 2010-ben a Magyarok a Piacon Klub nevű szervezetet abból a célból, hogy létrejöjjön egy olyan közösség, amely a magyar vállalkozói középréteg megteremtésén munkálkodik. Az egyesület üzleti klub jelleggel működik, és leginkább aktuális gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozik. Célunk, hogy a gazdaság eredményesebben működjön. Az alapítás óta a tagság száma megduplázódott, ma már száz céggel állunk kapcsolatban. Tagjaink árbevétele és az általuk  foglalkoztatott munkavállalók száma megnégyszereződött az elmúlt öt évben. Ebből is látszik, hogy olyan cégek csatlakoztak az egyesülethez, amelyek nagy hozzáadott értéket állítanak elő, és komoly fejlődési potenciállal rendelkeznek.