Felemás eredményeket produkál a duális szakképzés a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MSZSZ) alelnöke szerint. Mint azt Székely Tamás lapunk megkeresésére kifejtette, a nagy multinacionális vállalatok és képzőintézmények együttműködése jól alakul, hiszen például az autóiparban az Audi, a Daimler, vagy a vegyiparban a BorsodChem pontosan tudja, hogy milyen célra, milyen szakterületre kell szakember nemcsak most, hanem majd öt év múlva. A kis- és közepes vállalkozások (kkv) munkaerőigényének kielégítésére a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) indított programot az állam megbízásából, ez azonban nem sok eredményt hozott.
Az MSZSZ alelnöke úgy véli, az a gond, hogy sok kkv a duális képzés mögé bújva valójában betanított munkásként dolgoztatja a növendékeket, gyakorlatilag bérezés nélkül. Erre a helyzetre megoldást jelentene – mondta Székely –, ha a német–osztrák modellt követve a szakszervezeteket is bevonnák a szakképzésbe. Ezzel nagyban növelhető volna a program hatékonysága számos hiányszakmában. A szakszervezeti vezető szavaiból kiderült, rendkívül súlyos gond az is, hogy a jelenlegi szakképzés nincs tekintettel a technikai fejlődésre, ami belátható időn belül kétmillió állás megszűnéséhez vezet Európában. Az egyre precízebb robottechnika térnyerése miatt jellemzően azokban az alacsony hozzáadott értékű munkakörökben – például a gyártószalag melletti és előkészítő jellegű munkákban, vagy a szolgáltatószektorban – szűnhetnek meg állások, amelyekből jelenleg Magyarországon is igen sok van. Az informatikai robbanást nem csak ebből a szempontból, hanem az informatikusok, programozók képzésében sem sikerül lekövetni, azaz míg egyes területeken égető munkaerőhiány lesz, másutt tömegével jelenik meg olyan munkaerő, amelynek képzettsége elavult.
A szakszervezeti vezető észrevételeit vitatja a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke. Mint azt Bihall Tamástól megtudtuk, a 2013-ra felállt duális szakképzési rendszer alapvetően jól strukturált, azaz a Székely által hangoztatott problémák vagy nem valósak, vagy nem nevezhetők rendszerszintűnek. – A képzési rendszerben részt vevő vállalkozások zöme szakemberhiánnyal küszködik, így aligha érdekeltek abban, hogy a tanítás helyett inkább „ingyenmunkára” használják a diákokat. Az MKIK rendszeresen ellenőrzi és minősíti a képzőhelyeket annak érdekében, hogy minél hatékonyabban működjön a rendszer. A diákok rejtett foglalkoztatására nem sok jel utal – fogalmazott Bihall, megjegyezve: lehetnek olyan esetek, amikor a tanulókra bízott feladatok nem kapcsolódnak az adott szakmához (ilyen például a munkaterület rendben tartása).
Az MKIK alelnöke kitért arra is, hogy a szakszervezetek részt vesznek azokban a bizottságokban, amelyek meghatározzák az aktuális hiányszakmákat, tehát a munkavállalói érdekképviselet nincs kihagyva a programból. A testületek évente 25 hiányszakmát nevesítenek, amelyből – idén szeptembertől – húszat extra ösztöndíjakkal is támogat az állam. Bihall Tamás tájékoztatása szerint mindenhol hiány van hegesztő, gépi forgácsoló, mezőgazdasági gépész és bádogos szakmunkásokból. Hiányszakmának számítanak a vendéglátó-ipari és éttermi munkakörök is. Épp ezek kapcsán nyilvánul meg a program gyenge pontja, hiszen míg szakácsnak, felszolgálónak sok tanulót képeznek, végzés után közülük hagyják el a legtöbben az országot, a kamara ezért szigorításokat javasol. A szakképzési programban jelenleg ötvenezer diák vesz részt, a képzőhelyek évente fejenként fél- és egymillió forint közötti normatív támogatást kapnak utánuk.
