Az AB – Pokol Béla és Stumpf István alkotmánybírók ezzel egyet nem értő különvéleményével – elutasította a Nemzeti Földalapról (NFA) szóló törvény, valamint az NFA-ba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló kormányrendelet egyes paragrafusai alaptörvény-ellenességének megállapítására és visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést. Az AB ugyanis nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. A taláros testület határozata szerint az indítvány mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítására vonatkozik, amit bírói kezdeményezésben nem lehet indítványozni. Az AB megállapította: az indítvány nem tartalmaz olyan alkotmányjogi érvelést, amely szükségessé tenné, hogy a testület hivatalból vizsgálja a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet.
Stumpf István nem ért egyet a bírói kezdeményezés elutasításával, illetve visszautasításával. Álláspontja alapján indokolatlanul minősítette az AB a bíróság által előterjesztett kérelmet mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló indítványnak. Véleménye szerint az AB-nek érdemben kellett volna eljárnia az indítványi kérelem alapján. Érdemi elbírálás esetén az AB-nek többek között vizsgálnia kellett volna, hogy amennyiben a vonatkozó kormányrendelet alapján a pályázati kiírás nem mindenki számára megismerhető, akkor ennek következtében sérülhetett-e a korábbi haszonbérlőnek a bírósághoz fordulásra vonatkozó joga azzal összefüggésben, hogy pályázatát az NFA egy ilyen pályázati kiírás alapján értékelte, s az értékelést ilyen feltételek mellett tudta csak megtámadni a korábbi haszonbérlő a bíróságon. Ennek kapcsán érdemben vizsgálandó lett volna természetesen az is, hogy valóban érvényesülhetett-e az átláthatóság követelménye és ennek kapcsán a bírósághoz fordulás joga a vonatkozó kormányrendelet alapján, amely szerint az NFA a pályázók bármelyikének biztosított információt, adatot és egyéb szolgáltatást köteles a többi pályázó számára is ugyanolyan módon biztosítani. Erre hivatkozik ugyanis az igazságügy-miniszter az AB felhívására előterjesztett jogi állásfoglalásában. Stumpf István szerint továbbá a nemzeti vagyon védelmének és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményét érvényre juttató földbirtokpolitikai irányelvek az alaptörvény alapján minősített törvényi szabályozást igényeltek volna.
Pokol Béla megítélése szerint a jogalkotó alaptörvénysértést valósított meg. Ennek megállapítása után – hívta fel a figyelmet – csak a kritizált szakaszok megsemmisítését tudta volna támogatni, helyt adva az indítvány kérelmének. Pokol Béla emlékeztetett: mivel az állam földbirtok-politikája a kormánypolitika lényegéhez tartozik, így annak a mindenkori kormánytöbbség meghatározása alatt kell állnia. Akkor, amikor a földbirtok-politikának ezt a részét az alaptörvény P. cikkének (2) bekezdése sarkalatossághoz kötötte, ezzel egyben ki is vette ezt a sarkalatosságot el nem érő támogatottságú kormány általános politikai autonómiája alól, illetve így a miniszterelnök kompetenciájából, és csak a képviselők minősített többségével lehet ezt meghatározni. Mindezek alapján nem tudja támogatni a tervezet elutasító rendelkező részét – hangsúlyozta Pokol Béla.
Az AB elé a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság vitte az ügyet, s a kezdeményezéssel egyidejűleg a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Nonprofit Közhasznú Kft. (Kishantosi Ökogazdaság) által indított per tárgyalását felfüggesztette. Az indítványozó úgy vélte, hogy a támadott rendelkezések az alaptörvénybe ütköznek, a termőföld tulajdonjogának megszerzésével és hasznosításával kapcsolatos követelményrendszert ugyanis nem kormányrendeletben, hanem sarkalatos törvényben kellett volna meghatározni.
Az ügy előzménye, hogy a 21 éven át ökológiai gazdálkodást folytató kishantosi gazdaság bérelt földjeit a Nemzeti Földalap tíz részben haszonbérleti pályázatra írta ki. Kishantos mind a tíz területre pályázott, de egyiket sem nyerte el. Ezután indítottak pert. Az ügy már másodízben került másodfokra. Az AB-hez fordult bíróság indoklása szerint a kifogásolt jogszabályok az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) korrupció elleni egyezményébe ütköznek. Az egyezmény célja többek között, hogy elősegítse közügyekben és a köztulajdonnal kapcsolatban a becsületes eljárást, a számonkérhetőséget, a közügyek és a köztulajdon helyes kezelését. A kifogásolt jogszabályok továbbá sértik Magyarország alaptörvénye több cikkének számos bekezdését. Utóbbiak közül például a következőket: „Magyarország demokratikus jogállam”, „Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik”, „Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.”
A bíróság határozatában felhívta a figyelmet arra, hogy az NFA-törvény értelmében a Nemzeti Földalapba tartozó földterületeket a földbirtok-politikai irányelvek szerint kell hasznosítani. Ezek vonatkozásában azonban nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely ezen elvek körében objektív, átlátható, a pályázatok értékelésekor irányadó, mindenki számára előzetesen megismerhető, utólag is ellenőrizhető követelményrendszert határozna meg. Ennek következtében történhetett meg az, hogy a perrel érintett földterületek hasznosításakor az NFA az irányelveket ötletszerűen alkalmazta. Az NFA-törvény tehát sérti a jogbiztonságot, nem beszélve arról, hogy az állami földek hasznosításához sarkalatos törvény kellett volna.
Amennyiben az AB helyt adott volna a bíróság kérésének, alapjaiban borulhatott volna fel a Fidesz birtokpolitikája. A precedensértékű döntés következtében semmissé válhattak volna az állami földbérleti szerződések, és megkérdőjeleződhetett volna a sokat bírált földprivatizáció érvényessége is. Csak utóbbi vonatkozásában ez 250–300 ezer hektárra vonatkozó földadásvételi szerződés semmisségét, mintegy 270 milliárd forint vételár visszafizetését jelenthette volna, és felboríthatta volna az állami földek eladása után kialakult, sokak által bírált birtokszerkezetet, amelyben túl nagy terepe van a nagy gazdaságoknak.
Érthető tehát, hogy az alkotmánybírák „szemet hunytak”, bár ez részükről azért – s ezzel a jogásztársadalom tisztában van – nem elegáns. Még az sem feledteti ezt az igencsak furcsa döntést – sőt, erősíti az AB-vel kapcsolatos bizalmatlanságot –, hogy az AB a közelmúltban egyhangúlag megsemmisített egy, a földforgalmi törvénnyel összefüggő rendelkezést, mert az sértette az alaptörvényben rögzített jogorvoslati jogot. A döntés szerint az alaptörvény-ellenes rendelkezés már a folyamatban lévő bírósági ügyekben sem alkalmazható. A precedensértékű döntés előtt egy elővásárlásra jogosult perelte az egyik megyei kormányhivatalt. Emiatt a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság felfüggesztette az eljárást és az Alkotmánybírósághoz fordult, kérve a vonatkozó jogszabály alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítvány szerint a szóban forgó rendelkezés miatt fordulhatott elő az, hogy egyes, a föld tulajdonjogát átruházó képviselő-testületi döntésekről az érintettek nem értesülhettek időben – a kifogásolt jogszabály szerint nem is kellett őket erről levélben értesíteni –, és ezért nem élhettek jogorvoslati jogukkal. Az AB akkor leszögezte: a földdel kapcsolatos képviselő-testületi döntések esetében is alaptörvényből eredő követelménynek számít az, hogy lehetőséget kell biztosítani a bírósági felülvizsgálathoz. Ez a jogorvoslathoz való jogot jelenti, vagyis a hatóságok vagy bíróságok ügydöntő határozatai tekintetében lehetővé kell tenni a valamely más szervhez vagy magasabb fórumhoz fordulást.
