Nem lépett Kishantos ügyében az Alkotmánybíróság

Lényegében formai okokra hivatkozva dobott vissza egy bírói kezdeményezést a taláros testület.

Pokol Béla megítélése szerint a jogalkotó alaptörvénysértést valósított meg. Ennek megállapítása után – hívta fel a figyelmet – csak a kritizált szakaszok megsemmisítését tudta volna támogatni, helyt adva az indítvány kérelmének. Pokol Béla emlékeztetett: mivel az állam földbirtok-politikája a kormánypolitika lényegéhez tartozik, így annak a mindenkori kormánytöbbség meghatározása alatt kell állnia. Akkor, amikor a földbirtok-politikának ezt a részét az alaptörvény P. cikkének (2) bekezdése sarkalatossághoz kötötte, ezzel egyben ki is vette ezt a sarkalatosságot el nem érő támogatottságú kormány általános politikai autonómiája alól, illetve így a miniszterelnök kompetenciájából, és csak a képviselők minősített többségével lehet ezt meghatározni. Mindezek alapján nem tudja támogatni a tervezet elutasító rendelkező részét – hangsúlyozta Pokol Béla.

Az AB elé a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság vitte az ügyet, s a kezdeményezéssel egyidejűleg a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Nonprofit Közhasznú Kft. (Kishantosi Ökogazdaság) által indított per tárgyalását felfüggesztette. Az indítványozó úgy vélte, hogy a támadott rendelkezések az alaptörvénybe ütköznek, a termőföld tulajdonjogának megszerzésével és hasznosításával kapcsolatos követelményrendszert ugyanis nem kormányrendeletben, hanem sarkalatos törvényben kellett volna meghatározni.

Az ügy előzménye, hogy a 21 éven át ökológiai gazdálkodást folytató kishantosi gazdaság bérelt földjeit a Nemzeti Földalap tíz részben haszonbérleti pályázatra írta ki. Kishantos mind a tíz területre pályázott, de egyiket sem nyerte el. Ezután indítottak pert. Az ügy már másodízben került másodfokra. Az AB-hez fordult bíróság indoklása szerint a kifogásolt jogszabályok az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) korrupció elleni egyezményébe ütköznek. Az egyezmény célja többek között, hogy elősegítse közügyekben és a köztulajdonnal kapcsolatban a becsületes eljárást, a számonkérhetőséget, a közügyek és a köztulajdon helyes kezelését. A kifogásolt jogszabályok továbbá sértik Magyarország alaptörvénye több cikkének számos bekezdését. Utóbbiak közül például a következőket: „Magyarország demokratikus jogállam”, „Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik”, „Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.”

A bíróság határozatában felhívta a figyelmet arra, hogy az NFA-törvény értelmében a Nemzeti Földalapba tartozó földterületeket a földbirtok-politikai irányelvek szerint kell hasznosítani. Ezek vonatkozásában azonban nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely ezen elvek körében objektív, átlátható, a pályázatok értékelésekor irányadó, mindenki számára előzetesen megismerhető, utólag is ellenőrizhető követelményrendszert határozna meg. Ennek következtében történhetett meg az, hogy a perrel érintett földterületek hasznosításakor az NFA az irányelveket ötletszerűen alkalmazta. Az NFA-törvény tehát sérti a jogbiztonságot, nem beszélve arról, hogy az állami földek hasznosításához sarkalatos törvény kellett volna.

Amennyiben az AB helyt adott volna a bíróság kérésének, alapjaiban borulhatott volna fel a Fidesz birtokpolitikája. A precedensértékű döntés következtében semmissé válhattak volna az állami földbérleti szerződések, és megkérdőjeleződhetett volna a sokat bírált földprivatizáció érvényessége is. Csak utóbbi vonatkozásában ez 250–300 ezer hektárra vonatkozó földadásvételi szerződés semmisségét, mintegy 270 milliárd forint vételár visszafizetését jelenthette volna, és felboríthatta volna az állami földek eladása után kialakult, sokak által bírált birtokszerkezetet, amelyben túl nagy terepe van a nagy gazdaságoknak.

Érthető tehát, hogy az alkotmánybírák „szemet hunytak”, bár ez részükről azért – s ezzel a jogásztársadalom tisztában van – nem elegáns. Még az sem feledteti ezt az igencsak furcsa döntést – sőt, erősíti az AB-vel kapcsolatos bizalmatlanságot –, hogy az AB a közelmúltban egyhangúlag megsemmisített egy, a földforgalmi törvénnyel összefüggő rendelkezést, mert az sértette az alaptörvényben rögzített jogorvoslati jogot. A döntés szerint az alaptörvény-ellenes rendelkezés már a folyamatban lévő bírósági ügyekben sem alkalmazható. A precedensértékű döntés előtt egy elővásárlásra jogosult perelte az egyik megyei kormányhivatalt. Emiatt a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság felfüggesztette az eljárást és az Alkotmánybírósághoz fordult, kérve a vonatkozó jogszabály alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítvány szerint a szóban forgó rendelkezés miatt fordulhatott elő az, hogy egyes, a föld tulajdonjogát átruházó képviselő-testületi döntésekről az érintettek nem értesülhettek időben – a kifogásolt jogszabály szerint nem is kellett őket erről levélben értesíteni –, és ezért nem élhettek jogorvoslati jogukkal. Az AB akkor leszögezte: a földdel kapcsolatos képviselő-testületi döntések esetében is alaptörvényből eredő követelménynek számít az, hogy lehetőséget kell biztosítani a bírósági felülvizsgálathoz. Ez a jogorvoslathoz való jogot jelenti, vagyis a hatóságok vagy bíróságok ügydöntő határozatai tekintetében lehetővé kell tenni a valamely más szervhez vagy magasabb fórumhoz fordulást.