Ki teszi zsebre a kötelező borravalót?

Csak akkor van értelme a szervizdíjnak, ha tényleg a dolgozók kapják és nem a tulajdonosok teszik zsebre.

A téma kényességéről sokat elmond, hogy a találomra kiválasztott tíz étteremből, ahol jártunk, négyben egyáltalán nem akartak nyilatkozni a felszolgálók, háromban pedig csak név nélkül merték elmondani, milyen szokásrendet követ a munkáltatójuk. Valamennyiük válaszaiból az derült ki, hogy a vendégek nagy része a számlában foglalt szervizdíj ellenére is szokott borravalót fizetni, igaz, van, aki szerint ez csak úgy fordulhat elő, hogy a vendég nem veszi észre, hogy a tétel már a számlában foglaltatik. De van olyan étterem is, ahol – mint a Tantiban – erre a pincér a számla kivitelekor felhívja a figyelmet, így, aki mégis jattol, az biztosan ennek tudatában teszi. Hogy mi lesz a sorsa az így befolyt összegnek, az vendéglátó intézményenként igen változó. Az általunk megkérdezettek egyetértettek abban, hogy ma már a magyar fogyasztók sem akadnak fenn a szervizdíjon, jóllehet szívesebben jutalmaznák a pincért önként.

Akad azonban olyan hely is, ahol a vendégnek nincs lehetősége a szervizdíjon felül honorálni a pincér munkáját. A Szamos cukrászdában dolgozóknak például tilos elfogadniuk a borravalót, és ha a vendég mégis erőlteti, be kell tenniük a pénzt a kasszába. Jóllehet néhány éve, amikor a Szamos cukrászdákban bevezették a felszolgálási díjat, Kelényi Ádám, a cég gazdasági vezetője még úgy fogalmazott, hogy a dolgozók jövedelmét kívánják növelni a kedvezőbb közteher révén, ma sem az ebből származó bevételből, sem a borravalóból nem részesülnek a dolgozók. A neve elhallgatását kérő felszolgáló úgy gondolja, kizárt, hogy a gyakorlatban valaha megvalósulhat majd az MSZÉSZ azon elképzelése, mely szerint a tulajdonosnak a dolgozókkal egyeztetnie kell a szervizdíj felosztásáról. „Nem fog olyasmi történni, ami nem szolgálja a vezetés érdekeit. A dolgozók közül pedig mindenki félti az állását, és cégen belül senki nem konfrontálódik a maga érdekében, pedig jó lenne, ha mindez belekerülne a köztudatba, mert így talán nyomás helyeződne a HR-osztályra és a felső vezetésre, és végre a mi érdekeink is előtérbe kerülnének” – fogalmazott a magyar cukrászdalánc egyik üzletének dolgozója.

„Nálunk a szervizdíj teljes egészében az üzleté” – mondta el lapunknak Bíró Erika, a Vörösmarty tér vonzáskörzetében található, 13 százalékos szervizdíjat számlázó Café Dorottya alkalmazottja, aki csak akkor kap borravalót, ha az asztalnál elmagyarázza, hogy ő semmit nem lát a számla végén feltüntetett összegből.

„Dolgoztam olyan első osztályú étteremben, ahol szintén nem kaptuk meg a szervizdíjat, viszont ott százalék járt a forgalom után. Így tíz éve majdnem 300 ezer forintot kerestem” – fogalmazott a kávézó alkalmazottja, aki most 150 ezret kap kézhez.

A 12,5 százalékkal dolgozó Tantiban szintén nem osztják szét a szervizdíjat, viszont pluszjuttatás jár a dolgozóknak az értékesítés után. Az éttermet vezető Angerman László nem a szervizdíj kötelező bevezetésében látja a megoldást a dolgozók bérének emelésére, ezt szerinte sokkal inkább az adóterhek változtatásától lehetne várni, hiszen ma legalább 500 ezer forintot fizet a munkáltató azután, aki 200 ezer forintra van bejelentve.

Persze olyan helyek is akadnak, ahol a szervizdíj valóban a dolgozónál köt ki. Az ötödik kerületben a sok külföldi miatt szinte minden vendéglátóhelyen felszámolnak 10-12, sőt helyenként 16 százalékot, de van, ahol a felszolgáló döntheti el, él-e a lehetőséggel. „Nálunk nincs kötelezően benne a végösszegben a szervizdíj, általában ránk van bízva, hozzáadjuk-e. Ha felszámoljuk, akkor az így befolyt összegnek nagyjából a felét osztja szét a munkáltató a felszolgálók, illetve a személyzet között, miután levonta belőle az áfát” – tudtuk meg a belvárosi Csendes egyik alkalmazottjától.

A felszolgálók tehát vagy számolhatnak egy fix összeggel, még ha annak csak egy részét kapják is meg, vagy bíznak abban, hogy a vendég (adómentes) borravalóval jutalmazza a munkájukat. „Mi itt nemigen szoktunk élni a szervizdíj adta lehetőséggel, mert azt gondolom, kellő odafigyeléssel meg lehet kapni azt a 10 százalék jattot enélkül is” – mondta el lapunknak az étterem munkatársa.

Benkő Zsolt, a budai Park étterem felszolgálója szerint helye válogatja, hol, hogyan osztják fel a szervizdíjból befolyó összeget. „Ahol korábban dolgoztam, ott a szervizdíjból befolyó összeg a felszolgálókat illette, ebből adódóan a szakácsoknak magasabb volt az alapbére, és ez így valóban motiváló volt az ember számára.”

Egy korábbi munkahelyén azonban kollégáival együtt ő is megélte azt, hogy a szervizdíjból nem láttak semmit. „Ez igazán inkorrekt dolog a vezetőség részéről” – fogalmazott a felszolgáló.

Ha ritkán is, de előfordul olyan is, hogy a dolgozó a legnagyobb elégedettség hangján nyilatkozik a kényes kérdésről, ahogy ezt a Sofitel aljában található Paris Budapest étterembe betérve tapasztaltuk.

„Nálunk nagyon jól működik a szervizdíjból befolyt összegek felosztása, minden alkalmazott a munkája arányában részesül belőle. Úgy gondolom, ha a munkáltató tisztességesen betartja a szabályokat, a kötelezővé tételével valóban növekedhet a dolgozók bevétele” – hangzott a Duna-parti étterem és bár – korábban csak külföldön dolgozó – felszolgálójának véleménye. Nagy kérdés azonban, hogy a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége által javasolt változtatás bevezetése mellett hosszú távon mennyire lehet egyes munkáltatók kelet-közép-európai vezetési moráljának változásaival számolni. Enélkül ugyanis az eddigi tapasztalatok alapján elképzelhetetlen, hogy a dolgozók járjanak jól a szervizdíj kötelezővé tételével.