Termálfürdő az Atlanti-óceán ékszerdobozában

Az Azori-szigetek legnagyobb és legnépesebb tagja nem a napimádó, tengerparti pihenést kedvelők célpontja, sokkal inkább az aktív kikapcsolódást keresők látogatnak el ide.

Édenkertben érzi magát az utazó, ha az örök tavaszt idéző régióban jár, ahol különleges a klíma és páratlan látványt nyújt a naplemente Fotó: Bodó Gábor

A sziget lakosságának fő bevételi forrásai a turizmus, a halászat és a mezőgazdaság, különösen a szarvasmarha-tartás. Ez utóbbi rögtön a reptérre való érkezésünkkor azonnal szemet, pontosabban orrot szúrt: meglepően erős tehéntrágyaszag fogadott minket. Ezt azonban a sziget csodálatos élővilága hamar elfeledtette, illetve felváltották egyéb szagok.

Furnas környékén például erős záptojásszag lepett meg minket, a tó mellett ugyanis az izlandi kénes hőforrásokra emlékeztető caldeirák (szó szerint kazánt jelent, de leginkább hőforrásnak fordítandó) bugyognak, és itt készül, mély üregekben és földdel befedve az egyik jellegzetes étel, a Cozido a portuguesa, amelyet fél napon át a föld hőjének segítségével főznek. A helyi vendéglők neveit kis cédula jelzi a gőzölgő földkupacokon, van olyan étterem, ahol már előző nap meg kell rendelni a cozidót, amit így személyre szabva készítenek el. Aki szereti a raguszerű egytálételeket sok zöldséggel, annak kihagyhatatlan.

Édenkertben érzi magát az utazó, ha az örök tavaszt idéző régióban jár, ahol különleges a klíma és páratlan látványt nyújt a naplemente
Fotó: Bodó Gábor

Furnasban a bugyogó hőforrásokat természetesen nem csak gasztronómiai célokra használják: több fürdő is hasznot húz a föld mélyéből feltörő termálvízből. A Poca da Dona Beija termálfürdő öt szabadtéri kőmedencéjében 40 fokos a víz, a csodálatos pálmák és páfrányok között, gyakorlatilag a kisváros közepén elhelyezkedő fürdőbe este látogattunk el, a csillagos ég látványa a sötét, éppen hogy megvilágított, gőzölgő medencékből felejthetetlen volt.

Fürdőzésből jócskán kijutott az egy hét alatt, ugyancsak Furnas városában található a Terra Nostra botanikus kert, ahova szintén érdemes fürdőruhát vinni – egyébként bárhova megyünk a szigeten, jó, ha van nálunk, még télen is. A park csodálatos páfrány- és pálmaligeteinek, bambuszparkjainak, broméliakertjének megcsodálása után az óriási, kör alakú, a magas vastartalom ­miatt sárga vizű medencében fürödtünk.

São Miguel közepén található a Caldeira Velha (szószerinti fordításban „öreg kazán”), ami szintén termálvizekkel kényezteti a látogatót: a csodálatos, szinte trópusi környezetben meleg vízű vízesés mellett, eldugott medencékben pihentük ki az utazás fáradalmait. Bár az Atlanti-óceán ezen részén nem kimondottan fürdésre csábító az óceán, az egyhetes utunk során mégis sikerült megmártóznunk a nagy vízben is.

A sziget nyugati csücskénél található Ferrei­ra fekete, vulkanikus sziklákkal borított partja, öblökkel és csodás naplementenéző helyekkel, valamint az egyik sziklás öbölben egy forró vizű forrással. Egy meredek létrán leereszkedve, a vízben kifeszített kötelekbe kapaszkodva csodálatos és különleges élmény volt a naplemente, miközben az öböl bejáratánál megtörő hatalmas hullámok hidege és az öbölbe befolyó forrás hője keveredett körülöttünk.

A sziget különleges klímájának köszönhetően itt még teaültetvény is található, mi a Chá Formoso ültetvényt látogattuk meg, ahol bemutatták a tea­termesztés folyamatát, friss teával kínáltak, majd az óceánig lefutó sorok között kirándultunk egyet.

Érdemes autóval bejárni a szigetet, a tömegközlekedési hálózat ugyanis nem túl jól kiépített, kocsit viszont már viszonylag olcsón tudtunk bérelni – hét napra 36 ezer forintot fizettünk. Általában sem túl drága az élet a szigeten, az éttermi árak nagyjából az itthoniakéhoz hasonlíthatók, és kiváló, pénztárcabarát és minden igényt kielégítő szállásokat is könnyen lehet találni – főszezon esetén ezeket érdemes jóval az utazás előtt foglalni.