Hamisítatlan beavatási szertartás, ahogy az ember összeszorított fogakkal, minden lélegzetvételét beosztva kapaszkodik fel a hegyen. Ahogy menetel fölfelé, a fenyőerdők egyre alacsonyabbak lesznek, míg derékig nem érnek. Majd kiér a gyalogfenyők övezetéből is, a havasi legelők mélyedéseiben itt-ott koszos nyári hómaradvány; aztán elhagyja az utolsó fűszálakat, hogy a hegyeknek abba a régiójába jusson fel, ahol megtapasztalható, milyen tökéletesen és hibátlanul működik a természet ember nélkül – ha úgy tetszik, embertelenül. Sőt ennél nincs is tökéletesebb állapota! Sziklafalakról leszakadó vízesések, a völgyek végén gránitamfiteátrumok, amelyek nem vezetnek sehová, megállíthatatlanul görgő morénamezők és a havasok állandó misztikus morajlása, amely kiolt az ember tudatában minden korábbi viszonyítási pontot, és szembesíti törpeségével. Ha másért nem, ezért biztosan érdemes végigküzdeni a hegymászás beavatási rítusait. De persze sok minden másért is…
Aki a karintiai Malta-völgybe látogat és vállalja a rövid, ám nyaktörő aszfaltutat, amely fölvezet a völgy fejébe, az bizonyos mértékig mentesülhet ezektől az erőfeszítésektől. Ha nincs megfelelő fizikai állapotban, ennél kevés alkalmasabb helyet talál arra, hogy biztonságosan túrázzon a magas hegyek birodalmában 2000 méter fölött, támadásokat intézzen a Jausenstationok söröskorsói és almás rétesei ellen, és kalandvágyból elinduljon egy-egy mellékpatak völgyében, ahol az ösvények zergecsapásnyira keskenyednek, és a tájakat sem hálózzák be az emberek ökológiai lábnyomai.
A Malta folyó völgye mindössze négyórányi autózásra található nyugati országhatárunktól, az utolsó kilométereket leszámítva szinte végig autópályán tehető meg az út. Ezek az utolsó kilométerek azonban számos izgalmat tartogatnak, amint átérünk a Malta Hochalmstrasse hegyi út fizetőkapuján. Az egyre szűkülő aszfalt két oldalán vízesések dübörögnek, amelyeknél érdemes megállnunk; a kicsi, de sebes Malta folyón lelkes raftingolók zúdulnak le a síkságra. A fő izgalmat azonban az jelenti, hogy az egyszerre csak egyirányú forgalmat lehetővé tévő szerpentinen működnek-e a jelzőlámpák, vagy a szűkös és kanyargós alagutakban kénytelenek leszünk-e visszatolatni, hogy elengedjük a szembejövő forgalmat.