Vendégség a mormotáknál

Sziklafalakról leszakadó vízesések, a völgyek végén gránitamfiteátrumok és a havasok állandó misztikus morajlása, amely kiolt az ember tudatában minden korábbi viszonyítási pontot.

A Malta-völgyben megtapasztalható, milyen tökéletesen működik a természet az ember nélkül Forrás: A szerző felvétele

Hamisítatlan beavatási szertartás, ahogy az ember összeszorított fogakkal, minden lélegzetvételét beosztva kapaszkodik fel a hegyen. Ahogy menetel fölfelé, a fenyőerdők egyre alacsonyabbak lesznek, míg derékig nem érnek. Majd kiér a gyalogfenyők övezetéből is, a havasi legelők mélyedéseiben itt-ott koszos nyári hómaradvány; aztán elhagyja az utolsó fűszálakat, hogy a hegyeknek abba a régiójába jusson fel, ahol megtapasztalható, milyen tökéletesen és hibátlanul működik a természet ember nélkül – ha úgy tetszik, embertelenül. Sőt ennél nincs is tökéletesebb állapota! Sziklafalakról leszakadó vízesések, a völgyek végén gránitamfiteátrumok, amelyek nem vezetnek sehová, megállíthatatlanul görgő morénamezők és a havasok állandó misztikus morajlása, amely kiolt az ember tudatában minden korábbi viszonyítási pontot, és szembesíti törpeségével. Ha másért nem, ezért biztosan érdemes végigküzdeni a hegymászás beavatási rítusait. De persze sok minden másért is…

Aki a karintiai Malta-völgybe látogat és vállalja a rövid, ám nyaktörő aszfaltutat, amely fölvezet a völgy fejébe, az bizonyos mértékig mentesülhet ezektől az erőfeszítésektől. Ha nincs megfelelő fizikai állapotban, ennél kevés alkalmasabb helyet talál arra, hogy biztonságosan túrázzon a magas hegyek birodalmában 2000 méter fölött, támadásokat intézzen a Jausenstationok söröskorsói és almás rétesei ellen, és kalandvágyból elinduljon egy-egy mellékpatak völgyében, ahol az ösvények zergecsapásnyira keskenyednek, és a tájakat sem hálózzák be az emberek ökológiai lábnyomai.

A Malta folyó völgye mindössze négyórányi autózásra található nyugati országhatárunktól, az utolsó kilométereket leszámítva szinte végig autópályán tehető meg az út. Ezek az utolsó kilométerek azonban számos izgalmat tartogatnak, amint átérünk a Malta Hochalmstrasse hegyi út fizetőkapuján. Az egyre szűkülő aszfalt két oldalán vízesések dübörögnek, amelyeknél érdemes megállnunk; a kicsi, de sebes Malta folyón lelkes raftingolók zúdulnak le a síkságra. A fő izgalmat azonban az jelenti, hogy az egyszerre csak egyirányú forgalmat lehetővé tévő szerpentinen működnek-e a jelzőlámpák, vagy a szűkös és kanyargós alagutakban kénytelenek leszünk-e visszatolatni, hogy elengedjük a szembejövő forgalmat.

A Malta-völgyben megtapasztalható, milyen tökéletesen működik a természet az ember nélkül
Fotó: A szerző felvétele

„A ki, mint turista, gyalog hatol be a felső völgybe, a Maltagrabenbe, annak szíve és lelke emelkedett hangúlatot nyer a havasi vidék pompájától, mely itt mutatkozik. Nem kevesebb mint 29 pompás vízesés (minők a Fallbach, a blauer Tumpf), a legfestőibb sziklarészletek, a pompás zöld havasi rétek, végre a kis és nagy »Elend« hatalmas jégárjai a Hochalpenspitze és Ankogl alján, szóval minden egyesűl itt, hogy a Malta-völgynek biztosítsa az alpin szépség koronáját” – olvassuk a világ talán legjobb Ausztria-bédekkerében, Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című, múlt századfordulós munkában.

Az „emelkedett hangúlat” valóban elmaradhatatlan hozadéka a Malta-völgyi kirándulásoknak. A Hochalmstrasse végén jókora parkoló és kiváló háromcsillagos szálloda várja a turistákat, valamint Ausztria legmagasabb völgyzáró gátja, a Köln-breinsperre, amely több mint 200 millió köbméter vizet rekeszt a háromezres hegyek gleccsereiből, hegyi patakjaiból táplálkozó Kölnbrein tározóba. (A színtiszta absztrakció kedvéért: 1,4 milliárd ember fürdőkádját lehetne megtölteni vele, mondjuk minden egyes kínaiét…) A gát 200 méter magas, végigsétálhatunk rajta, középen a vállalkozó kedvűek ráléphetnek a semmi fölé függesztett, rácsos padlójú Airwalk kilátóra. Illetve megtekinthetik a gáthoz tartozó kis múzeumot, valamint picit feljebb, a szálloda oldalában azt a sziklákból álló mormota-lakótelepet, ahol a lakók minden szemérem- és félelemérzet nélkül, csillapíthatatlan kíváncsisággal álldogálnak „házuk” tetején, és éles füttyentésekkel kommentálva bámulják meg az őket bámuló emberszabásúakat.

A gátnál érdemes több napot is eltölteni, és ha szerencsénk van a magashegyi időjárással, tehát nem borítja be köd a fennsíkot, nem szakad az eső (vagy a hó), akkor könnyebb és nehezebb mászótúrákat is megtehetünk a tározó környékén. Mi bemelegítésként elsétáltunk a tó túloldalán fekvő Osnabrücker Hüttébe, ahonnan jó kilátás nyílik az Ankogel-csoport alatt húzódó gleccserekre. Pontosabb lenne visszahúzódót írni: a turistaút mellett található ismertetőtábla szerint a múlt század eleje óta folyamatosan csökken a jégármezők mérete: a harmincas évektől a hatvanas évekig több mint 125 métert retiráltak.

A szálloda tulajdonosa is panaszkodik: most májusban olyan szokatlan méretű havazások voltak, hogy napokra be kellett zárni a hotelt, mert az út járhatatlanná vált. E napokban pedig szokatlan forróság uralkodik a 2000 méter magasan fekvő fennsíkon: a kecskenyájak szinte rátapadnak a vastag hófalakra, amelyek természetes légkondicionálóként működnek. Mindez azonban nem gátolja a havasi réteket abban, hogy rózsaszínű rododendronszőnyegükkel elbűvöljék a hegyvilág szerelmeseit.

Pisztrángmenü a tó partján

A Malta-völgy az A10-es autópályáról közelíthető meg akár Villach, akár Salzburg felől. A motorosok által közkedvelt Malta Hochalmstrasse napidíja személyautóra 20 euró, de aki a víztározónál található kiváló hotelben, a Berghotel Maltában foglal szállást, annak ingyenes az úthasználat az ott-tartózkodás ideje alatt. A háromcsillagos, modern dizájnú, 1930 méteres magasságban található hotel nem olcsó, de a fekvése rendkívüli. Kétféle szobatípust kínál: egy éjszakára 124 euróért két személynek reggelivel a kisebb „komfort” szobát, a jóval nagyobb és kényelmesebb „szuperiort” 150 euróért. A tó partján további egyszerű, de takaros szálláslehetőség a Gasthaus Kölnbreinstüberl remek pisztrángételekkel, és hátizsákosoknak, csúcstámadóknak az Osnabrücker Hüttében is van alvási lehetőség, ahonnan hajnalban megrohamozhatók a gleccserek.