Nagy a csalódás Bulgáriában, amiért a Volkswagen-konszern nem az országukat, hanem Törökországot választotta új gyárának helyszínéül. Szófia reményei rövid időre még újjáéledtek, amikor a cégcsoport felügyelőbizottsága a szeptember 27-i zárt ülésén harmadszor is elhalasztotta a végső döntést a törökországi beruházásról, de a múlt héten az autókonszern 200 millió dollár törzstőkével leányvállalatot jegyzett be Törökországban. Ezáltal egyértelművé vált, hogy a gyáróriás az Izmirhez közeli Manisában létesíti autógyárát, amelynek beruházási költsége 1,4 milliárd euró, ötezer főnek biztosít munkát, s ott gurul majd le a futószalagról a VW Passat és a Skoda Superb gépkocsik új generációja. A tervek szerint évi 300 ezer személygépkocsit gyártanak majd, főleg exportra, a termelés 2022-ben indulhat meg.
Időközben a Recep Tayyip Erdogan államfő és a Volkswagen-gyár közötti háttéralkuk magukra vonták az európai parlamenti képviselők nemtetszését. A zöldek heves offenzívát indítottak a német konszern ellen, kérdésekkel árasztották el az Európai Bizottságot. Szóvivőjük, Reinhard Bütikofer szerint szabályellenes, hogy Törökország közbeszerzés nélkül garanciát vállalt évi 40 ezer személygépkocsi vásárlására, ingyenes területet, épületet és további 400 millió euró támogatást ígért a beruházás támogatására. A politikus úgy véli, hogy az Európai Unió piacához való szabad hozzáférése miatt Törökországnak tiszteletben kellene tartania az uniós versenyszabályokat.
Élesen bírálta az autógyár döntését Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője is, aki Margrethe Vestagernek, az EU versenyjogi biztosának írt levelében kérte, hogy az Európai Bizottság vizsgálja felül a Volkswagen-csoport és Törökország között létrejövő szerződést. Weber szerint az ilyen megállapodások eltorzítják az unió versenyszabályait, munkahelyek vesznek el, és mindez károkat okozott Bulgáriának, amely várományosa volt a gyár új székhelyének.
Fotó: Reuters
Hiába a bolgár–német politikai idill, a Bojko Boriszov miniszterelnök és Angela Merkel kancellár közötti kiváló viszony, ez önmagában kevés volt a beruházás megszerzésére. Bulgária, még ha uniós tagsága mellette szólt is, nem tudta felvenni a versenyt Törökországgal sem infrastruktúra (vadonatúj autópálya van Bursa és Manisa között), sem a fiatal képzett munkaerő tekintetében. Bulgária mindent megtett, de az állami támogatások nagyságát illetően, az uniós szabályok miatt, meg volt kötve a keze, nem tudta túllicitálni Törökországot.
