Ezen a hétvégén órát állítunk

Még mindig mérhető az energiamegtakarítás céljából bevezetett nyári időszámítás eredménye, ám egyelőre nem tudni, hogy mikor állítjuk át utoljára az órákat: ezen a hétvégén vagy az októberin. Az egyes országoknak erről önál­lóan kell dönteniük az idén.

Nyíregyháza, 2010. október 28. Dankó József, a Városüzemeltetési Kht. munkatársa állít át egy órát Nyíregyháza belvárosában. 2010. október 30-ról 31-re virradó éjjel térünk át a téli időszámításra; az órákat éjjel 3 órakor 2 órára kell állítani. MTI Fotó: Balázs Attila

Március 28-án, vasárnap hajnali két órakor egy órával előre, három órára kell átállítanunk az óráinkat. Ezzel megkezdődik a nyári időszámítás. A rendszert jelenleg a világ több mint száz országában alkalmazzák: a helyi időt tavasztól egy órával előre állítják a helyi időzóna idejéhez képest. Ezzel azt a célt lehet elérni, hogy

a lakosság szokásos ébrenléti ideje – általában a reggel hét és az este tíz óra közötti periódus – megközelítően egybeessen a természetes világosság idejével,

emiatt pedig kevesebb mesterséges megvilágításra, ezzel kevesebb energiára van szükség – idézte fel a Mavir Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt.

A társaság évek óta méri és elemzi az óraátállítás körüli napok fogyasztási adatait. Ezekből úgy becsülhető, hogy az óraátállítással évente egy közepes, Eger méretű magyar város éves fogyasztásának megfelelő mennyiségű villamos energiát spórolunk meg. A megtakarítás pontos mértékét nem lehet meghatározni; ez akkor lenne lehetséges, ha a nyári időszámításra áttéréskor minden évben ugyanolyan időjárási, gazdasági körülmények lennének.

Minél inkább a nappali világossághoz érdemes igazítani az időmérést
Fotó: Bach Máté

Utoljára a 2017. március 26-i óraállítás előtti és az azt követő hetek alapvetően hasonló időjárási jellemzői tették lehetővé a nyári időszámításra váltás energiafelhasználásra gyakorolt hatásának elkülönítését. Ez alapján a 2017. évi villamosenergia-megtakarítás mértéke meghaladta a nyolcvan gigawattórát (GWh). A megtakarítás jellemzően a háztartásokban, az építkezéseken, a hosszan nyitva tartó intézményekben és szolgáltatóknál, valamint a középületek díszkivilágításánál keletkezik. A tavaszi óraátállításból származó megtakarítás az igazítást követően csökkenő mértékben jelentkezik, az esti felhasználás mérséklődése mellett a reggeli órákban tavasszal némi növekedés is tapasztalható.

A nyári időszámítás kezelése a Mavir szempontjából nem jelent különösebb kihívást,

az informatikai rendszerek automatikusan kezelik a márciusi és októberi váltásokat.

Kihívást az jelenthet majd, ha az Európai Bizottság korábbi döntésének megfelelően a tagállamok önállóan döntenek, hogy melyik időzónát választják; a nyárit vagy a csillagászatit (télit, vagyis a hagyományosat). Azok, amelyek az utóbbit választják, 2021. október 31-én visszaállítják majd az órákat, a többi pedig marad a nyári időszámításnál. Az egységes európai villamosenergia-rendszerben az eltérő időzónák kezelése komoly informatikai feladat lesz, különösen az egymással szomszédos átviteli rendszerek esetében.

A takarékoskodás volt a cél

A nyári időszámítás ötletét Benjamin Franklin vetette fel először 1784-ben, a világítási költségek csökkentésére. A világon elsőként a Német Császárság és az Osztrák–Magyar Monarchia alkalmazta a nyári időszámítást 1916. április 30-tól, részben az üzemanyag háborús célokra való megtakarítása érdekében. Az első világháború alatt gyorsan áttért az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok is a rendszerre, de a háború befejezésével kivezették. A második világháborúban néhány országban ismét az óraállításhoz nyúltak energia- és üzemanyag-megtakarításért, az Egyesült Államokban 1942 februárja és 1945 szeptembere között folyamatosan a csillagászati időhöz képest egy órával korábbi War Time volt érvényben. Magyarországon az ötvenes években az energiaellátás nehéz­ségeit igyekeztek mérsékelni a nyári időszámítással, de 1958-ban felfüggesztették, majd 1980-ban vezették be újra, de akkor még egy hónappal rövidebb volt a nyári időszámítás időszaka. Európában 1996-tól egységesítették a rendszert.