A személygépkocsi mára legalább két, egymástól élesen elkülöníthető jellegű, képességű eszközt rejt magában. Az egyik viszonylag kicsi, könnyű, fordulékony és fürge, de nem nagy a csúcssebessége. Csomagtartója sem nagy, de variálható. A másik járműtípus, amelyik az átlagos családi autó bőre alatt megbújik, nagyobb, hosszabb, motorja nagyobb teljesítményű. Az utastérben legalább négy felnőttnek kényelmesen el kell férnie, és a csomagjaiknak is, például nyaraláskor. Könnyű belátni, hogy két, ennyire ellentétes követelményt támasztó járművet hatalmas feladat egy karosszériába összeépíteni, a gyártók mégis ezt teszik, mert sok ember nem szeretne két autót tartani.
Az elektromos hajtásra való áttérés a korábbiaknál élesebben veti fel az ellentétes karakterek problémáját. A kisebb méretű, kisebb akkupakkot cipelő, ezért kisebb hatótávú városi villanyautó valóban praktikus lehet a használójának, főként ha éjszakánként otthon tölti. Ugyanez nem mondható el a városok közötti, távolsági utazásra fogott villanyautóról.
Nagy méretűek, nagy és súlyos akkucsomagot cipelnek, ám autópálya-tempónál mégis gyorsan megcsappan a tartalékuk.
Ha pedig útközben kell áramot vételezni, fél óránál is hosszabb pihenőt kell tartaniuk. Rendszeres távolsági közlekedésre a villanyautó egyszerűen nem praktikus.
No de mi lesz a szén-dioxid-lábnyommal és a globális felmelegedéssel? Ebből a szempontból sem egyértelmű a kép. Az, hogy az elektrifikáció milyen költségekkel jár az emberiségnek, ma még nem is sejtjük. Apróbb jelek már vannak, például hirtelen kevés lett az energia, emiatt elszabadultak a gáz-, áram- és benzinárak. Hiány lett alkatrészekből, mint amilyen a félvezető, de kevés az acél, a réz, az alumínium, a fémipari ötvözőanyagok egész sora, az akkumulátor-alapanyagok és így tovább. Mindez azért, hogy az utakról tűnjenek el a dízel- és a benzinmotorok. De vajon tényleg olyan sokat segít a Föld légkörén, ha az utakon dízelmotoros kamionok helyett villanymotoros-akkus teherautók szaladgálnak?
A Volvo a közelmúltban elvégzett egy műszaki-technológiai értelemben aprólékos vizsgálatot, amelyben összehasonlított két svéd gyártmányú kis méretű SUV-t. Kinézetre teljesen egyformák, ám egyiket belső égésű motor hajtja, a másikat villanymotor. Arra voltak kíváncsiak, hogy az alapanyagok beszerzésétől a gyártáson át a használat során, egészen a bontóig melyik modell mennyi szén-dioxidot bocsátott ki. Az eredmény – nem meglepő – az volt, hogy végső soron a villanyautó szénlábnyoma kisebb.
A meglepetés inkább az, hogy a vizsgálat milyen kis különbséget mutatott ki a két modell között.
