A Netflixé volt tíz évvel ezelőtt az egyik olyan részvény (például a Tesla mellett), amelynek árfolyama hatalmasat emelkedett, a legtöbben azonban nem értették, miért, nem látták benne a lehetőséget. A korai befektetőknek lett végül igaza: az egyre nagyobb filmkínálatot nyújtó, havi fix díjért előfizethető szolgáltatás először az USA-ban futott fel, mégpedig olyan mértékben, hogy az amerikaiak nagy része vált nézőjévé, avagy felhasználójává, ami most 67 millió előfizetőt jelent. Miután egy háztartásban több eszközön is beléphetnek a felhasználók, úgy tekinthetjük, hogy
a 330 milliós országban mindenkit elért a cég, akit lehet. Ilyen irányú ottani növekedési lehetőség híján most már áremeléssel próbálja növelni bevételeit a szolgáltató.
Amerikán kívüli terjeszkedése lassan indult, de aztán felgyorsult, és különösen a járvány első, fokozottan otthonülős szakaszában ugrott meg. A leggyorsabban bővülő piac Európa lett: nagyjából ötvenmillió előfizetővel lassan beéri az Egyesült Államok piacát. Kontinensünkön érdekesség, hogy Norvégiában a legnagyobb az előfizetők aránya világszinten: a kétmillió ügyfél a népesség csaknem negyven százalékát jelenti. Hozzá kell persze tenni, hogy a norvég korona erős túlértékeltsége miatt az ottani előfizetési díj elenyésző összeg.
A második és a harmadik helyen Ausztrália és Új-Zéland áll 26, illetve 25 százalékos rátával. Az USA esetében 20,5, Nagy-Britanniában kevéssel húsz százalék alatti a szám. Sok az előfizető Latin-Amerika egyes országaiban is, ami részben vélhetően a spanyol nyelvű tartalom igen nagy arányának tudható be. Említsük meg a hazai piacot is: az előfizetések közelítik a 350 ezret, a nézők száma ennek legalább háromszorosa lehet. A gyakorlatilag azonos népességű Ausztriában kilencszázezernél többen fizetnek elő, a 83 milliós Németországban tízmillió feletti a szám. A cégnek összesen most már 225 millió előfizetője van, és vannak még tervek a növekedésre:
az 1,4 milliárd lakosú Indiában jelenleg ötmillió előfizető van, ezt szeretnék minimum százmillióra növelni.
