Az egyik legfontosabb gazdaságpolitikai célkitűzés ma az infláció letörése. Az árak alakulása az elmúlt hónapokban a politika reflektorfényébe került. Azon túl, hogy a folyamatokat mindenki saját maga is tapasztalja, a balliberális oldal a drágulást igyekszik a kormány nyakába varrni, ezért beszélnek a politikusaik „orbáni inflációról”. Ezzel a kifejezéssel próbálják elterelni a figyelmet az oroszországi energiahordozókra kivetett szankciók visszaütő negatív hatásairól. A tények azonban világosan igazolják, hogy az energia árát már pusztán az embargós intézkedések lebegtetése is képes az egekbe emelni. Jó példa erre az elmúlt év augusztusa, amikor megjelentek a sajtóhírek arról, hogy az unió gázárplafont vezetne be.
Erre az oroszok újabb háromnapos karbantartást jelentettek be az Északi Áramlat 1 vezetéken. A német vezetők ekkor arról kezdtek beszélni, hogy a szállítás nem fog újraindulni, így a hónap utolsó hetében 347 eurón zárt a gáztőzsde.
Érdemes egy-két lépést hátralépni a belpolitikai adok-kapoktól. Nem az orosz–ukrán háború és nem a szankciós politika az első olyan geopolitikai eseménysorozat, valamint olyan nemzetközi fejlemény, amely kihat az infláció alakulására. Ha csak pár évet tekintünk vissza, akkor azt látjuk, hogy 2019-ben is jelentősen gyorsult az árnövekedés üteme. Ebben nagy szerepe volt az élelmiszerárak előző évinél erőteljesebb növekedésének, amely akkor sem kizárólag Magyarországot érintette. A kedvezőtlen időjárás és az afrikai sertéspestis sok országban vezetett dráguláshoz. A piaci keresleti-kínálati viszonyokat alapvetően változtatta meg a koronavírus-járvány is.
