Egyre több ország kíván új atomerőművet építeni, vagy a meglévő egységek üzemidejét meghosszabbítani az ellátásbiztonság, a klímavédelmi elérése és az olcsóbb, télen-nyáron, éjjel-nappal rendelkezésre álló villamos energia biztosítása érdekében. Ugyanakkor az atomenergia hosszú távú társadalmi elfogadottsága szempontjából az egyik legfontosabb a hulladékkezelés kérdése – mondta el lapunk megkeresésére Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő.
Fotó: Martin Divisek
A kiégett üzemanyagok biztonságos kezelésével, végleges tárolásával kapcsolatban alapvetően két lehetőség kínálkozik – fejtette ki. Az első a nyitott üzemanyagciklus, ami azt jelenti, hogy a kiégett üzemanyagot feldolgozás nélkül, közvetlenül helyezik majd el véglegesen egy mélységi tárolóba. A világ legelső ilyen típusú geológiai tárolóját a finnországi Olkiluoto-ban várhatóan két év múlva helyezik üzembe – az átmeneti, több évtizedes tárolásra számos országban már jelenleg is többféle biztonságos megoldás létezik – vetette közbe a szakértő.
Egy ilyen létesítmény helyszínének a kijelölését is hosszú tervezés, kutatás és szakmapolitikai döntés előzi meg, a tároló megépítésének idejéről és a költségekről nem is beszélve. Hárfás Zsolt rámutatott, a megoldás nem az atomenergia fenntarthatóságát biztosítja, hiszen a nukleáris technológia elfogadottságát az újrahasznosítás, szaknéven a nukleáris üzemanyagciklus zárása tudja elősegíteni. Itt az újrafeldolgozás révén potenciális új üzemanyagként tekinthetünk az elhasználódottakra, az újrafeldolgozási stratégia jelentősen kibővítheti a globálisan rendelkezésre álló uránkészleteket is.
Oroszország – messze megelőzve a nyugati vetélytársait – ebben az élen jár, hiszen már évtizedek óta a nukleáris üzemanyagciklus zárásán dolgozik – ismertette Hárfás Zsolt. Ennek keretében innovatív technológiák alkalmazásával a kiégett üzemanyag-kazettákból kinyerik a még felhasználható izotópokat, és azok felhasználásával újfajta üzemanyagot gyártanak belőle, amely révén jelentősen csökkenthető a nagy aktivitású hulladék mennyisége, ezáltal a végleges tároló nagysága és költsége, miközben további jelentős mennyiségű villamos energia is termelhető.
A szakértő rámutatott, Oroszországban több gyorsneutronos, negyedik generációs reaktor létezik, illetve áll fejlesztés alatt. A folyamatos és többirányú fejlesztések részeként az orosz fél idén már egy olyan ötödik generációs urán-plutónium üzemanyagot kíván üzemi körülmények között tesztelni a Novovoronyezsi Atomerőmű második kiépítésének egyik VVER–1200 típusú reaktorában, amelyet kiégett üzemanyag újrahasznosításával kívánnak sorozatgyártásban előállítani. A jövőben ezeket az innovatív üzemanyagokat VVER–1000 és VVER–1200 típusú reaktorokban is alkalmazhatják. Sőt a partnereinek már konkrét megoldásokat is kínál a Roszatom a kiégett üzemanyagok újrahasznosítására.
Ez azért fontos – emelte ki a szakértő –, mert a már említett üzemanyagciklus-zárás jegyében a paksi atomerőmű mellett tárolt kiégett üzemanyag oroszországi feldolgozása után ebből MOX-üzemanyag készülhet a Paks II. atomerőmű számára, és ezért kevesebb nagy aktivitású hulladék elhelyezéséről kellene majd gondoskodni itthon. Ráadásul Oroszország rendelkezik már olyan transzmutációs technológiával, amellyel akár két nagyságrenddel csökkenthető a végső elhelyezésre kerülő hulladék „lecsengése”, azaz száz években mérhetővé válik az idő, ami alatt a radioaktivitás a veszélyes mérték alá csökken, ami fontos költségcsökkentő tényező a hulladéktároló kialakításakor. Az atomenergiát használó országoknak ugyanis a saját területükön, mélységi tárolókban kell elhelyezniük a nagy aktivitású hulladékot.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Shutterstock)
