Az unió 2030-ra tervezett éghajlatváltozási céljai között szerepel a megújuló energiaforrások arányának legalább 40 százalékra való növelése, azonban a növekvő igény és a beruházások drágulása miatt kérdéses, hogy ez a cél elérhető-e a tagállami költségvetések jelentős ráfordításai nélkül. Noha az atomenergia mint alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrás meglehetősen költséghatékony lenne, több tagállam elutasítja azt – derül ki az Oeconomus Gazdaságkutató alapítvány tanulmányából.
Németország, Dánia, Ausztria, Luxemburg, Írország, Portugália és Spanyolország ellenzi az atomenergia bevonását a célok elérésébe, míg Franciaország, Csehország, Lengyelország és további hat tagország támogatja, és egyben arra figyelmeztet, hogy a nukleáris energia kizárása a célkitűzésekből lassítaná a hidrogén-üzemanyag fejlesztését, amelyre Európa a nehézipar szén-dioxid-mentesítésének érdekében épít.
A klímacélok eléréséhez szükséges költségek – a teljesen szén-dioxid-mentes beruházásokkal – az Eurostat, illetve a Statista adatai szerint megközelítenék az ezermilliárd eurót. Ezt képes enyhíteni a nukleáris energia bevonása, amely Európa-szerte számos tagországban már jelen van és nullához közeli szén-dioxid-kibocsátással jár.
Eddig három olyan európai ország volt, amely teljesen leállította az atomenergiával történő villamosenergia-termelését úgy, hogy működőképes reaktorokkal rendelkezett: Litvánia, Németország és Olaszország. Utóbbi azonban több alkalommal is beharangozta a nukleáris energia újbóli felhasználását, míg Németország idén áprilisban állította le utolsó három atomerőművének működését.
Az európai országok közül a legnagyobb kitettséggel Franciaország rendelkezik, ahol a teljes hazai villamosenergia-termelés 63 százalékáért felel az atomenergia, míg Szlovákiában 60, hazánkban 47, Belgiumban pedig 46 százalékos a kitettség. A Nemzetközi Atomenergia-szövetség adatai szerint 2030-ig további 55 új reaktor – kis teljesítményű reaktorok nélkül – kezd működésbe globálisan, ezek közül 22 Kínában, hat Indiában, míg csupán kettő az unió területén (Szlovákiában és Franciaországban).
Amennyiben a nukleáris energia – mint alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrás – is a részét képezné klímacéloknak, az unió közel 130 milliárd eurót takaríthatna meg a várható átállás során.
Magyarország aktívan támogatja, hogy az atomenergia része legyen az Európai Unió közös célkitűzésének. Mert bár a megújuló energiaforrások felhasználása egyre nagyobb részarányt képez, ahogyan többször írtuk, nem csupán a költséghatékonyság, hanem az energiabiztonságunk szempontjából is megkerülhetetlenek az atomerőművek.
Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő a Magyar Nemzetnek nyilatkozva többször is kifejtette, a folyamatosan növekvő energiaigények miatt a folyamatos, időjárásfüggetlen, éjjel-nappali energiaellátáshoz Európa-szerte szükség van atomerőművekre. A nap- és szélenergia ugyanis időjárásfüggő, és az ilyen típusú erőművek megawattban kifejezett kapacitása sem feleltethető meg egy az egyben egy atomerőmű teljesítményével. Nem beszélve arról, hogy nem mindig akkor termelnek energiát, amikor a legnagyobb az áramfelhasználás.
Magyarországon az e-mobilitás és a hőszivattyús rendszerek, illetve az elektromos fűtés elterjedésével az energiaigények növekednek. Európában most is kapacitáshiánnyal szembesülünk – emlékeztetett Hárfás Zsolt. Emiatt az importlehetőségek jócskán szűkülhetnek, így nem kérdés sem a paksi bővítés, sem pedig egy harmadik erőmű szükségessége. Ahogyan kiegészítő megoldásként a gáztüzelésű erőművekre is szükség van, így a Mátrai Erőmű fejlesztése sem maradhat el.
Borítókép: Illusztráció (MTVA/Jászai Csaba)
