Az atomenergia társadalmi elfogadottsága szempontjából az egyik kulcskérdés a keletkezett radioaktív hulladékok és a kiégett üzemanyagot biztonságos kezelése – ismertette lapunk megkeresésére Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő. Kifejtette, a kis- és közepes aktivitású hulladékok végleges elhelyezése és a kiégett üzemanyag átmeneti tárolása ma már minden szempontból megoldottnak tekinthető a különböző tárolók révén.

Fotó: Majama Kimimasza
Hárfás Zsolt kitért rá, a kiégett üzemanyag kazetták biztonságos és hosszú távú kezelésével kapcsolatban alapvetően két lehetőséget kell mérlegelni. Az első a nyitott üzemanyagciklus, ami azt jelenti, hogy a kiégett üzemanyagot feldolgozás nélkül, közvetlenül helyezik majd el egy mélységi tárolóba. A másik az üzemanyagciklus zárása, azaz ebben az esetben az atomipar nem eltemetendő hulladékként tekint a kiégett üzemanyagokra, hanem az újrafeldolgozás révén potenciális új üzemanyagként.
Az üzemanyagciklus zárásával kapcsolatos fejlesztésekben, a gyártási és üzemeltetési tapasztalatokban és technológiákban az orosz Roszatom világelső. Jó példa erre az orosz Belojarszki Atomerőmű BN–800 típusú gyorsneutronos blokkja, hiszen a reaktor aktív zónájában ma már kizárólag urán-plutónium MOX-üzemanyag található. A nukleáris iparban hagyományosan használt dúsított urántól eltérően a MOX-üzemanyag előállításához plutónium-oxidot használnak, amelyet az olyan hagyományos nyomottvizes VVER típusú reaktorokból származó kiégett üzemanyag feldolgozása során nyernek, mint amilyen a Paksi Atomerőmű. Ehhez szegényített urántartalmú oxidot adnak. Az előbbi alapján a szakértő szerint látható, az atomenergetikában már most is megvalósítható az újrahasznosítás a társadalom és a környezet maximális védelme mellett.
Hárfás Zsolt hozzátette: egyre inkább beszélhetünk újrahasznosításról, a jövő zárt üzemanyagciklussal működő atomerőműveiben egészen minimális mennyiségű nagy aktivitású, végleges elhelyezésre szánt nagy aktivitású hulladék keletkezik, nem beszélve arról, hogy több ezer évre elegendővé válnak a Földön elérhető uránkészletek. Mi több, a technológiának köszönhetően – talán a nem is nagyon távoli jövőben – elérhetővé válik a korlátlanul rendelkezésre álló fúziós energia.