Télen gyűjtenek, nyáron hűtenek: a szivacsvárosok már most készülnek az aszályra

Szerencsés esetben a nyári szárazságot ősszel kiadós csapadék követi, ilyenkor érdemes az esővizet okosan kezelni, amiben jó példát mutatnak a szivacsvárosok. Néhány magyar településen is alkalmaznak már olyan megoldásokat, amelyekkel az esővíz ahelyett, hogy a csatornarendszeren elfolyna, lassan a talajba kerül, stabilizálva a városi talajvízkészletet és enyhítve a nyári aszályok pusztítását.

Az Árpád híd Pest felől nézve, az éppen átépülő járdákkal, 2003-ban Forrás: Wikipédia

Jól látható, hogy nemcsak országos, hanem települési szinten is újra kell gondolni a vízgazdálkodást, hiszen a klímaváltozás hatására egyaránt jelentkeznek az aszállyal, illetve a hirtelen lezúduló vagy tartósan hulló csapadékkal járó kihívások.

Az elvezetés nem célravezető

Míg nyáron a hőhullámokat követő villámárvizek okoznak gondot, a jó esetben ősszel érkező tartós, több napig elhúzódó csapadék ideális lenne a talajvízszint feltöltésére. De egyelőre a városok többségét ez csak átmossa a vízzáró felületek és a hatékony vízelvezető rendszerek miatt. 

Az értékes vízmennyiséget igyekeznek megtartani a szivacsváros-koncepció egyes megoldásait alkalmazó települések.

A szivacsvárosok célja, hogy a csapadékot ne elvezessék, hanem megtartsák. Ezzel két lényeges dolgot érnek el: a nagy mennyiségű eső nem telíti túl a csatornarendszert, miközben a városi ökoszisztéma számára felbecsülhetetlen értékű víz helyben marad.

Egyszerű megoldások és nagyberuházások

A városok anyagi és területi lehetőségeitől függően kisebb és komolyabb megoldások is rendelkezésre állnak a szivacsváros-koncepció elemei között. A legegyszerűbb és leggyakoribb az áteresztő burkolatok alkalmazása: járdákon, parkolókban mind több helyen látni vízáteresztő térkövezést, de helyenként porózus aszfaltborítást is kaphatnak az autóutak, megelőzve a tócsák kialakulását – ez utóbbi Magyarországon csak kísérleti jelleggel lelhető fel néhány helyen.

Körültekintőbb tervezést és nagyobb összegű beruházást feltételez az esőkertek és a föld alatti tározók, ciszternák létesítése.

Az esőkertek a járdafelszínhez képest mélyebben fekvő, speciális növényzettel beültetett területek. Akár tartós, hosszú esőzéseket, akár intenzívebb zuhékat képesek kezelni úgy, hogy begyűjtik a vizet – csak gondoskodni kell arról, hogy a csapadék ne a csatornába folyjon. A növényzet alatti mélyen fekvő, rétegzett talaj lassan, órák vagy napok alatt engedi át magán a vizet, így megtisztítva azt, és optimális feltöltést biztosítva a talajvízrétegnek.

Nagy volumenű mesterséges tárolást nyújtanak a föld alatti ciszternák. Ezekben a tisztított esővíz karbantartás mellett hosszú távon tárolható, így nyáron, az aszályos időszak alatt vezetékes víz helyett csapadékvíz hasznosítható a közparkok, fák öntözésére. Ez a módszer kulcsfontosságú a városi ökoszisztéma életben tartásához.

A városvezetés ezek mellett feltételül szabhatja az ingatlanberuházóknak, hogy az épületeiket zöldtetőkkel, zöldfalakkal lássák el. Az ilyen fejlesztések kétségtelenül költségesebbek az egyszerű falaknál és karbantartást is igényelnek, de nagyban hozzájárulnak a városlakók jóllétéhez. 

Az esztétikai értékük mellett ökológiai szerepük abban áll, hogy a rájuk hulló eső nagy részét magukba szívják, majd lassan párologtatják el.

Ezzel késleltetik és csökkentik a lefolyó csapadék mennyiségét, segítve a víz megtartását, de lényeges szerepük lehet az épületek szigetelésében, árnyékolásában is.

Kína vezet, Bécs jó példa, mi is elkezdtük

A szivacsváros koncepciójának úttörője Kína, ahol 2015-ben indult nagyszabású nemzeti program, annak érdekében, hogy 2030-ig a nagyvárosok nyolcvan százaléka vízbaráttá váljon. Németországban és Hollandiában is régóta alkalmaznak innovatív vízelvezető rendszereket és hálózatos zöldfelületeket. Bécsnek több fejezetből álló szivacsvárosterve van, amelynek részeként hosszú távon próbálják átalakítani a város vízgazdálkodási rendszerét, kiemelt hangsúlyt fektetve a fák gyökérzónájának vízellátására áteresztő burkolatokkal.

Magyarországon is egyre terjed a szivacsváros koncepciója, különösen Budapesten és más nagyvárosokban, ahol a klímaváltozás hatásai a leginkább érezhetők. 

Egyelőre nagyszabású, rendszerszintű szivacsvárosprogramok még nem láthatók, ám számos kisebb léptékű, de annál fontosabb kezdeményezés indult el.

 Több parkot alakítottak át esőkertté vidéki nagyvárosokban és Budapesten is, a Vérmező is vízmegtartó fejlesztéseken esett át. A szivacsváros koncepció elemeinek megvalósítását támogató pályázatok időről időre felbukkannak, ezeket a Klímabarát Települések Szövetsége is követi, valamint aktívan segíti a magyar önkormányzatokat a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban, szakmai tapasztalatok megosztásával, stratégiák kidolgozásával.