A városvezetés ezek mellett feltételül szabhatja az ingatlanberuházóknak, hogy az épületeiket zöldtetőkkel, zöldfalakkal lássák el. Az ilyen fejlesztések kétségtelenül költségesebbek az egyszerű falaknál és karbantartást is igényelnek, de nagyban hozzájárulnak a városlakók jóllétéhez.
Az esztétikai értékük mellett ökológiai szerepük abban áll, hogy a rájuk hulló eső nagy részét magukba szívják, majd lassan párologtatják el.
Ezzel késleltetik és csökkentik a lefolyó csapadék mennyiségét, segítve a víz megtartását, de lényeges szerepük lehet az épületek szigetelésében, árnyékolásában is.
Kína vezet, Bécs jó példa, mi is elkezdtük
A szivacsváros koncepciójának úttörője Kína, ahol 2015-ben indult nagyszabású nemzeti program, annak érdekében, hogy 2030-ig a nagyvárosok nyolcvan százaléka vízbaráttá váljon. Németországban és Hollandiában is régóta alkalmaznak innovatív vízelvezető rendszereket és hálózatos zöldfelületeket. Bécsnek több fejezetből álló szivacsvárosterve van, amelynek részeként hosszú távon próbálják átalakítani a város vízgazdálkodási rendszerét, kiemelt hangsúlyt fektetve a fák gyökérzónájának vízellátására áteresztő burkolatokkal.
Magyarországon is egyre terjed a szivacsváros koncepciója, különösen Budapesten és más nagyvárosokban, ahol a klímaváltozás hatásai a leginkább érezhetők.
Egyelőre nagyszabású, rendszerszintű szivacsvárosprogramok még nem láthatók, ám számos kisebb léptékű, de annál fontosabb kezdeményezés indult el.
Több parkot alakítottak át esőkertté vidéki nagyvárosokban és Budapesten is, a Vérmező is vízmegtartó fejlesztéseken esett át. A szivacsváros koncepció elemeinek megvalósítását támogató pályázatok időről időre felbukkannak, ezeket a Klímabarát Települések Szövetsége is követi, valamint aktívan segíti a magyar önkormányzatokat a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban, szakmai tapasztalatok megosztásával, stratégiák kidolgozásával.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!