„Piackutatás” vagy merényletkísérlet?

Felháborodást és tiltakozáshullámot váltott ki a román kormánynak a sajtóban nemrég megszellőztetett határozattervezete, amely többek között az önkormányzati jogkörök példátlan csorbításával igyekszik pénzt előteremteni a költégvetési lyukak betömésére. A helyzetet Antal Árpád András, Sepsiszengyörgy polgármestere, az RMDSZ Önkormányzati Tanácsának elnöke segítségével igyekeztünk körüljárni.

Fotó: Kocsis-B. Janos

– Marcel Ciolacu miniszterelnök egy tévéműsorban bejelentette, hogy tárgyalásokat kezd Brüsszellel Románia költségvetési hiánycéljának átszabásáról. Ennek „előmelegítését” szolgálná a nagy vihart kavaró határozattervezet?

– Minden onnan indítható, hogy teljesen egyértelmű: teljesíthetetlen a Románia által vállalt 4,4 százalékos költségvetési deficit. A hivatalos kormányálláspont szerint ha semmit nem változtatnának, év végére 6,2 százalékra ugrana ez a szám. Míg a világ nagyobbik részében mértéktartóan szoktak számolni, kevéssel a reális szint fölé céloznak, amikor hiánycélt igyekeznek meghatározni, addig Romániában ez a fordítva működik. Ennek következtében például nemrég Brüsszel visszatartott egy 2,1 milliárd eurónyi vissza nem térítendő támogatást a helyreállítási alapból, miután az ország GDP-je jobb lett az előre tervezettnél. Szerintem ha semmiféle takarékoskodási intézkedést sem hoznának, akkor sem érné el a hiány a 6,2 százalékot. Az általam leginkább ismert sepsiszentgyörgyi helyzetből kiindulva: a regionális operatív program keretében esedékes kifizetések volumene az év utolsó három hónapjában várhatóan megnő az előző kilenc hónaphoz képest, így az adóbevételek is. Számításaink szerint tartható lesz egy 5,5 százalékos deficit. Ilyen körülmények között a hatalmas mennyiségű projekten dolgozó önkormányzatok lebénításával fenyegető takarékossági kormánytervezet inkább ártalmas lenne, mintsem költségvetési megtakarítást eredményezzen.

– Akkor mégis mi értelme volt egy ilyen negatív visszhangot kiváltó intézkedésnek?

– Az idei költségvetés év elején való elfogadásakor a kormány szakemberei elszámították magukat. Elsősorban az adóbevételek tekintetében, közben meg nőtt az infláció, csökkent a fogyasztás, emiatt az első fél év végén már 2,34 százalékos volt a a költségvetési hiány.

Innen a kormánykoalíciónak az a felismerése, hogy ebben az ütemben nem tartható a 4,4 százalékos deficitcél. A helyreállítási alapokról szóló szerződés aláírásakor Románia amúgy is vállalta, hogy ha nem sikerül tartani a hiánycélt, leállnak a kifizetések. Mivel épp egy 3,1 milliárd eurós kifizetés áll küszöbön, a kormány összetákolt egy megtakarítási programot tartalmazó sürgősségi kormánytervezetet, ezt azonban hivatalosan senki sem vállalta fel. Ugyancsak romániai szokás szerint viszont kiszivárogtatták a tervezetet, és várják a reakciókat, amelyek nyomán minden bizonnyal megejtik a szükséges korrekciókat. A tervezet előkészítéséről már beszéltek korábban, Marcel Ciolacu miniszterelnök bejelentette néhány korábbi adókedvezmények visszavonását, az áfa egységesítését, a sajtóban megjelent tervezetet azonban a kormány nem vállalta – igaz, nem is határolta el tőle magát. Ám Romániában azt is tudjuk, hogy ami megjelenik a sajtóban, azzal érdemes foglalkozni, ezért kezdődött el a tiltakozási hullám.

– Melyek azok az önkormányzatokra vonatkozó elemek, amelyek nyomán már-már apokaliptikus képeket festettek fel egyes város- és intézményvezetők?

– Ha sommásan akarunk fogalmazni, akkor a tervezet önkormányzatokra vonatkozó része egyszerűen alkalmazhatatlan. Aki elkészítette, annak a leghalványabb fogalma sincs az önkormányzatok működéséről. A legdrámaibban az kitétel hangzik, hogy a saját bevételek mindössze 7,5 százalékát használhatnánk fel kultúrára, sportra, szabadidős tevékenységek támogatására – 2023-ban Szentgyörgyön a bevételeink 28,5 százalékát szántuk hasonló célokra. Tegyük fel, hogy nem szervezünk városnapokat, semmiféle rendezvényt, bezárjuk a sportlétesítményeket, de a tervezet arról is rendelkezik, hogy az ötven főnél kisebb létszámú személyzetet foglalkoztató intézményeket fel kell számolni, vagy összevonni másokkal, ugyanakkor 15 százalékos állománycsökkentést is végre kell hajtani. Nálunk ez az Andrei Muresanu nevét viselő román színházat érintené a legérzékenyebben, ott nem lenne más megoldás, mint összeolvasztani a Tamási Áron Színházzal, és ez egyik társulatnak sem lenne jó.

A 7,5 százalék nem arányosan visszafogott tevékenységet jelentene, hanem gyakorlatilag valamennyi hasonló intézmény bezárását, mert ennyi pénzből egyszerűen nem lehet működtetni őket. Az elmúlt harminc esztendőben felépített intézményrendszerünk szétverését jelentené, és én ezt nem akarom elfogadni.

– Első látásra ugyanaz a veszély fenyegeti Románia valamennyi hasonló léptékű városát, tiltakozás mégis csak Erdélyben érzékelhető, illetve egy-két országos szakmai szervezet részéről. Mi magyarázza ezt a megosztottságot?

– Egyszerű: nem érintene egyformán mindenkit. A település mérete is sok mindent meghatároz, ugyanakkor sok nagy település egyáltalán nem rendelkezik saját fenntartású kultúrintézményekkel. Ami van, az vagy állami vagy megyei önkormányzati felügyelet alatt működik. Az is a pakliban van, hogy miután a polgármesterek kilencven százalékát a két kormánypárt, a szociáldemokraták és a liberálisok adják, ezek a településvezetők nem tiltakoznak túl nagy vehemenciával saját pártjuk döntése ellen. A municípiumok (megyei jogú városok – a szerk.) országos szövetségében ezzel együtt hivatalos álláspontot fogalmaztunk meg, amit eljuttattunk a kormányhoz.

– Ha célba érnek a tiltakozások, és átértékelésre késztetik a kormányt, a kabinet mivel tudja kiváltani a remélt pluszbevételek kiesését?

– A központi adminisztráció karcsúsításával és a különböző, többnyire csak időlegesen indokolt adókedvezmény megszüntetésével. Illetve a brüsszeli tárgyalásokkal, ahol megpróbálják elérni a hiánycél módosítását 4,4-ről vélhetően 5,5 százalék körüli értékre.

– Városvezetőként van-e válasza arra, ha a brutális visszanyesésekről való lemondásért a kormány „felajánlásokat” kér cserébe az önkormányzatoktól?

– Lehet, hogy épp ezzel kellett volna kezdeni az egészet. Mert nem igaz, hogy nem lehet például csökkenteni a helyi adminisztrációban dolgozók számát. Van viszont egy 2010 óta érvényben lévő jogszabály, amelynek értelmében az önkormányzati alkalmazottak számát a lakosság függvényében határozza meg. Lehet változtatni például azon a kulcson, amely eddig 200 fő után engedélyezett egy alkalmazottat, ha ezt 220-ra módosítják, nem csökken jelentősen az önkormányzati munka hatékonysága. De ezt a kulcsot csakis egységesen lenne szabad alkalmazni. Egy ilyen megoldást el tudnék fogadni. Ha viszont minden marad a jelenlegi, nemhivatalos tervezetváltozat értelmében, akkor én leszek az első, aki az alkotmánybírósághoz fordulok.

Borítókép: Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere, az RMDSZ Önkormányzati Tanácsának elnöke (Fotó: Kocsis B. János)