Tavaly összesen kicsivel több mint 430 ezren változtattak lakhelyet Magyarországon – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal adataiból. A két szélsőségnek 1995 óta vizsgálva a 2010-es év tekinthető, ekkor mindössze 345 ezren változtattak lakhelyet, míg 2006-ban és 2007-ben, amikor a forinthiteleknél jóval kedvezőbb feltételekkel kínálták az ingatlanvásárlásra (is) fordítható devizahiteleket, 512 ezren, illetve csaknem 520 ezren költöztek.
Ha az ország húsz legnépesebb városát nézzük, sokáig egyértelműen a megyeszékhelyek tartoztak ezek közé, ám a nagyvárosok agglomerációi az elmúlt bő évtized során népszerűbbé váltak, nem utolsósorban azért, mert az ingatlanárak megfizethetőbbek: nemritkán negyedével is olcsóbb lehet egy hasonló adottságú ingatlan, mint a nagyvárosokban. Noha a vándorlás valójában mindig kétirányú, megfigyelhetők bizonyos népességmozgási folyamatok a természetes népességfogyás mellett.
A főváros 2011-es népszámláláskor mért 1,72 milliós lakosságszáma 2023. január 1-jére 1,67 millió főre olvadt. Ezzel párhuzamosan felkerült a húsz legnépesebb város listájára Érd és Dunakeszi. Érdnek a 2011-es népszámláláskor kicsivel több mint 63 ezer lakosa volt, jelenleg kétszáz fő híján 71 ezer. Dunakeszi 2011 óta 40 500-ról 43 ezerre „növelte” lakosságszámát. Noha ezek csak a legnépesebb városok, a kifelé vándorlás az egész budapesti agglomerációra jellemző, és ezzel együtt a vonzáskörzet kiterjedése is növekszik.
A második legnépesebb Debrecen bő évtized alatt tízezer főt veszített, most 201 ezren lakják. Ez több mint ötszázalékos csökkenés, viszont ez nem jelenti azt, hogy a környéke ne lenne vonzó. A BMW-beruházás közvetlenül és közvetve is teremt munkahelyeket, a dolgozók pedig keresik a lakhatási lehetőséget. Ha viszont a teljes észak-alföldi régiót nézzük – ahová a KSH a második legnépesebb várost is sorolja –, beköltözők nélkül több mint 87 ezer főt tesz ki az elvándorlók száma. Így fordulhat elő, hogy például Szolnokot 2011-ben majdnem 73 ezren lakták, most viszont csak kicsivel többen, mint 66 ezren.
A statisztika szerint Miskolc több lakost vesztett, a bő 167 ezres lélekszám 145 ezerre apadt, míg a szinte azonos lakosságszámú Szeged ugyanezen idő alatt tízezer lakost vesztett, míg Nyíregyháza lélekszáma szó szerint alig változott bő egy évtized alatt.
Pécs jó példája annak, hogy önmagában az autópálya-kapcsolat nem, hanem vele együtt az egyéb fejlesztések vagy munkahelyteremtő beruházások tesznek igazán vonzóvá egy régiót vagy várost. A baranyai megyeszékhelyet sem csupán önmagában érdemes nézni, bár a mostani 141 ezres lakosságszámával továbbra is az ötödik legnépesebb magyarországi település maradt.
Ha nem az említett két Pest megyei települést nézzük, Győr lakosságszáma oly kis mértékben változott mindkét irányba, hogy stagnálónak tekinthető, jelenleg 130 ezren lakják. Az északnyugati megyeszékhelyet több tényező is meghatározza, autóipari centrum, egyetemváros és néhol olyannyira összenőtt a közvetlenül mellette található településekkel, hogy csupán a helységnévtábla választja el őket egymástól.
Szombathely is igen távol áll az elnéptelenedéstől, ám itt az osztrák határon túlra, illetve az onnan ingázók jelenléte is meghatározó, lakosságszáma 78 ezer körül mozog, egy évtized alatt alig pár száz fővel változott.
Elvándorlási értelemben a másik véglet a délkeleti régióban található Békéscsaba, a város 62 ezres lakosságából hétezer főt vesztett bő évtized alatt. Itt szintén nem elhanyagolható a vonzáskörzet és az országhatár jelentősége, ahogyan írtuk, a megye határközeli ingatlanjai jóval megfizethetőbbek a romániai oldalon találhatóknál.
Borítókép: Debrecen belvárosa (Fotó: Kovács Péter)
