– Tévedek, ha azt feltételezem, hogy ismerősei is azt kérdezik öntől: hogyan alakulhat az infláció?
– A múlt év első számú közellensége valóban az infláció volt, és ma is az. A magyar gazdaság erejét mutatja, hogy a 2023. januári bő 25 százalékos inflációs szint november végére alig a harmadára – a 2021 végi szintre – esett vissza, hála az MNB és a kormányzat erőfeszítéseinek. A következő hónapokban folytatódik a hazai infláció és maginfláció csökkenése. A szigorú monetáris politika, a kormányzat piaci versenyt erősítő lépéseinek árleszorító hatása, illetve a 2022. évinél alacsonyabb nyersanyagárak és a visszafogott belső kereslet egyre szélesebb körben támogatja ezt. Az idén így a tavaly novemberi 7,9 százalékos infláció is tovább mérséklődhet, 2024-ben az éves átlagos mértéke mai tudásunk szerint öt százalék körül alakulhat. Ezzel együtt sem ihatunk előre a medve bőrére: az infláció nem játék! A dezinflációt 2024-ben is folytatni kell, amit a pozitív reálkamat támogat. Minden olyan államban tartósan magas szinten maradt az infláció mértéke, amelyekben az adott nemzeti bank túl korán engedte el a szigorú monetáris kondíciókat.
Ők emiatt azután újabb kamatemelési ciklus indítására kényszerültek. Ez a kényszerpálya Magyarországon következetes monetáris szemlélettel minden körülmények között elkerülhető.
– Milyen eszközök és milyen időzítés kellett, kell a pénzromlás leszorítására?
– Emlékezzünk arra, hogy az MNB 2021 első fél évében Európa-szerte az elsők között érzékelte, hogy megváltoztak az inflációs tendenciák, s baj lehet abból, ha e mutatószám tartósan magas szinten alakulna. Két és fél éve ezért az unión belül a legelsőként kezdtük meg a 16 egymást követő hónapon át tartó kamatemelési ciklust. Hála istennek, mára már a csökkentésnél tartunk, s e lépéssorozat gyümölcsei a következő években érnek meg a gazdaság egészének. Azt is érdemes észrevenni, hogy a változás fenntartható, egészséges módon zajlik az egyensúlyi és növekedési mutatókat tekintve is. Az ország – nemrég még nagy mínuszt mutató – folyó fizetési mérlege például a 2023. második negyedévben már egy százalékot meghaladó többletbe fordult, s további javulás várható. A tavaly megtorpanó GDP-növekedés pedig idénre várakozásaink szerint akár a három százalékot is meghaladhatja. Ahogy korábban is, mi változatlanul azt mondjuk: egyensúly és növekedés kéz a kézben járnak, egymás nélkül viszont nem jutnak sehová.
– Hogyan alakul a bankok helyzete? Mennyire megbízhatók ma ezek a pénzügyi szereplők?
– A magyar bankok az elmúlt két évben is stabilan, erős sokkellenálló képességgel működtek, és kellett is ez a „biztonsági háttér” a járvány, majd az orosz–ukrán háború hatásai miatt. Többek közt a tavaly tavaszi amerikai, majd svájci bankpánik idején bizonyult igazán hasznosnak, hogy az MNB – szigorú tőke- és tartalékpuffereket előírva a hitelintézeteknek – korábban „elvégezte a házifeladatát”. Miközben Amerikában felhígult a felügyelési szabályozás, a svájci pénzügyi világ jó hírnevén pedig folt esett, a hazai bankok a megszokott módon, megbízhatóan szolgálták ki ügyfeleiket. Sajnos 2022 óta romló világgazdasági környezetet láttunk, ám ennek ellenére a hazai bankszektor tőkemegfelelési mutatója magas szintű és jelentős, bő 1700 milliárd forintnyi szabad tőke van náluk. A likviditási – tehát azonnal pénzzé tehető – tartalékok is bőségesek, szektorszinten meghaladják a 19 ezermilliárd forintot. A bankok által mostanáig elkönyvelt profit azonban nem tartható fenn, ezért stabilitásuk megőrzése érdekében fontos, hogy nyakló nélküli osztalékfizetés helyett a nyereség jelentős részéből inkább tartalékaikat növeljék. A nem teljesítő, problémás hitelek aránya mostanáig nem emelkedett, de a továbbiakban fel kell készülnünk a hitelkockázatok növekedésére is.
Ennek kapcsán kiemelten figyeljük az átárazódó háztartási és vállalati hiteleket – kiemelten a kamatstopos adósok helyzetét –, a kereskedelmi ingatlannal fedezett projekthiteleket és azokat a kölcsönöket, amelyek támogatása a gyermekvállaláshoz kapcsolódik.
– Tavaly nyáron az Európai Bankfelügyeleti Hatóság (EBA) új igazgatótanácsi tagjának, decemberben pedig a közép- és kelet-európai bankfelügyeleti érdekképviseleti szervezete (KKBCS) egy évre elnökének választotta. Ezek formális megbízatások vagy járhatnak valami haszonnal a jegybank és az ország számára?
– E megtisztelő felkérések révén felértékelődik a magyar jegybank és ezáltal az egész ország szerepe a nemzetközi porondon. A két vezetői poszt azt jelzi: Nyugat- és Kelet-Európában egyaránt megbecsülik az MNB erőfeszítéseit. Nem mellékesen mindkét megbízás részben egybeesik Magyarország soros európai elnökségének időszakával 2024 második fél évében. Az EBA-ban azért tudjuk majd jól képviselni az érdekeinket, mert az igazgatótanácsnak stratégiai szerepe van: ez tesz javaslatot a szervezet éves és hosszabb távú munkatervére. A KKBCS feladatait pedig az elnök tematizálja, így itt is a régió számára fontos kérdések kerülnek előtérbe. Idén így kiemelten foglalkozunk az ügyfelekkel szembeni pénzügyi csalási kísérletek elleni küzdelemmel, a digitalizáció hatásaival, a kamatkockázattal, illetve az energiahatékonyság erősítésével.