Az MFOI, a Magyar Fejlesztésösztönző Iroda, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium háttérintézményeként működik. 2020-ban hozták létre annak érdekében, hogy támogassák a különböző szervezeteket, vállalatokat, egyetemeket, kutatóintézeteket és más intézményeket az uniós források hatékony felhasználásában. Céljuk a szorosabb együttműködés elősegítése Magyarország és az EU között, a középkeleti régió pozíciójának megerősítése és az ország versenyképességének növelése.
– Hogyan látja a közvetlen uniós források lehívásának lehetőségeit Magyarország számára a következő uniós költségvetési ciklusban, és milyen lépéseket javasolna a hatékonyság növelése érdekében?
– Az elmúlt húsz év uniós tagságunk alatt láthatóan nem használtuk ki teljes mértékben a rendelkezésre álló lehetőségeket. Az Európai Unió összesen 374 milliárd eurót csoportosított át fejlesztési célokra, ami ugyanazt a hétéves pénzügyi keretet célozza meg, mint a kohéziós források. Az uniós programok általában később indulnak el a költségvetési ciklushoz képest, ami miatt fél évvel vagy akár egy évvel is elcsúszhatnak. Fontos ezeket az időkereteket látni, hogy felmérjük, meddig van lehetőségünk a jelenlegi kereten belül. Az EU olyan szakpolitikákat támogat pénzügyi forrásokkal, amelyekben az uniós tagállamok újító tevékenységet valósítanak meg. Ezeknek az újításoknak nemzetközinek kell lenniük, kivéve az egyedülálló stand-alone pályázatokat. Az újításokat nemzetközi partnerségben kell megvalósítani, és átültethetőnek kell lenniük más uniós országok számára is.
– Miért kihívás Magyarországon a nemzetközi konzorciumokban való részvétel, és milyen tényezők nehezítik a hazai szereplők EU-s forrásokhoz való hozzáférését?
– Magyarország esetében több fontos tényező befolyásolja a helyzetet. Mind a három érintett fél – a magyar szereplők, az EU és a kelet-közép-európai régió többi országa – egyaránt csak részben vagy nem megfelelően közelíti meg ezt a problémát.
Kezdjük a magyar szereplőkkel. Ők hozzászoktak az operatív programok hatékony működéséhez és az ország jól szervezett rendszeréhez, így elsősorban erre összpontosítanak. Másodsorban nem hajlandóak vagy nem szeretnek nemzetközi konzorciumokban részt venni. Harmadsorban az EU-nak is megvan a maga felelőssége, hiszen a kiírások jellemzően a nagyobb országok nagyobb szereplőinek kedveznek, nehezítve ezzel a kelet-közép-európai régió tagjainak bejutását a pályázati piacra. Gyakran olyan feltételeket állapítanak meg, amelyek számunkra teljesíthetetlenek, mint például magas mérlegfőösszeg, foglalkoztatotti létszám, illetve önerő megléte. Ez a helyzet nagyon komplex, és a több tényező együttes hatása miatt nem vagyunk a legsikeresebb országok között. Az irányváltás, amely most elkezdődött, arra törekszik, hogy növelje a magyarországi forráslehívások arányát, és legalább közelítsen az ország lakosságarányos részvételéhez, ami jelenleg több mint két százalék. Most ez az arány csupán egy százalék alatt van. Ha sikerülne elérnünk ezt a célt, akkor regionális szinten mi lehetnénk az elsők, akik kilépnek ebből a helyzetből. Fontos megjegyezni, hogy más kelet-közép-európai országok is számítanak ránk, és nálunk kezdődött meg az a folyamat, amely a helyzet megváltozását célozza meg.
– Hogyan járul hozzá a nemzetközi partnerségi hálózatépítés az MFOI stratégiájához, és milyen konkrét eredményeket remélnek elérni a brüsszeli jelenlét révén az uniós források hatékonyabb lehívása érdekében?
– Nálunk három alappillérre épül a stratégia, amelyet alkalmazunk e tevékenység során. Az első lépés az, hogy a hazai szereplőkre összpontosítunk, akik képesek lehetnek a források igénybevételére. Ezek a szereplők lehetnek cégek, vállalkozások, egyetemek, kutatócsoportok, intézmények vagy önkormányzatok. A feladatuk az, hogy átültessék a munkaprogramokban gyakran előforduló általános formulákat konkrét feladatokká. Az uniós programok, mint például a Horizont Európa vagy a Digitális Európa program, gyakran általános célkitűzéseket fogalmaznak meg, amelyeket a magyar szervezeteknek konkrét tevékenységekké kell alakítaniuk. Második lépésben igyekszünk kifejleszteni a projektet, figyelembe véve a hazai szereplők igényeit és elképzeléseit. A nemzetközi partnerségek kialakítása kiemelkedően fontos terület, mivel ezáltal nyújtjuk a legtöbb segítséget. Általában az első lépés az, hogy a pályázni szándékozó szervezetet egy már meglévő nemzetközi partnerségbe bevonjuk. Követjük az Európa-szerte kialakuló konzorciumokat, és igyekszünk egy magyar szereplőt bevonni ezekbe a partnerségekbe. Ez kiváló lehetőség az első tapasztalatok szerzésére a forrásrendszer működéséről. A harmadik pillér az, hogy aktívan részt veszünk az EU-intézményekkel való kapcsolattartásban. Ehhez létrehoztunk egy brüsszeli irodát, amely folyamatos kapcsolatot tart valamennyi főigazgatósággal, az Európai Bizottság politikai szintjével, valamint az európai parlamenti képviselőkkel. Fontos számunkra az érdekképviselet is, hogy a szakpolitikák és kiírások olyanok legyenek, amelyek megfelelnek a hazai szereplők igényeinek és lehetőségeinek.
– Az uniós forráslehívási szakadék régiós szinteken is megmutatkozik. Mit tehet Magyarország és az MFOI ezen különbségek csökkentése érdekében?
– Az Európai Unió területén észrevehető egyfajta forráslehívási szakadék, ami a nyugat és kelet közötti különbségek mellett a 2004 után csatlakozott, azaz az EU13-országok és a többi európai uniós ország között is megfigyelhető. Ez a szakadék felzárkóztatási kérdéseket vet fel. Az EU szintjén regionális szinten is jelen van egy innovációs szakadék. Azok a régiók, amelyek magasabb fejlettségi szinttel rendelkeznek, általában előrébb tartanak az innováció terén, míg a kevésbé fejlett régiók hátrányban vannak. Ennek az egyenlőtlenségnek a csökkentése érdekében kiemelt figyelmet kell fordítanunk, például célzott támogatási programok révén. Ezek a kihívások olyanok, amelyeket csak közösen, az Európai Unió tagállamainak összefogásával tudunk kezelni. (X)
