Az MFOI, a Magyar Fejlesztésösztönző Iroda, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium háttérintézményeként működik. 2020-ban hozták létre annak érdekében, hogy támogassák a különböző szervezeteket, vállalatokat, egyetemeket, kutatóintézeteket és más intézményeket az uniós források hatékony felhasználásában. Céljuk a szorosabb együttműködés elősegítése Magyarország és az EU között, a középkeleti régió pozíciójának megerősítése és az ország versenyképességének növelése.
– Hogyan látja a közvetlen uniós források lehívásának lehetőségeit Magyarország számára a következő uniós költségvetési ciklusban, és milyen lépéseket javasolna a hatékonyság növelése érdekében?
– Az elmúlt húsz év uniós tagságunk alatt láthatóan nem használtuk ki teljes mértékben a rendelkezésre álló lehetőségeket. Az Európai Unió összesen 374 milliárd eurót csoportosított át fejlesztési célokra, ami ugyanazt a hétéves pénzügyi keretet célozza meg, mint a kohéziós források. Az uniós programok általában később indulnak el a költségvetési ciklushoz képest, ami miatt fél évvel vagy akár egy évvel is elcsúszhatnak. Fontos ezeket az időkereteket látni, hogy felmérjük, meddig van lehetőségünk a jelenlegi kereten belül. Az EU olyan szakpolitikákat támogat pénzügyi forrásokkal, amelyekben az uniós tagállamok újító tevékenységet valósítanak meg. Ezeknek az újításoknak nemzetközinek kell lenniük, kivéve az egyedülálló stand-alone pályázatokat. Az újításokat nemzetközi partnerségben kell megvalósítani, és átültethetőnek kell lenniük más uniós országok számára is.
– Miért kihívás Magyarországon a nemzetközi konzorciumokban való részvétel, és milyen tényezők nehezítik a hazai szereplők EU-s forrásokhoz való hozzáférését?
– Magyarország esetében több fontos tényező befolyásolja a helyzetet. Mind a három érintett fél – a magyar szereplők, az EU és a kelet-közép-európai régió többi országa – egyaránt csak részben vagy nem megfelelően közelíti meg ezt a problémát.
Kezdjük a magyar szereplőkkel. Ők hozzászoktak az operatív programok hatékony működéséhez és az ország jól szervezett rendszeréhez, így elsősorban erre összpontosítanak. Másodsorban nem hajlandóak vagy nem szeretnek nemzetközi konzorciumokban részt venni. Harmadsorban az EU-nak is megvan a maga felelőssége, hiszen a kiírások jellemzően a nagyobb országok nagyobb szereplőinek kedveznek, nehezítve ezzel a kelet-közép-európai régió tagjainak bejutását a pályázati piacra. Gyakran olyan feltételeket állapítanak meg, amelyek számunkra teljesíthetetlenek, mint például magas mérlegfőösszeg, foglalkoztatotti létszám, illetve önerő megléte. Ez a helyzet nagyon komplex, és a több tényező együttes hatása miatt nem vagyunk a legsikeresebb országok között. Az irányváltás, amely most elkezdődött, arra törekszik, hogy növelje a magyarországi forráslehívások arányát, és legalább közelítsen az ország lakosságarányos részvételéhez, ami jelenleg több mint két százalék. Most ez az arány csupán egy százalék alatt van. Ha sikerülne elérnünk ezt a célt, akkor regionális szinten mi lehetnénk az elsők, akik kilépnek ebből a helyzetből. Fontos megjegyezni, hogy más kelet-közép-európai országok is számítanak ránk, és nálunk kezdődött meg az a folyamat, amely a helyzet megváltozását célozza meg.
