A GDP-ből képzett fogyasztási mutató nem a szegénységet méri – a baloldal álhíreit cáfolja elemzésében Szalai Piroska

Advent idején menetrendszerűen megérkeznek a szegénységről szóló álhírek, ezekre reagált szerdán megjelent írásában Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa. A szerző elemzésében rámutatott, hogy a GDP-ből képzett fogyasztási mutató nem a szegénységet méri, az Európai Unió hivatalos, sokkomponensű szegénységi mutatója pedig még mindig az uniós átlagnál jobb hazánkban. 2010 óta a legnagyobb javulást produkáltuk, jóval több mint egymillióan kerültek ki a szegénység kockázatával élők közül hazánkban, és nálunk csökkent legnagyobb mértékben a gyermekszegénység is.

illusztráció Fotó: Shutterstock

Most véglegesítette az Eurostat a 2023-as egy főre jutó GDP-adatokat. Mi volumenében az uniós átlag 77 százalékát értük el, ezzel a 22. helyen maradtunk, utánunk jön sorrendben Horvátország, Szlovákia, Lettország, Görögország és Bulgária. 

A problémák kiküszöbölésére már több mint negyven évvel ezelőtt elkezdték használni a „háztartások tényleges fogyasztása” nevű mutatót. Ezt is a GDP-ből vezetik le, s nem egyesével vizsgálják meg a családok fogyasztását. Tehát ez is kellőképpen elnagyolt, nem igazán használható, van sokkal pontosabb mérési módszer már.

Azért nézzük meg közelebbről ezt a régi mutatót! Tudjuk, hogy a GDP felhasználásakor egy részét fogyasztásra költjük, másik részéből beruházunk, illetve a külkereskedelmi egyenleget is a felhasználáskor kell figyelembe venni. 

A GDP-ben megjelenő fogyasztás egy része a háztartások egyéni fogyasztása, a másik pedig az államháztartás kollektív fogyasztása. Az Eurostat ezeket a mutatókat is frissítette a héten. 

A háztartások egyéni tényleges fogyasztása az uniós átlag 70 százaléka, amely adattal tényleg Bulgáriával holtversenyben a sor végén vagyunk.

Ennek egyik oka az, hogy nálunk a legnagyobb az ország GDP-jén belül a kollektív fogyasztás, aminek nagyon jelentős része a déli határ védelme és a rezsicsökkentés fenntartására fordítódott tavaly is. Továbbá jóval többet költünk a családtámogatásokra, amiből számos elem a kollektív fogyasztást emeli, pl. a korábban már említett Erzsébet-táborok, ingyenes tankönyvek, étkezés költsége is. 

A magyar GDP-ben a beruházások aránya is magas volt tavaly, ami pedig abból fakad, hogy nem kaptuk meg az elvégzett, átadott, a lakosság által már használatba vett uniós fejlesztések pénzeit, s ezt értelemszerűen a magyar GDP-ből kellett előfinanszírozni. Ha megjönnek a pénzek, akkor ezek is a háztartások egyéni fogyasztását fogják növelni időben elcsúsztatva. 

Mivel hazánkban a lakosság jóval nagyobb mértékben részesül a GDP kollektív fogyasztási részéből, így látható, hogy e mutató is kellőképpen elnagyolt, s nekünk, itt az Európai Unióban nem érdemes ezt használni a szegénység vizsgálatára, ha van sokkal precízebb is. Ezért, ha unión belüli országokkal kívánunk összehasonlításokat készíteni, akkor használjuk az szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők arányát. Ha mondjuk egy afrikai vagy ázsiai országgal kell összevetnünk magunkat, amelyre nem mérik ezt a precíz mutatót, akkor rá leszünk kényszerülve a kevésbé pontos adatra – zárta elemzését a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézet munkatársa.