Az Eurostat évente kétszer ad hírt a GDP-ből képzett fogyasztási kiadások alakulásáról, decemberben és júniusban. E mutatóban viszont hazánk az uniós országok között a sor végén szerepel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Magyarországon az emberek szegényebbek lennének, mint az unió más országaiban, csupán annyit jelent, hogy a többi uniós országban élőkhöz viszonyítva
• kevesebbet költünk,
• jóval több dolgot kapunk természetbeni juttatásként (Erzsébet-táborok, ingyenes tankönyv, étkezés, rezsicsökkentés, tűzifaprogramok, ország- és vármegyebérlet, stb.),
• jóval nagyobb mértékben takarékoskodunk,
• jóval többet ruházunk be a saját tulajdonú ingatlanjainkba vagy másba, és
• kisebb mértékben élünk hitelekből.
Mit értelmez rosszul a baloldal?
Évtizedekkel ezelőtt, amikor még a statisztikusok nem tudtak ennyi adatot gyűjteni, a papíralapú adatszolgáltatások időszakában, még nem létezett a most már általánosan és az unióban kötelezően használt, a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés mérésére szolgáló szofisztikált, komplex mutató.
Első időben az egy lakosra jutó GDP növekedéséből próbáltak az országban élők átlagos életszínvonalának változására következtetéseket levonni, de korán rájöttek, hogy ez túlzott leegyszerűsítés. Jó példa erre Írország, ahol 2010 óta közel megduplázódott az egy főre jutó GDP, ami annak volt köszönhető, hogy a világméretű techcégek (Google, Facebook stb.) itt alapították meg európai központjukat – hangsúlyozta a Mandiner felületén közzétett cikkében Szalai Piroska.
Ha például egy kalocsai lakos a Facebookon kíván hirdetni, akkor a Kalocsán megkeresett béréből a dublini cégnek lesz bevétele, ami az ír GDP-t növeli ugyan, de a cégek eredményének jelentős része visszakerül a végső (többnyire tengerentúli) tulajdonosaikhoz, így nem lesz jelentősen kevesebb ír szegénységben élő ettől.
Luxemburgban is nagyon magas az egy főre jutó GDP, ennek pedig az az oka, hogy az ország közel 600 ezer fős népességű, a lakosságából alig több, mint 300 ezren foglalkoztatottak, de van mellettük közel 200 ezer fő, aki a szomszédos országokból naponta ingázik hozzájuk. Az ország GDP-jébe beleszámít az is, amit a külföldiek termelnek, de a nevezőben csak a helyi lakosokat számolják, így lesz kimagaslóan nagy az egy főre jutó érték.