A GDP-ből képzett fogyasztási mutató nem a szegénységet méri – a baloldal álhíreit cáfolja elemzésében Szalai Piroska

Advent idején menetrendszerűen megérkeznek a szegénységről szóló álhírek, ezekre reagált szerdán megjelent írásában Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa. A szerző elemzésében rámutatott, hogy a GDP-ből képzett fogyasztási mutató nem a szegénységet méri, az Európai Unió hivatalos, sokkomponensű szegénységi mutatója pedig még mindig az uniós átlagnál jobb hazánkban. 2010 óta a legnagyobb javulást produkáltuk, jóval több mint egymillióan kerültek ki a szegénység kockázatával élők közül hazánkban, és nálunk csökkent legnagyobb mértékben a gyermekszegénység is.

illusztráció Fotó: Shutterstock

Az Eurostat évente kétszer ad hírt a GDP-ből képzett fogyasztási kiadások alakulásáról, decemberben és júniusban. E mutatóban viszont hazánk az uniós országok között a sor végén szerepel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Magyarországon az emberek szegényebbek lennének, mint az unió más országaiban, csupán annyit jelent, hogy a többi uniós országban élőkhöz viszonyítva 

•    kevesebbet költünk, 
•    jóval több dolgot kapunk természetbeni juttatásként (Erzsébet-táborok, ingyenes tankönyv, étkezés, rezsicsökkentés, tűzifaprogramok, ország- és vármegyebérlet, stb.), 
•    jóval nagyobb mértékben takarékoskodunk, 
•    jóval többet ruházunk be a saját tulajdonú ingatlanjainkba vagy másba, és 
•    kisebb mértékben élünk hitelekből. 

Mit értelmez rosszul a baloldal?

Évtizedekkel ezelőtt, amikor még a statisztikusok nem tudtak ennyi adatot gyűjteni, a papíralapú adatszolgáltatások időszakában, még nem létezett a most már általánosan és az unióban kötelezően használt, a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés mérésére szolgáló szofisztikált, komplex mutató.

Első időben az egy lakosra jutó GDP növekedéséből próbáltak az országban élők átlagos életszínvonalának változására következtetéseket levonni, de korán rájöttek, hogy ez túlzott leegyszerűsítés. Jó példa erre Írország, ahol 2010 óta közel megduplázódott az egy főre jutó GDP, ami annak volt köszönhető, hogy a világméretű techcégek (Google, Facebook stb.) itt alapították meg európai központjukat – hangsúlyozta a Mandiner felületén közzétett cikkében Szalai Piroska.

Ha például egy kalocsai lakos a Facebookon kíván hirdetni, akkor a Kalocsán megkeresett béréből a dublini cégnek lesz bevétele, ami az ír GDP-t növeli ugyan, de a cégek eredményének jelentős része visszakerül a végső (többnyire tengerentúli) tulajdonosaikhoz,  így nem lesz jelentősen kevesebb ír szegénységben élő ettől. 

Luxemburgban is nagyon magas az egy főre jutó GDP, ennek pedig az az oka, hogy az ország közel 600 ezer fős népességű, a lakosságából alig több, mint 300 ezren foglalkoztatottak, de van mellettük közel 200 ezer fő, aki a szomszédos országokból naponta ingázik hozzájuk. Az ország GDP-jébe beleszámít az is, amit a külföldiek termelnek, de a nevezőben csak a helyi lakosokat számolják, így lesz kimagaslóan nagy az egy főre jutó érték.

Most véglegesítette az Eurostat a 2023-as egy főre jutó GDP-adatokat. Mi volumenében az uniós átlag 77 százalékát értük el, ezzel a 22. helyen maradtunk, utánunk jön sorrendben Horvátország, Szlovákia, Lettország, Görögország és Bulgária. 

A problémák kiküszöbölésére már több mint negyven évvel ezelőtt elkezdték használni a „háztartások tényleges fogyasztása” nevű mutatót. Ezt is a GDP-ből vezetik le, s nem egyesével vizsgálják meg a családok fogyasztását. Tehát ez is kellőképpen elnagyolt, nem igazán használható, van sokkal pontosabb mérési módszer már.

Azért nézzük meg közelebbről ezt a régi mutatót! Tudjuk, hogy a GDP felhasználásakor egy részét fogyasztásra költjük, másik részéből beruházunk, illetve a külkereskedelmi egyenleget is a felhasználáskor kell figyelembe venni. 

A GDP-ben megjelenő fogyasztás egy része a háztartások egyéni fogyasztása, a másik pedig az államháztartás kollektív fogyasztása. Az Eurostat ezeket a mutatókat is frissítette a héten. 

A háztartások egyéni tényleges fogyasztása az uniós átlag 70 százaléka, amely adattal tényleg Bulgáriával holtversenyben a sor végén vagyunk.

Ennek egyik oka az, hogy nálunk a legnagyobb az ország GDP-jén belül a kollektív fogyasztás, aminek nagyon jelentős része a déli határ védelme és a rezsicsökkentés fenntartására fordítódott tavaly is. Továbbá jóval többet költünk a családtámogatásokra, amiből számos elem a kollektív fogyasztást emeli, pl. a korábban már említett Erzsébet-táborok, ingyenes tankönyvek, étkezés költsége is. 

A magyar GDP-ben a beruházások aránya is magas volt tavaly, ami pedig abból fakad, hogy nem kaptuk meg az elvégzett, átadott, a lakosság által már használatba vett uniós fejlesztések pénzeit, s ezt értelemszerűen a magyar GDP-ből kellett előfinanszírozni. Ha megjönnek a pénzek, akkor ezek is a háztartások egyéni fogyasztását fogják növelni időben elcsúsztatva. 

Mivel hazánkban a lakosság jóval nagyobb mértékben részesül a GDP kollektív fogyasztási részéből, így látható, hogy e mutató is kellőképpen elnagyolt, s nekünk, itt az Európai Unióban nem érdemes ezt használni a szegénység vizsgálatára, ha van sokkal precízebb is. Ezért, ha unión belüli országokkal kívánunk összehasonlításokat készíteni, akkor használjuk az szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők arányát. Ha mondjuk egy afrikai vagy ázsiai országgal kell összevetnünk magunkat, amelyre nem mérik ezt a precíz mutatót, akkor rá leszünk kényszerülve a kevésbé pontos adatra – zárta elemzését a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézet munkatársa.