Felerősödnek a már most is jól megfigyelhető negatív hatásai a németországi zöldátállásnak, nem látszik, hogy változna az irány – mondta lapunknak Tatár Mihály, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője. Kifejtette, amikor az időjárás kedvező (napsütés, szél), Európa áramtermelése újabb és újabb rekordokot dönt (ezt örömhírként tálalják), ám az árampiacokon megoldandó problémát jelent. Az így képződő áramfelesleg vagy a megújulóenergia-termelőknek jelent pénzügyi veszteséget, vagy az adófizetőknek, ha az állam továbbra is az eddigi garantált áron veszi át a termelést.
Fotó: Frank Hoermann / dpa Picture-Alliance/AFP
Viszont, amikor az időjárás nem kedvező, kontinensszerte áramtermelési hiány alakul ki, és minden EU tagország egymás elől vásárolja fel az atom-és gázerőművek által megtermelt energiát, ami textrém magasságokba emeli a napon belüli áramárakat – mutatott rá Tatár Mihály. Idén a február sötét és szélcsendes volt, így Németország még a szénerőművek beindításával sem tudott elegendő áramot termelni. Mindenhonnan importált, de mivel az egész kontinensen hasonló volt az időjárás, a német igény tovább drágította az áramot. A norvég és a svéd kormány annyira felháborodott, hogy azzal fenyegetőzött, kilép a közös árampiaci megállapodásokból.
Tatár Mihály hangsúlyozta,
nem az a lényeg, hogy összességében mennyi energiát lehet termelni, hanem hogy éppen akkor, amikor szükség van rá, és éppen ott, ahol szükség van rá, mennyi áll belőle rendelkezésre és milyen áron.
Fontos rámutatni, hogy amikor az Egyesült Államokban és Kínában sem alacsony az átlagos piaci áramár, az atom-, szén- és gázerőművek rendszerbeli túlsúlya miatt akkor is folyamatosan biztosított a szükséges és megfizethető energiamennyiség.
Hozzátette, kérdés az is, hogy ha Németországban találtak is forrást a zöldideológiára, kivitelezhetők lesznek-e a tervek. Hiszen vannak olyan térségek, ahol pont az elektromos hálózat bővítése lenne szükséges például a hőszivattyús fűtéshez vagy egyszerűen a háromfázisú otthoni hálózatokhoz.
A jelenlegi pályán haladva – atomenergia nélkül, két évtizeden belül az összes fosszilis energiáról való leszakadásra készülve – a német zöldátállás egyre nagyobb forrást igényel, miközben a többlet tárolásához és felhasználásához szükséges megoldandó problémák egyre csak növekednek. Pár példa: a német villamos hálózati felügyelet saját becslése szerint gigantikus összegű, 450 milliárd euró beruházás szükséges, hogy az időjárásfüggő áramtermelés igényei szerint alakítsák át a német elektromos hálózatot.
Összehasonlításul: a most megszavazott, adósságból finanszírozott német infrastruktúra-alap összesen 500 milliárd euró. Ugyanakkor a vegyipartól a légi közlekedésig az ipar fosszilis energiával működik, a 2045-re vállalt klímasemlegesség után például az is kérdés, mivel tankolják majd meg a repülőgépeket. A várható krízishelyzetek megoldása így egyre drágább kompromisszumot követel.
Ami pedig az energiamixet illeti, a szénerőművek felszámolása megkezdődött, ám a német kormány – atomerőművek hiányában – kénytelen volt „pihenőt tartani” a 2022-es energiaválság miatt. Jelenleg is a megmaradt szénerőművekkel próbálják csökkenteni az áramimportkényszert. Eközben éppen a napokban robbantották fel Európa egyik legfejlettebb szénerőművét Hamburg közelében, amely alig öt évig üzemelt és megépítése hárommilliárd euróba került.
Ezzel éppen ellentétes, ami a hidrogénnel történik: a német zöldpártok (és ebbe beletartozik a CDU és az SPD is) annak ellenére erőltetik a hidrogénipar fejlesztését, hogy arra piacon alapon nincs szükségük a vállalatoknak és tőkével sem támogatják azt. Minden projekt állami, adófizetői pénzből kap támogatást, jóllehet a hidrogénalapú energiatermelés ma négyszer drágább, mint a hagyományos.
Gazdasági értelemben lenne visszaút, mielőtt végleg elhagyja a nehézipar Németországot – mondta Tatár Mihály. Az említett 500 milliárdos infrastruktúra-alapból helyreállítható lenne hat kikapcsolt, de még ép német atomerőmű, és fel lehetne építeni 25-30 teljesen új atomerőművet. Azonban a megoldás kulcsa nem gazdasági, hanem politikai: egy valódi irányváltáshoz maguknak a pártoknak kellene újjászületniük, ehhez azonban egyelőre nem elég nagy a válság Németországban.
