Összehasonlításul: a most megszavazott, adósságból finanszírozott német infrastruktúra-alap összesen 500 milliárd euró. Ugyanakkor a vegyipartól a légi közlekedésig az ipar fosszilis energiával működik, a 2045-re vállalt klímasemlegesség után például az is kérdés, mivel tankolják majd meg a repülőgépeket. A várható krízishelyzetek megoldása így egyre drágább kompromisszumot követel.
Ami pedig az energiamixet illeti, a szénerőművek felszámolása megkezdődött, ám a német kormány – atomerőművek hiányában – kénytelen volt „pihenőt tartani” a 2022-es energiaválság miatt. Jelenleg is a megmaradt szénerőművekkel próbálják csökkenteni az áramimportkényszert. Eközben éppen a napokban robbantották fel Európa egyik legfejlettebb szénerőművét Hamburg közelében, amely alig öt évig üzemelt és megépítése hárommilliárd euróba került.
Ezzel éppen ellentétes, ami a hidrogénnel történik: a német zöldpártok (és ebbe beletartozik a CDU és az SPD is) annak ellenére erőltetik a hidrogénipar fejlesztését, hogy arra piacon alapon nincs szükségük a vállalatoknak és tőkével sem támogatják azt. Minden projekt állami, adófizetői pénzből kap támogatást, jóllehet a hidrogénalapú energiatermelés ma négyszer drágább, mint a hagyományos.
Gazdasági értelemben lenne visszaút, mielőtt végleg elhagyja a nehézipar Németországot – mondta Tatár Mihály. Az említett 500 milliárdos infrastruktúra-alapból helyreállítható lenne hat kikapcsolt, de még ép német atomerőmű, és fel lehetne építeni 25-30 teljesen új atomerőművet. Azonban a megoldás kulcsa nem gazdasági, hanem politikai: egy valódi irányváltáshoz maguknak a pártoknak kellene újjászületniük, ehhez azonban egyelőre nem elég nagy a válság Németországban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!