Ukrajna az orosz–ukrán fegyveres konfliktus közepette ambiciózus atomerőmű-építési terveket jelentett be, amelyek realitását a szakértők kétségbe vonták. Az ukrán Hmelnickij Atomerőműben az 1985-ben és 1986-ban elkezdett, de szinte azonnal leállított 3–4. orosz VVER–1000 típusú atomerőművi blokkok építését szeretnék amerikai vagy nyugati segítséggel befejezni – ismertette lapunk megkeresésére Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő a beruházás részleteit annak kapcsán, hogy ezek a tervek menet közben módosultak. Korábban ugyanis az volt a terv, hogy Ukrajna a két orosz, VVER–1000 típusú egység befejezéséhez Bulgáriától vásárol két VVER–1000 típusú reaktortartályt, ám úgy tűnik, hogy Ukrajnában nem lesznek újabb orosz típusú reaktorok, hiszen Bulgária mégsem adja el – a korábban politikai okokból felmondott projekthez már legyártott két reaktortartályt – arra való hivatkozással, hogy azok a bolgár energiaszuverenitást szolgálják, és a jövőben akár újra is indíthatják a korábban leállított atomerőmű-építési projektet.
Fotó: dpa Picture-Alliance/AFP/Sven Hoppe
Az adott telephelyen tavaly áprilisban az ukrán energiaügyi minisztérium bejelentette, hogy tulajdonképpen megkezdődött két amerikai, AP1000 típusú egység építése is, hiszen a leendő hűtőtornyok esetében már valamiféle „ünnepélyes betonöntés is volt”. Minderről nem folytattak a nemzetközi normáknak megfelelő környezeti hatásvizsgálatot a szomszédos országok bevonásával, nincs releváns információ a szükséges vizsgálatok elvégzéséről, a lehetséges beszállítókról, az engedélyek beszerzéséről vagy éppen az AP1000 típus megfelelőségéről, valamint arról, hogy az adott telephely egyáltalán alkalmas-e az amerikai típusú egységek építésére.
Befejezésről és bővítésről is lett volna szó, ám a szakértő felhívta a figyelmet, Bulgáriának ez a döntése alapjaiban írhatja felül az eredeti ukrán terveket a két orosz VVER–1000 típusú egység befejezéséről, hiszen a Bulgáriából származó orosz reaktortartályok és egyéb berendezések nélkül a Hmelnickij Atomerőmű 3–4. egysége esetében csak a negyven éve részben elkészült rozsdás épületszerkezetekről és berendezésekről van szó, amelyek folyamatosan ki voltak téve az időjárási viszontagságoknak, ezért az állapotuk, illetve használhatóságuk erősen kérdéses.
Mindezekre tekintettel elképzelni is nehéz, hogy az ukrán–amerikai duó hogyan tudná a nukleáris biztonság elsőbbrendűsége mellett befejezni a két orosz VVER–1000 típusú egységet.
Eközben Bulgária azt állítja, a korábban az orosz fél által leszállított berendezések felhasználásával képes újraindítani a Belene Atomerőmű beruházását, amelynek keretében két, orosz VVER–1000 típusú blokkot építenének meg. Ugyanis a bolgárok azt állítják, hogy rendelkeznek a szükséges helyszínnel, berendezésekkel és szakértelemmel, így minden adott a projekt újraindításához.
Hárfás Zsolt szerint tény, hogy a bolgároknál megvan a megfelelő telephely, illetve vannak már a korábbi leállított projektből származó, minden bizonnyal megfelelő körülmények között tárolt orosz típusú reaktortartályaik, gőzfejlesztőik és egyéb berendezések. Ugyanakkor Bulgária sem képes arra, hogy önmagában kivitelezzen két orosz, VVER–1000 típusú atomerőművi egységet, hiszen nem ők fejlesztették az adott típust, soha nem építettek még atomerőművet, így egyértelműen hiányoznak a szükséges fejlesztések, technológiák, az építési tapasztalatok, valamint a többi, elengedhetetlen berendezés gyártásához szükséges kompetencia is. Bulgária esetében két forgatókönyv lehetséges. Egyik lehetőség, hogy az ukrán–orosz konfliktus lezárását követően idővel ismételten az orosz felet bíznák meg az atomerőmű építésével. Nukleáris biztonság és egyéb szempontból is ez lenne a legjobb döntés. Másik lehetőségként Bulgária nyugati segítséggel kívánna orosz típusú atomerőművi egységeket építeni. Ebben az esetben – hasonlóan Ukrajnához – számos nukleáris biztonsági és más kritikus kérdés is felmerülne, hiszen orosz típusú blokkokat akarnának megépíteni azok fejlesztői, ismerői nélkül.
