Visszajönnek a régi idők, a magyar cégek helyett a külföldi multik kerülhetnek előnybe

A Tisza-kormány a jelek szerint a Fidesz teljes felszámolását tartja szem előtt, ráadásként kiszorítaná a pályáról azokat a hazai vállalatokat is, amelyek az elmúlt tizenhat évben erősödtek meg. Több magyar cég ellen indult támadásként felfogható kormányzati akció, aminek az lehet a végső következménye, hogy ismét a külföldi multinacionális társaságok prédájává válik az ország. A tét óriási.

Benne volt a pakliban, hogy a Tisza-kormány több hazai cég ellen is hadjáratba kezd Fotó: Vémi Zoltán

– Az például, hogy a Bayer Construct Zrt.-vel a kormány nem köti meg a zuglói irodakomplexum végleges adásvételi szerződését, nem csak a szóban forgó projektről szól. Ezzel több ezer lakás építését és munkahelyeket veszélyeztetnek – emelte ki Kiszelly Zoltán. Hozzátette: ha azokat a hazai cégeket támadják, amelyek az elmúlt években elkezdtek megerősödni, azzal a kisebb beszállítókat is nehéz helyzetbe hozza a kormány. Ráadásul mindez azt jelenti, hogy a külföldi társaságok kerülnek előnybe. Ezt láttuk 2010 előtt is. A szakértő szerint az is kiderült az elmúlt hónapokban, hogy a Tiszának nincsenek kész tervei. 

Megkezdték az Orbán-kormány gazdasági modelljének felszámolását, de nincs helyette más. Ez több területen is megbénítja az előrelépést

– fogalmazott, majd arról beszélt, hogy a Tisza egyéni képviselői nem egyeztetnek a polgármesterekkel, a vállalkozások pedig nem tudják, kihez kell fordulni. Az államigazgatás is rettentően lassan áll fel, és miután nincsenek valós távlati kormányzati elképzelések, például az egészségügy átalakításáról, így érdemi viták sincsenek. – A kormányzás lényegében kimerül a visszamutogatásban. Ez pedig így kevés lesz – tette hozzá Kiszelly Zoltán.

Fotó: Ladóczki Balázs

Mit mutatnak a példák?

A témát történeti távlatokba helyezte lapunknak nyilatkozva Pásztor Szabolcs. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója onnan indította gondolatmenetét, hogy a későn iparosodott vagy az államszocialista rendszert maguk mögött hagyó országok esetében annak idején kevés olyan terület mutatkozott, ahol jobbak lehettek volna másoknál. Egyesek azonban már a kezdet kezdetén azt állították, hogy ilyen területek idővel kialakíthatók. 

Ma is számos olyan ország van – folytatta –, amely nem tud magas hozzáadott értékű termékeket előállítani, pél­dául csipet, számítógépet, repülőgépet, pusztán azért, mert nincs tapasztalata, tudása, technológiája és kiépült gyártási lehetőségei. Akkor azonban, ha az adott állam lehetőséget kap, olyan előnyre tehet szert, amely korábban nem állt rendelkezésre. A lehetőség pedig – nemzetközileg elismert megoldás szerint – akár célzott állami beavatkozással is megteremthető.

A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy ennek a témának széles szakirodalma van. Alexander Hamilton már a XVIII. század végén rámutatott, hogy a fiatal amerikai ipar nem tud azonos feltételek mellett versenyezni a már kialakult európai gyártókkal, ezért vámokkal, támogatásokkal és más állami eszközökkel indokolt lehet segíteni. Friedrich List a XIX. század közepén azt hangsúlyozta, hogy mivel az országok különböző fejlettségi szinteken állnak, így ha egy kevésbé fejlett ország azonnal teljesen megnyitja a piacát egy sokkal fejlettebb előtt, könnyen konzerválhatja saját lemaradását és elmaradottságát. Az 1960-as években Alexander Gerschenkron pedig azzal érvelt, hogy minél később kezdi meg egy ország az iparosodást, annál nagyobbak a technológiai, tőkebeli és intézményi hátrányai. Ezeket pedig valamilyen helyettesítő intézménynek pótolnia kell.

Az látható, hogy ha egy feltörekvő ország nem rendelkezik tőkével, technológiával, nagyvállalatokkal, tapasztalt menedzserekkel, globális értékesítési hálózattal, akkor az állam bizonyos értelemben kompenzálja a hiányzó elemeket

– folytatta Pásztor Szabolcs. S itt jön a képbe az úgynevezett fejlesztő állam. A fogalmat Chalmers Johnson alkotta meg, és arra utalt Japán példáján, hogy az állam nem pusztán korrigálta a piaci kudarcokat, hanem aktívan befolyásolta a beruházásokat, a technológiaimportot, a finanszírozást és az iparági struktúrát. Valójában meghatározta, milyen gazdaságszerkezetet szeretne 20-30 év múlva. – A fejlesztő állam úgy gondolkodik, hogy az állam és a vállalatok összekapcsolódásából képességek és lehetőségek jönnek létre, mindezek pedig új pia­cokhoz és végső soron gazdasági előnyökhöz vezetnek – magyarázta a szakember.

Fotó: Ladóczki Balázs

A kutatási igazgató itt érkezett el napjaink Magyarországához. Kiemelte, hogy az Orbán-kormány 2010 után megemelte a különböző iparágakban a nemzeti vállalatok számát és igyekezett regionális, majd távlatosan európai bajnokokat létrehozni. 

Ehhez többek között állami támogatásokat adott és célzott intézkedéseket hozott. Ennek elméleti hátterét az előzőekből tudhatjuk. – Az akkori ellenzék szerint ez a nemzeti vagyon eltulajdonítását célozta – idézte fel Pásztor Szabolcs, majd hozzátette: a gazdaságtörténeti példák már megmutatták, hogy egyes országok esetében a fejlesztő állam és a nagyvállalatok kiérlelésének koncepciója nem rossz, hiszen a közelmúltban is születtek ma már olyan globális szereplők, mint a Turkish Air­lines, az Embraer, az olasz Eni vagy éppen a Petrobras.

Eltékozolt lehetőség 

Általában véve a szakember szerint azt érdemes figyelembe venni, hogy vajon az állami kezdeményezésnek van-e párja a vállalkozói oldalon. Ha van kereskedelmi érzék, innovációs hajlandóság és menedzsmentszemlélet, akkor sikeres is lehet a kezdeményezés, ám ha az állami forrásokat nem fektetik be eredményesen, vagy a megtermelt profitot terméketlen importfogyasztásra szánják, akkor az elképzelések nem sokat érnek.

Ezután arról beszélt, hogy a nagyvállalat kiérlelése és megerősítése egy hosszú több kormányzati cikluson átívelő folyamat, melyből a teljes nemzetgazdaság profitálhat. Ha ez a folyamat egy kormányváltással megbicsaklik, akkor az több szempontból is ­rossz, ugyanis a korábbi vállalatépítés megtörik vagy teljes egészében leáll. Korábban más országok széles társadalmi elköteleződés mellett hoztak létre iparágakat, vállatokat, és tartós erőfeszítések eredményeképpen azokat a világpiaci kihívásokhoz igazították, nem mellesleg az állami támogatásokat egy idő után leépítették.

– Annyi azonban bizonyos, hogy az új kormányzat merőben eltérő gazdaságpolitikai elképzelései miatt talán sohasem tudhatjuk meg, hogy milyen pályát írhattak volna le az olyan vállalatok, mint a 4iG, a Opus Titász vagy éppen a Gallicoop. A liberális gazdaságpolitika és a jelenlegi kormány szerint semmilyet – mondta Pásztor Szabolcs, aki végül arra mutatott rá: 

a korábbi példák azt igazolták, hogy bár feltételek mentén, de mégiscsak kiérlelhetők iparágak és jelentős iparági szereplők, melyek az állam visszavonulása után is talpon tudnak maradni, sőt meghatározó szereplőkké válnak.