Nem öncélú a sport támogatása

– A rendszerváltozás után az állam gyakorlatilag egyik napról a másikra kilépett a sport mögül. Úgy, hogy nem volt magántőke, ami biztosította volna a továbbiakban a finanszírozást. Ezt a ­hiányt próbálja a mostani kormány pótolni az állami szerepvállalással – mondta a Magyar Nemzetnek Szabados Gábor. A sportközgazdász jelezte: a cél az, hogy hosszabb távon a magántőke súlya legyen a nagyobb. Mindehhez szükség van az új létesítményekre is.

A nemzeti identitást tekintve is nagy siker volt, hogy hazánk 2016-ban kijutott a futball Eb-re Forrás: Kurucz Árpád

Magyarországon a sport területe sem mentes a politikai csatározásoktól. Az ellenzék rendszeresen éles kritikával illeti a kormány ez irányú szerepvállalását. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az ágazatnak társadalmi és gazdasági szempontból is fontos szerepe van.

– Azóta került kereszttűzbe a sport, amióta a jelenlegi kormány stratégiai területként tekint az ágazatra. Gondoljunk az állami támogatásokra vagy éppen a politikusok szerepvállalására a különböző klubok, szövetségek életében. Ebből a szempontból érthető, hogy az ellenzék bevonja a politikai térbe ezt a területet. Más kérdés, hogy ezeknek a támadásoknak senki nem örül, főként azok nem, akik a sportban dolgoznak – mondta a Magyar Nemzetnek Szabados Gábor sportközgazdász.

Fel lehet tenni a kérdést, hogy kidobott pénznek számít-e az, amit erre a területre költ az állam. A szakértő szerint a támogatások hiánypótlók, mert a rendszerváltás után lényegében magára maradt az ágazat. Az államnak ezért nagy az adóssága az évtizedekig alulfinanszírozott sporttal szemben.

Stratégiai célok

– A közpénzek elköltése társadalmi szempontból is nagyon fontos stratégiai célt szolgál. Itt azért meg kell említeni, hogy ha a szabadidős sportra megy a pénz, azt természetesen kevésbé vitatják. Ha viszont a hivatásos sport kap hozzájárulást, akkor a kritikai hangok is felerősödnek. Az sem mellékes azonban, hogy minden sikeres sportteljesítmény erősíti a nemzeti identitást – magyarázta a közgazdász. Példaként a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokságot említette, amelyre a válogatott 1972 után először jutott ki.

– Amikor megvertük az osztrákokat, az emberek spontán kimentek a körútra ünnepelni, általános eufória kerített mindenkit hatalmába. Kis túlzással 1956 óta ez volt az első alkalom, hogy maguktól ennyien kimentek az utcákra.

Most akkor kérdezzük meg, hogy egy ilyen nemzetegyesítő élmény hány forintot ér nekünk. Értékválasztás kérdése, hogy erre ki mit válaszol – mondta Szabados Gábor.

A nemzeti identitást tekintve is nagy siker volt, hogy hazánk 2016-ban kijutott a futball Eb-re
Fotó: Kurucz Árpád

Megmozdul a magántőke

A közgazdász kiemelte: egyértelműen látszik, hogy a közpénzből finanszírozott fejlesztések megmozgatják a magántőkét is. Igaz, az arányok egyelőre az állam felé billennek, még a legpiacképesebb sportágaknál is. Az viszont tény, hogy a szponzorok megjelenésétől kezdve a lakossági fogyasztásig multiplikátor hatást fejt ki az állam szerepvállalása.

– A cél az, hogy a hosszú távú fejlesztések, amely alatt nemcsak a sport finanszírozását értem, hanem a létesítmények felépítését is, megfordítsák az arányt. Azaz: a magántőke nagyobb arányban jelenjen meg, mint az állami – fejtette ki a szakértő.

Hangsúlyozta: ahhoz, hogy például a futball piaci alapon működjön, elengedhetetlenek az új és korszerű stadionok. Az ember ugyanis kétszer is meggondolja, hogy milyen környezetben néz végig egy mérkőzést a családjával.

– Azt persze lehet mondani, hogy a sportszervezeteket jobban kellene ösztönözni a magántőke bevonására. Nem jó, ha a közpénz megléte elkényelmesíti a vezetőket. Tehát a folyamatot, a piaci finanszírozás felerősítését lehet gyorsítani – magyarázta. – Vannak természetesen már most is jó jelek, a Ferencváros mérkőzéseire – ha a járvány engedi – például sokan mennek el, a klub hozza az eredményeket, gondoljunk csak a nemzetközi szereplésekre. Ezek jelentős bevételt termelnek, amely megjelenik az adóforintokban is – tette hozzá.

Szabados Gábor: A rendszerváltozás után az állam kilépett a sport mögül

Nehéz örökség

Szabados Gábor ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy most a folyamat elején tartunk, egyúttal beszélt a nehéz örökségről is. – A rendszerváltozás után az állam gyakorlatilag egyik napról a másikra kilépett a sport mögül. Úgy, hogy nem volt magántőke, ami biztosította volna a továbbiakban a finanszírozást. Mindez sokkal radikálisabban történt, mint a környező országokban. A sportban a kilencvenes évek a totál káosz és a vadnyugat ­esztendeit hozták el hazánkban – ismertette. – Az átmenet máshol lassabb volt, az állam fokozatosan vonult vissza, miközben megjelentek a piaci szereplők a területen.

Mindezek tetejében a lehető legrosszabbkor jött az 1986-os futball-világbajnokság, amikor a magyar válogatott hat góllal kapott ki a Szovjetunió csapatától – emlékeztetett. A szakértő szerint az a vereség soha nem látott mélységbe nyomta le a sportág megítélését.

Pont akkor, amikor nagyon nagy szükség lett volna arra, hogy megjelenjenek a szponzorok, és rendszeresen megteljenek a lelátók.

– Az olimpiai sportágaknál pedig pont az volt a probléma, hogy a sikerek elterelték a figyelmet a gondokról. Barcelonában, az 1992-es nyári játékokon minden idők második legeredményesebb olimpiáját vívtuk meg. Azt lehetett hinni, hogy minden a legnagyobb rendben van, holott az aranyérmek felét két korszakos zseni szerezte meg, Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás – idézte fel a történteket a közgazdász. Szabados Gábor szerint egészen a 2008-as pekingi olimpiáig eltartott, mire mindenki feleszmélt, hogy baj van.

– Ezt a több évtizedig fennálló ­hiányt próbálja a mostani kormány pótolni az állami finanszírozással. Erre szükség van, még akkor is, ha lehet a hatékonyságot kritizálni.

Lehet azon vitatkozni, hogy ennyi pénzből több eredményt is fel lehetne mutatni vagy a jelenlegi teljesítményhez kevesebb pénz is elegendő lenne – mondta a szakember. – Alapvetően azonban a stratégia helyes, a pénzköltés nem öncélú – tette hozzá.

Önfenntartás

Szabados Gábor szólt arról is, hogy hová lehetne eljutni. A hivatásos sport ideális esetben el tudja tartani önmagát, ami nem azt jelenti, hogy az állam többé egy fillért sem ad. Mindenhol szerepet vállal a területen az adott kormányzat, természetesen különböző arányban. Az állam például megmaradhat az infrastruktúra fejlesztése területén vagy az utánpótlás támogatásánál.

– A szabadidős sport szintén jelentős gazdasági erőt tud képviselni, de csak akkor, ha az emberek hajlandók erre, azaz saját magukra költeni. Azért kell közpénzzel segíteni ezt a területet, mert a lakosság nem feltétlenül áldoz erre. A sport pénzbe kerül, ám ezt sokan nem fogadják el, holott megéri erre költeni, mert a mozgásnak óriási a szerepe az egészségügyi problémák megelőzésében is – hívta fel a figyelmet a közgazdász.

Fontos szempont, hogy a sport más gazdasági szektorokat, üzletágakat is magával tud húzni. – Az edzőtermekre például nagy az igény, itt megmozdul a magántőke, illetve olyan mértékű a kereslet, hogy ezek a vállalkozások eltartják magukat. Ezt a kört lehet tovább bővíteni – magyarázta.

Erősödik az országimázs

Szabados Gábor végezetül kitért a nagy nemzetközi sporteseményekre, amelyekből az elmúlt években többet is megrendezhetett Magyarország. Ráadásul ez a tendencia nem állt meg.

– Biztosan lehet hatékonyabb szervezéssel, beruházásokkal levezényelni ezeket az eseményeket, de ­alapvetően jelentős eredményeket sikerül ezen a téren elérni. A turisták pénzt hoznak, miközben erősödik az országimázs. Ezek a rendezvények azt is befolyásolják, hogy például Németországban egy vásárló francia vagy magyar borosüveget vesz le a polcról. Ebben igenis szerepet játszik az, ha külföldön például minden évben látják a Magyar Nagydíj futamainak a közvetítéseit a Hungaro­ringről – emelte ki.

– A sport ma a nemzetközi érintkezés egyik legfontosabb, leglátványosabb terepe. Ennek hatalmas a hatása, mindehhez viszont szükség van a korszerű létesítményekre is. Olyan infrastruktúrára, amelyek alkalmasak a nemzetközi sportesemények megrendezésére és a hétköznapi használatra is – tette végül hozzá.