Veszteséges lett a svájci nagybank egy felelőtlen alap miatt

Remek negyedéve lett volna a Credit Suisse befektetési banknak, ha nem omlik össze egy túlzott kockázatot vállaló, nagy tőkeáttéttel játszó alap. A veszteség még a második negyedévre is áthúzódik, a tanuláság örök: nem léteznek tévedhetetlen emberek, akik bármekkora kockázatot vállalhatnak.

Arra játszottak, hogy csak felfelé mehetnek az árfolyamok Fotó: Reuters

Összesen 252 millió svájci frank (275 millió dollár) veszteséget szenvedett el a Credit Suisse svájci nagybank, az egyik legkomolyabb befektetési bank, mégpedig egyetlen, nagy kockázatot vállaló alap, úgynevezett hedge fund miatt. Enélkül a banknak tíz éve a legnagyobb nyeresége lett volna, de a hazárdjátéknak megfelelő pozíciókkal operáló amerikai Archegos Capital, amely lényegében egy családi vállalkozás volt, húszmilliárd dolláros gigantikus veszteséget szenvedett el. Miután tőkéje ennek töredékét sem fedezte, a számlavezető bankokra maradt a veszteség nagy része, melyből a Credit Suisse-re 4,4 milliárd jutott.

Ráadásul ezzel még nem is ért véget a sor, miután az április folyamán lezárult veszteséges pozíciók miatt még a második negyedévre is jut hatszázmillió dollár. Természetesen rögtön felvetődik, hogy a bank miért engedett ilyen kockázatvállalást, az ügyben vizsgálódik is a svájci felügyelet. Az eset egyáltalán nem mondható újnak, hisz számtalan hasonló lezajlott már, ezért joggal lehetne remélni, hogy a szereplők már nem engednek indokolatlan mértékű kockázatvállalást.

Arra játszottak, hogy csak felfelé mehetnek az árfolyamok
Fotó: Reuters

De hogy is képes egy alap vagy akármilyen más befektető a tőkéje sokszorosát elérő veszteségre? Nos, a válasz nagyon egyszerű, itthon is megtapasztalták ezt sokan. Akkor, amikor 2015 januárjában a svájci jegybank hirtelen megszüntette a frank euróhoz képest meghatározott árfolyamkorlátját, és a frank azonnal 15 százalékkal erősödött, miközben a befektetők úgy gondolták, hogy az adott szinten már semennyit nem erősödhet, hisz a jegybank elnöke garantálta, hogy megtartják ott az árfolyamot. A bankok, brókercégek is úgy gondolták, elég a svájci jegybank ígérete, ezért engedték,

hogy akár tőkéjük százszorosát kitevő pozíciókat is nyissanak a befektetők.

Így aztán, amikor mégis kihátrált a Svájci Nemzeti Bank, sokan tőkéjük tíz-hússzorosát is elvesztették, amit persze gyakran nem tudtak kifizetni, így a veszteség a brókercégeknél, bankoknál maradt.

A most összeomlott alapnál hasonló volt a mechanizmus, azzal a különbséggel, hogy itt semmilyen ígéret nem volt, egyszerűen csak bíztak abban, hogy bizonyos részvények árfolyama szakadatlanul emelkedni fog, a bankok pedig engedték, hogy sokszoros tőkeáttéttel nyisson rájuk pozíciót az alap. Aztán, ahogy ilyenkor lenni szokott,

a részvényárfolyam esésnek indult, az alap nem tudta fizetni a veszteséget, a pozíciókat kényszerűen zárni kellett, ami további árfolyamesést idézett elő.

Egy-egy ilyen eset után rendszerint jelentősen csökkentik a bankok az engedélyezett kockázatvállalás mértékét, de amikor ismét eljön az eufória ideje a tőzsdéken, mint most is, akkor újra nagy a csábítás.